Történet:
A System of a Down (röviden SOAD, illetve System) amerikai alternatív rockegyüttes 1994-ben alakult a kaliforniai Los Angeles közelében fekvõ Glendale városában. Az együttes jelenlegei tagjai Serj Tankian, Daron Malakian, Shavo Odadjian és John Dolmayan. Mindnyájan örmény származásúak, szókimondó dalszövegeikrõl ismertek, például az 1915-ös örmény népirtás vagy a terrorizmus ellen folytatott harc kapcsán.Az együttesnek eddig öt albuma jelent meg amikkel az eladások terén jelentõs sikereket értek el, három stúdióalbumuk is a Billboard 200-as listájának élén debütált. Ez idáig négyszer jelölték õket Grammy-díj-ra, melybõl egyet meg is nyertek a 2006-os díjátadón a Best Hard Rock Performance kategóriában a B.Y.O.B. címû számukért. 2006. augusztus 13-án egy hosszabb szünet kezdõdött az együttes életében, majd 2010. november 29-én bejelentették, hogy újra egyesülnek és számos európai fellépést terveznek 2011 során, majd turnéjukat Észak- és Dél Amerikában, 2012-ben pedig Ausztráliában folytatták.A zenekar eddig egyszer lépett fel Magyarországon a Slayer elõzenekaraként a Petõfi Csarnokban, 1998. október 27-énSerj Tankian, Daron Malakian és Shavo Odadjian is a Rose and Alex Pilibos örmény iskolába járt, ám a köztük lévõ korkülönbség miatt (Tankian 1967-ben született, míg Malakian 1975-ben, Odadjian pedig 1974-ben) csak 1992-ben találkoztak, amikor ugyanabban a stúdióban dolgoztak saját projektjeiken. Nem sokkal késõbb megalakult a Soil, Tankian, Malakian, Dave Hakopyan és Domingo "Dingo" Laranio részvételével. Ezek után felkeresték Shavo Odadjiant, hogy vállalja el a zenekar menedzselését, ám végül gitárosként csatlakozott az együtteshez. Három év elteltével csupán egy élõ fellépésen voltak túl és csak egy jam session felvételt tudtak felmutatni, így Hakopyan és Laranio távozott az együttesbõl, mert úgy érezték, az együttes vakvágányra futott.A Soil felbomlása után Tankian, Odadjian és Malakian megalakították a System of a Down nevû formációt. Ezt a nevet Malakian egy verse, a "Victims of a Down" ihlette, Odadjian javaslatára pedig a "victims" helyére a "system" került, mert úgy vélte, ez több ember tetszését nyerné el, valamint így közelebb kerülhettek volna névsorrendben példaképükhöz, a Slayer együtteshez.[3] Odadjian átvette a basszusgitáros posztját, menedzseri teendõit pedig a Velvet Hammer Music and Management Group alapítójára, David “Beno” Benvenistére bízta. Ekkor csatlakozott hozzájuk dobosként Ontronik "Andy" Khachaturian, Malakian és Odadjian régi barátja, aki Malakiannal a Snowblind nevû együttesben is zenélt.Rövid idõ alatt elkészítettek egy demót, ami Untitled 1995 Demo Tape néven ismert, de ez kereskedelmi forgalomban nem került, viszont miután az együttes 2001-es Toxicity címû albuma sikeres lett, a fájlmegosztó oldalakon felbukkantak ezek a felvételek. A Demo Tape 2 1996-ban jelent meg, 1997-ben pedig rögzítették utolsó hivatalosan megjelenõ demójukat, ami a Demo Tape 3 nevet kapta. 1997 nyarán Khachaturian keze megsérült és emiatt távozott a zenekarból, majd Art Karamian és David Hakopyan (a Soil korábbi basszusgitárosa) részvételével létrehozta a The Apex Theory együttest.(Ezt késõbb a Mt. Helium névre cserélték.) Khachaturian posztját John Dolmayan vette át.A System of a Down elsõ, stúdiókörülmények között rögzített száma a Hye Enk ("Örmények vagyunk"), aminek témája az örmény népirtás volt. Még ebben az évben több neves hollywoodi klubban felléptek, mint a Whisky-A-Go-Go vagy a Viper Room, ami az ismert producer, Rick Rubin figyelmét is felkeltette. A nagy érdeklõdésre való tekintettel az év vége felé hozzáláttak a Demo Tape 4 rögzítésének. A korábbi demókkal ellentétben ez csakis a lemezkiadók számára készült. (Késõbb azonban ez is kiszivárgott az internetre.) Végül Rubin cégéhez, az American/Columbia Records kiadóhoz szerzõdtek és megkezdték a debütáló albumuk munkálatait.Elsõ stúdióalbumuk 1998 júniusában jelent meg System of a Down címmel, mellyel mérsékelt sikereket értek el, ám az albumról megjelenõ kislemezek, a Sugar és a Spiders számos alkalommal volt hallható