Post-hardcore/post-grunge banda St. Louis-ból, Missouri államból. Eredetileg 67 North néven kezdték pályafutásukat, de késõbb megváltoztatták Big Blue Monkey-ra. Miután 2002-ben a független Criterion Records segítségével kiadták elsõ kislemezüket, kénytelenek voltak ismét nevet változtani ugyanis a fentebb említettet már birtokolta egy blues együttes. Így lettek Story Of The Year. Nyolc év eltelte után a Maverick Records közremûködésével 2003 szeptemberében piacra dobták debütáló lemezüket a Page Avenue-t olyan mára már híressé vált slágerekkel, mint a Mr. Hahn által rendezett videoklipben hallható Anthem Of Our Dying Day és az énekes Dan Marsala által írt Until The Day I Die. A dalt elõször a KROQ rádióállomás játszotta 2003. július-augusztusa környékén a visszajelzésekbõl ítélve igen nagy sikerrel. A Page Avenue megközelítõleg 1 millió példányban kelt el világszerte. And The Hero Will Drown c. számuk szerepelt a méltán híres PC-játékban a Need For Speed Underground-ban. A második In The Wake Of Determination címû album 2005-ben látott napvilágot, bár nem hozta meg a várva várt sikert. 2008. április 22-én jött a Black Swan amit már az Epitaph Records-al vettek fel, ezt pedig a Constant követte 2010-ben. A banda együtt húzta a talpalávalót a Linkin Park-al, a P.O.D.-val és a Hoobastank-al a 2004-es Meteora turné alkalmával. Õk játszottak fõszerepet a Vans Warped turnén, a Wake Up Screaming-en és a KROQ által szervezett Wennie Roast fesztiválon is. A koncertfelvételeket és videókat tartalmazó Live In The Lou/Bassasins DVD 2005 május 10-én került a boltok polcaira. A RIAA általi Aranydíj mellett rendkívüli számban értékesítették (több mint 50 ezer darab). 2004 vége felé (a Page Avenue turné után) a banda visszatért a stúdióba Steve Evetts producerrel karöltve, hogy felvegye második In The Wake Of Determination címû albumát. 2005. október 11-e a nap, amikor a CD a rajongók kezébe kerülhetett. Sokkal súlyosabb témákat tartalmaz a lemez, pont olyat, amilyenre a producer számított. De még ez sem volt elég ahhoz, hogy a kicsivel több mint 150 ezer példánynál többet adjanak el és így arany fokozatot kaphasson a hanganyag. Olyat, mint amit az elõzõ kettõ érdemelt ki a RIAA honlapján. Így bár nem váltotta be a hozzá fûzött reményt, de így is 19. lett a Billboard 200-as listáján.Is This My Fate? He Asked Them címû számuk az elsõ, amelyben enyhe célzásokat és véleményeket fogalmaznak meg a homoszexualitásról, mint például: " Tényleg azt gondolod,hogy ez egy választás, az élet útja" vagy " egy vakbuzgó szemei, amik életeket ítélnek el, annak alapján, akit megbaszol" (bár szerintem angolul jobban hangzik: "Do you really think that it's a choice, a way of life", "a bigot's eyes judging lives based on the sex of who you fuck").A dalok többsége a banda szexuális hozzáállását szolgáltatik megerõsíteni. Az interjúk alatt Dan Marsala meglepõen csendes volt a témát illetõen. A turné alatt a banda elmesélte, hogy az Is This My Fate? He Asked Them-et Ryan Philips bátyjának esete inspirálta, akit kiközösítettek és lenéztek, mert nem úgy élt és gondolkodott mint egy átlagember.2006. májusában a banda már túl volt az ausztrál és az Új-zélandi turnén is (oldalán a Flogging Molly-val és az Emery-vel.)2008-ban ismét visszatértek a "színfalak"mögé,hogy felvegyék harmadik The Black Swan címû lemezüket. Ehhez visszahívták a Page Avenue producerét John Feldmann-t az eddigi Elvis Baskette mellé. Ezzel a "gárdával" felszerelkezve egy minden eddiginél zúzósabb anyagot hoztak össze. Az elsõ kész dal Wake Up néven került a köztudatba, egy videóval együtt, amit Californiában vettek fel egy leamortizált épületben.A felvételek alatt a banda elhatározta hogy felbontja öt éves szerzõdését a Maverick Records-al és átáll az Epitaph-hoz. Ezek mellett már tervben volt egy második, Live In The Lou/Bassasins DVD-hez hasonló lemez, amit Ryan Philips csak "Fél év és egy élet a Story Of The Year-ben" néven emleget. Tartalma fõleg koncertfelvételekbõl és a banda fontosabb sorsfordító lépcsõfokaiból áll. Ryan reménykedik, hogy egy werkfilmet is hozzá tud fûzni, hasonlóan az elõzõhöz. 2007. augusztus 3-án Missouri államban, St. Louis városában egy fellépés keretein belül adtak némi infót az új DVD-rõl és eljátszották a Terrified-ot. Ugyan volt még egy dal, de annak nem emlékeztek a címére. A Terrified érdekessége, hogy Phil gitáron és zongorán kísérte, ami még a bandatagoknak is új és meglepõ volt. A második szám alatt Lil Timmy basszertechnikájával és éneklésével kápráztatta el a többieket. Meg nem erõsített információk szerint ez a dal is rajta lesz a DVD-n. A mûsornak meghívott sztárvendége is volt Mark Roth személyében a The Too Silent Ghost-tól.2008. májusában Kevin Lyman (A Vans Warped Turné szervezõje) kijelentette, hogy a banda fõzenekarként vesz részt a turnékon, továbbá fellépnek az európai Groezrock-on és a Give It A Name fesztiválokon is (Német-és Olaszországban, Ausztriában és a Svéd honban). Ezután következik egy Ausztrál koncertezés is.Az új DVD Our Time Is Now néven került forgalomba 2008. május 13-án.2009. februárjában Myspace honlapjukon megerõsítették, hogy feldolgoztak egy számot, a Just Close Your Eyes-t, ami a korábbi ECW Bajnokság betétdalává vált.2009 márciusában egy videóval kiegészítve került köztudatba a Terrified. Egy katonáról szól, aki nem tudja eldönteni, hogy mi a helyes: az ha otthagyja hazáját és elmegy háborúzni vagy ha nem. A videó követi a dalszöveget, illetve próbálja azt vizuálisan és "szó szerint" megjeleníteni.Még ez év májusában Ryan Philips bejelentette, hogy a banda jelenleg túlórázik a következõ album miatt, ami szerinte kibaszott nagyot fog ütni. A számokat a Barbarossa Stúdióban vették fel július-augusztus környékén.Dan Marsala szerint a kiadás 2010. februárjáig is elcsúszhat. 2009. július 17-én a Twitteren a banda közzétette a hírt: a dobtémák már fel lettek véve, négy nappal késõbb Myspace-es bejelentése szerint Adam Russel is beállt a sorba. 2009. október 23-án Myspace oldalukra felkerült a To The Burial, ami három nappal késõbb már letölthetõ volt az ITunes-ról. December 10-én Russel és Philips a Point rádióban örömmel adtak hírt az I'm Alive "konyhakész állapotáról". Két hét múlva az állomások már megkaparintották a dalt és az éteren keresztül hírhedtté tették. 2010. január 5-én egy kislemezzé érett a dal.The Constant címû albumuk 2010. február 16-án látott napvilágot. Az ITunes-on megtalálható verzió két extra számot is tartalmaz: Your Unsung Friend és Tonight We Fall címmel.Adam Russel közben beállt a Destroy Rebuild Until God Shows nevű; post-hardcore bandába, ahol Craig Owens (ex-Chiodos), Matt Good (From First To Last), Nick Martin (Undermined) és Aaron Stern (Matchbook Romance) tevékenykedik.Még 2004 májusában az MTV honlapján volt olvasható a hír, hogy a banda "megmérkõzik" egy másik hírességgel, a Godsmack-el. A bandatagok meg is sérültek az "összecsapás" során, aminek képei fel is kerültek az oldalukra. Sokak szerint ez is csak egy újabb médiafogás. A Godsmack tagadta hogy köze lett volna a dologhoz. Ez a kisebb fajta félreértés addig vezetett, hogy a két bandát a helyi rendõrség õrizetbe vette. Letartóztatásról nem volt szó, a Noblesville-i Rendõrség szabadlábra helyezte õket.2009. májusában Ryan és Philip elõször adott hírt új, közös bandájukról, amit a Story Of The Year mellett visznek sikerre. Tagjai Johnny Venus (Maybe Today), Mark Joseph Roth alias Gordon Host (Too Silent Gost, Maybe Today). A Greek Fire elnevezésû együttesnek már nem egy sikerszáma található a Myspace-n, ízelítõként említendõ a Dreaming In Deja Vu, The Ride, Down In Mexico, illetve a legismertebbek: Doesn't Matter Anyway, Running Away (I Think I've Found Myself) és Put Your Hands On Me. 2011. február 4-én a banda egy fellépést szervezett a The Pageant-ben, szülővárosukban St. Louisban, ahol a Page Avenue teljes garmadáját lejátszották. Ők ezt a koncertet egy köszönetkinyilvánításnak vették a 10 éves rajongói tábor kitartásáért. Sztárvendégként a St. Lunatics csoport tagja a City Spud volt látható. Még ebben a hónapban Matt Amelung oldalán a Second Story stúdiuóban felvették a Breed című dalt egy Nirvana Tribute előszeleként.Zenei stílusuk igazából behatárolhatatlan, mivel az alternatív rock, a post-hardcore, a post-grunge és a punk rock elemei is megtalálhatók benne. Õk sosem akarták beskatulyázni magukat egyik stílusba sem. Saját bevallásuk szerint hard-rock, pop punk és emocore keverékébõl alkotnak.