az egyes rádióadókon, a hozzájuk készült videoklipet pedig az MTV is gyakran leadta. Az album megjelenése után számos alkalommal léptek fel, többek között a Slayer és a Metallica elõzenekaraként, majd az Ozzfest második színpadán léphettek fel. Ezt követõen a Fear Factory és az Incubus zenekarokkal turnéztak, majd 2000-ben a SnoCore Tour koncertsorozat keretein belül a Puya, a Mr. Bungle, a The Cat és az Incubus együttesekkel léptek fel. Az 1998 novemberében megjelenõ Chef Aid: The South Park Album "Will They Die 4 You" címû számához készítettek zenei aláfestést, az abban szereplõ "Why must we kill our own kind?" sor pedig a Steal This Album! "Boom!" címû dalában is visszaköszön.Korábbi dobosuk Ontronik Khachaturian egy koncert erejéig újra csatlakozott hozzájuk 1999-ben, hogy a lebetegedett Tankiant a The Troubadour klubban történõ fellépésük során helyettesítse. A 2000. június 6-án megjelenõ Nativity in Black II címû Black Sabbath tribute albumon szerepelt az együttes "Snowblind" címû száma a System of a Down elõadásában.2001. szeptember 3-án a tervek szerint a második albumuk kiadása elõtt egy ingyenes koncertet adtak volna Hollywoodban, ami egyfajta köszönetnyilvánítás lett volna a rajongóik felé. A helyszínnek egy parkolót választottak, ahol nagyjából 3500 fõ fért volna el. Becslések szerint azonban 7-10 ezer rajongó jelent meg, így a rendõrség megtiltotta, hogy koncertet adjanak, nem sokkal azelõtt, hogy a színpadra léptek volna. Az összegyûlt tömeget viszont senki sem tájékoztatta, hogy a koncert elmarad. Az emberek több mint egy órán át várakoztak, majd amikor a biztonságiak egyike levette a "System of a Down" feliratú zászlót a színpadról, a rajongók teljesen megvadultak, megrohamozták az emelvényt, tönkretették az együttes nagyjából 30 ezer dollárt érõ felszerelését, a rendõröket kövekkel dobálták, ablakokat törtek be és több mobil vécét is felborítottak. A lázongás hat órán át tartott és hat embert vettek õrizetbe. David Benveniste, az együttes menedzsere az eset után azt nyilatkozta, hogy az egész elkerülhetõ lett volna, ha hagyják fellépni a zenekart vagy legalább bejelenhették volna a tömegnek, hogy nem adhatnak koncertet. Másnap a System of a Down egy másik fellépését sem tarthatta meg, mert a hatóságok meg akarták elõzni a hasonló rendbontást.Az igazi áttörést a második album, a Toxicity hozta meg számukra, ami 2001. szeptember 4-én jelent meg és az amerikai, illetve kanadai eladási listák élén nyitott. Az album a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások ellenére is listavezetõ maradt, bár a megváltozott politikai légkör miatt több kritikai érte ilyen szempontból az albumot, például a népszerû kislemez, a "Chop Suey!" kapcsán is, amit számos rádióadó nem adott le, mert dalszövege politikai szempontból kényes elemeket tartalmazott. ("I don't think you trust in my self-righteous suicide.") Mindezek ellenére az MTV továbbra is gyakran sugározta a belõle készült videoklipet, magát a számot pedig Grammy-díjra jelölték. 2001 vége és 2002 között a "Toxicity" és az "Aerials" címû számok gyakran voltak hallhatóak a rádióban, elõbbit pedig 2006 májusában a VH1 a 40 legjobb metal szám elnevezésû összeállításában a 14. helyre rangsorolta.2001-ben a Slipknot zenekarral indultak turnézni az Egyesült Államokban és Mexikóban. A Michigan állambeli Grand Rapids városában történt fellépésük után Odadjianra a biztonsági õrök a származása miatt tettek bántó megjegyzéseket és fizikailag bántalmazták, amiért késõbb pert indított az õket foglalkoztató cég ellen. A koncertkörútjuk az incidens ellenére is sikeres volt és még ebben az évben a Pledge of Allegiance Tour keretein belül pedig a System of a Down, a Slipknot és a Rammstein számos fellépést vállalt.2001 vége felé a Toxicity kiadatlan számai felkerültek az internetre, aminek a rajongók a Toxicity II nevet adták. Az együttes kiadott egy közleményt, mely szerint a kiszivárgott tartalmak csak félkész változatok voltak. A végleges dalok az együttes következõ, harmadik stúdióalbumára kerültek fel, mely a Steal This Album! címet viselte és 2002 novemberében jelent meg. Külsõleg egy filctollal feliratozott, írott CD lemezhez hasonlított. Az albumból 50 ezer speciális példány is megjelent, melyek dizájnját az együttes más-más tagja készítette el. A neve utalás Abbie Hoffman Steal This Book (Lopd el ezt a könyvet) címû munkájára utal, illetve egy üzenet azok számára, akik korábban a számokat feltöltötték az internetre. Az "Innervision" promóciós célból kislemezként is megjelent és számos alkalommal került adásba az egyes rádióadókon, az iraki háború ellen tiltakozó "Boom!" címû dalhoz készült videoklipet pedig Michael Moore rendezte.2004 és 2005 között az együttes egy dupla lemez elkészítésével foglalkozott, a két album kiadása között fél év telt csak el, az album illusztrációit pedig Daron édesapja, Vartan Malakian tervezte. Az elsõ, mely a Mezmerize címet viselte 2005. május 17-én jelent meg és kedvezõ fogadtatásra talált. Többek között az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália eladási listáinak élén nyitott az album, az elsõ héten világszerte 800 ezer példányt értékesítettek. Az amerikai hadsereg újoncozási politikáját kifogásoló " B.Y.O.B." címû kislemezükkel a Billboard Modern Rock és Mainstream Rock kategóriáiban értek el elõkelõ helyezéseket, magát a számot pedig Grammy-díjra jelölték a Best Hard Rock Performance kategóriában, amit 2006 februárjában meg is nyert, olyan elõadókat utasítva így maga mögé, mint a Nine Inch Nails vagy Robert Plant. Ezt követõen a "Question!" címû kislemezük jelent meg, melynek érdekessége, hogy a számhoz készült videoklip társrendezõje Shavo Odadjian volt. A Mezmerize megjelenése után számos fellépést vállaltak szerte az Egyesült Államokba és Kanadában, a The Mars Volta és a Bad Acid Trip zenekarokkal.A második felvonása, a Hypnotize 2005. november 22-én került a boltokba. Ahogy a Mezmerize, úgy a Hypnotize is az elsõ helyet szerezte meg Egyesült Államok eladási listáin, ezzel pedig õk is csatlakozhattak azon elõadók sorába, akiknek egy éven belül megjelent mindkét stúdióalbumuk az élre került. A címadó Hypnotize címû dal kislemezként is megjelent nem sokkal a stúdióalbum kiadása után, majd ezt a "Lonely Day" követte 2006 márciusában. Az album népszerûsítése érdekében további két szám, a "Kill Rock 'N Roll" and "Vicinity of Obscenity" folytatta a sort. A 2006-os Ozzfest alkalmával több fellépést is vállaltak, ezúttal már kiemelt szerepben.Míg a korábbi System of a Down albumok dalszövegeit fõként Tankian írta és az egyes számokban is õ énekelt, addig a Mezmerize/Hypnotize albumokon Malakian is elõtérbe került, több dalukban is õ énekelt, valamint sok szám zenéjét és dalszövegét is õ szerezte, Tankian pedig billentyûs hangszereken játszott, illetve háttérvokálként továbbra is énekelt. (Malakian korábban csak társszerzõ volt az elkészült dalszövegeknél és zenéknél Tankian mellett, a zeneszerzés folyamatába pedig néha Odadjian is bekapcsolódott.)A Carla Garapedian rendezte 2006-os Screamers címû filmben az együttes koncertfelvételei és interjúi is szerepelnek, amivel az örmény népirtásra, illetve annak elismerésére szerették volna a figyelmet felhívni. Egy interjúban például Tankian nagypapája is megjelenik, aki a népirtás egyik túlélõje, valamint Tankian és Dolmayan is feltûnik, amint a képviselõház szóvivõjével, Dennis Hasterttel találkoznak azon kampányuk részeként, mellyel a céljuk az, hogy az Egyesült Államok hivatalosan is népirtásként könyvelje el a történteket. Egy másik felvétel szintén bekerült a filmbe, melyen Tankian és Dolmayan látható, amint a tüntetõkkel a washingtoni török nagykövetség elõtt menetelnek.2007-ben szintén Grammy-díjra jelölték õket a "Lonely Day" címû számért, ám a kategória gyõztese végül a Wolfmother "Woman" címû száma lett.2006 májusában jelentette be az együttes hogy határozatlan idõre szünetet tartanak. Malakian szerint ez az állapot néhány évig fog fennállni, míg Odadjian a Guitar magazinnak adott interjújában minimum három évre becsülte a szünet hosszát, azt MTV-nek pedig az alábbit nyilatkozta: „Az együttes nem oszlott fel. Ha így volna, akkor az Ozzfesten sem lépnénk fel. Egy hosszabb pihenõre megyünk ez után a koncert után, mindenki intézi a saját ügyeit. A Systemen belül már több mint tíz éve zenélünk együtt és úgy gondolom, ez a kis szünet jót fog nekünk tenni.” 