Albumok :

Big Blue Monkey (1996) 1. Story Of The Year  2. Light Years Away  3. Razorblades & Cupcakes  4. So Far,So Good  5. In Her Bedroom

Page Avenue (2003) 1. And The Hero Will Drown  2. Until The Day I Die  3. Anthem Of Our Dying Day  4. In The Shadows  5. Dive Right In  6. Swallow The Knife  7. Burning Years  8. Page Avenue  9. Sidewalks  10. Divide & Conquer  11. Razorblades  12. Falling Down

In The Wake Of Determination (2005) 1. We Don`t Care Anymore  2. Take Me Back  3. Our Time Is Now  4. Taste The Poison  5. Stereo  6. Five Against The World  7. Sleep  8. Meathead  9. March Of The Dead  10. Pay Your Enemy  11. Wake Up The Voiceless  12. Is This My Fate - He Asked Them  13. A Silent Murder

The Black Swan (2008) 1. Wake Up  2. The Antidote  3. Tell Me  4. The Black Swan  5. Message To The World  6. Apathy Is A Deathwish  7. We Are Not Gonna Make It  8. Terrified  9. Pale Blue Dot (Interlude)

The Constant (2010) 1. The Children Sing  2. The Ghost Of You And I  3. I`m Alive  4. To The Burial  5. The Dream Is Over  6. Remember A Time  7. Holding On To You  8. Won Threw Ate  9. Ten Years Down  10. Time Goes On  11. Eye For An Eye  12. Your Unsung Friend (Bonus Track)  13. Tonight We Fall (Bonus Track)

Kedvencek közé jelölték : 77
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]

Hozzászólások : Long Forgotten Son 2011.03.16. 14:38:12 Tudom... vajon miért a kedvenceim?!? Az Arch Enemy meg a Rise Against mellett persze:P Advocatus Diaboli Dávid Draiman 2011.03.12. 17:43:38 Nagyon jók, nagyon szeretem őket, jó pörgős számaik vannak "The rock is eternal! Till the tomorrow will come, the rock will be us forever!" Gackt C.

Hozzászólok : Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

 

 0.0103 s