2006 májusában az Egyesült Királyságban megjelent Ben Myers könyve az együttesrõl, System Of A Down: Right Here In Hollywood címmel, majd 2007-ben az Egyesült Államokban a The Disinformation Company kiadásában, 2009-ben pedig Magyarországon jelent meg a könyv magyar fordítása a Cartaphilus kiadó jóvoltából, a System of a Down - Hollywood alulnézetben.Malakian bejelentette, hogy megalakítja a végleges Scars on Broadway formációt, amihez Dolmayan is csatlakozott. Visszavonulásukat megelõzõ utolsó koncertjüket 2006. augusztus 13-án adták a floridai West Palm Beach városában. „A ma esti lesz az utolsó koncertünk és egy hosszabb szünetet tartunk. Vissza fogunk térni, csak még nem tudjuk pontosan, hogy mikor.”Tankian elkészítette az Elect the Dead címû debütáló szóló albumát, a 2007 õszén megjelenõ lemez a kritikusok és a rajongók tetszését is egyaránt elnyerte. Malakian és Dolmayan ebben az idõben a Scars On Broadway elsõ stúdióalbumán dolgozott, ami végül 2008. július 29-én jelent meg és az együttes nevét viselte. Dolmayan emellett létrehozta saját, Indicator nevû együttesét és útjára indította a Torpedo Comics online képregényboltot. Odadjian megalakítja az AcHoZeN nevet viselõ hiphop formációt, melyhez RZA (Wu-Tang Clan) és Kinetic 9 is csatlakozott. Ezen felül a urSESSION nevû honlapján/kiadóvállalatán dolgozott és George Clinton háttérzenekarában is játszott.2010. november 29-én végül megerõsítették az interneten több hete keringõ pletykákat és hivatalosan is bejelentették visszatérésüket, amit számos európai koncerttel ünnepelnek meg. (Többek között az angliai Download Festival, a svájci Greenfield Festival, a németországi Rock am Ring/Rock im Park, a svéd Metaltown, az ausztriai Nova Rock és a finn Provinssirock fesztivál szerepelt a terveikben.) A weboldalukon megjelent nyilatkozatból azonban az együttes céljai nem váltak teljesen világossá. „Nincsenek komolyabb terveink – ezeket a fellépéseket egyszerûen csak azért vállaltuk be, mert újra együtt szeretnénk játszani, illetve a rajongóink miatt, akiket el akarunk kápráztatni.” 2011. március 1-jén elmondták, hogy a turnét májusban illetve júniusban Észak-Amerika nyugati felén folytatják majd. A Reunion koncertsorozat 2011. május 10-én indult útjára a kanadai Edmonton városából. 2011. május 4-én Roberto Medina, a brazil Rock in Rio fesztivál szervezõje bejelentette, hogy az utolsó napon a Guns N’ Roses mellett a System of a Down lesz a másik sztárfellépõ.Az együttes elsõ mexikói, illetve dél-amerikai turnéja szeptember 28-án kezdõdött Mexikóvárosban és október 7-én végzõdött Santiago de Chile városában. 2012 februárjának vége felé az ausztrál Soundwave fesztiválon lépnek fel, mely az elsõ ausztrál koncertjük lesz 2005 óta.2011 októberében John Dolmayan válaszolt az új albumra vonatkozó kérdésekre: „Napról napra fogunk haladni vele. (…) Akkor fogjuk csak kiadni a kezeink közül, ha úgy érezzük, eljött az ideje, ezzel pedig azt szeretnénk elérni, hogy az album méltó legyen a múltbeli munkáinkhoz. Nem szeretnénk a babérjainkon ülni (…) inkább valami új, de jellegzetes albumot szeretnénk letenni az asztalra, amivel a mostani generációt meg tudjuk szólítani. Õk pedig elmondhassák, hogy ez az õ együttesük, a System of a Down.”A System of a Down együttest négy alkalommal kapott nevezést Grammy-díj-ra, amibõl egyet sikerült díjra váltani 2006-ban, a Best Hard Rock Performance kategóriában a B.Y.O.B. címû dalnak köszönhetõen. Továbbá számos alkalommal kaptak jelöléseket a Kerrang! vagy az MTV díjátadóinak különbözõ kategóriáiban.2005-ben a Europe Music Awards díjátadón a Best Alternative Act kategóriában gyõzedelmeskedett az együttes. 2006-ban a "Question!" címû számukért az "MTV Good Woodie Award" díját nyerték el, míg a VH1 legjobb metal számokról készült összeállításában a "Toxicity" címû daluk a 14. helyezést érte el a 40-bõl. |
