A The Cult elõdjét, a The Southern Death Cult-ot Ian Astbury hozta össze 1981-ben, Bradfordban. Õ volt az énekes és a dalszerzõ. Buzz Burrows (gitár), Barry Jepson (basszusgitár) és Aki Nawaz (dob) csatlakozott hozzá. Elsõ koncertjüket a bradfordi Queen's Hall-ban adták 1981. október 29-én. Stílusukat a post-punk és a goth rock elegyeként írták le.
Az együttes a Situation Two nevû független kiadóhoz szerzõdött és kiadták a Moya c. kislemezüket. Önálló koncertek mellett, a Bauhaus-zal és a Theater of Hate-tel turnéztak. Utolsó fellépésük 1983 februárjában volt Manchesterben. Megjelent egy kislemezeket, rádiófellépéseket és koncertfelvételeket tartalmazó válogatáslemez The Southern Death Cult név alatt.
1983. áprilisában Ian Astbury és Billy Duffy megalapította a Death Cult-ot, James Stewart basszusgitárossal és Taylor Smith (késõbb Ray Mondoként ismeretes) dobossal. A Death Cult debütáló koncertje 1983 június végén, Oslo-ban volt. 1983 júliusában megjelent a Death Cult EP. Szeptemberben Mondo helyét Nigel Preston foglalta el. A God Zoo kislemez októberi megjelenését egy európai turné követte. 1984 januárjában a csapat, hogy elkerülje a goth behatárolást, The Cult-ra változtatta a nevét.
A The Cult elsõ stúdióalbuma, a Dreamtime a monmouth-i Rockfield stúdióban került rögzítésre 1984-ben. Áprilisban kiadták a Dreamtime beharangozójaként szolgáló Spiritwalker c. kislemez. Ezt a Go West (Crazy Spinning Circles) követte az elsõ nagylemez szeptemberi megjelenése elõtt. Decemberben megszületett a Resurrection Joe c. kislemez is. Felléptek a Big Country-val és a The Sisterhood-dal (The Mission elõdje) turnéztak Európában. Kezdetben a Dreamtime csak Nagy-Britanniában jelent meg, a The Cult mégis világszerte népszerûségre tett szert.
1985 májusában megjelent a The Cult negyedik kislemeze, a She Sells Sanctuary, mely Angliában a 15. helyre kúszott fel és 23 hetet töltött a Top 100-as listán. 1985 júniusában egyre kiszámíthatatlanabbá váló viselkedése miatt, Preston-t kitették a zenekarból. A Big Country-s Mark Brzezicki ült a dobok mögé. A Love c. albumot 1985 július és augusztus közt rögzítették. Az együttes zenéje és megjelenése a punkos elemektõl az 1960-as évek pszichedelikus hatásai felé mozdult el. A Love sikert aratott. Az angol lista 4. helyéig jutott.
1985 közepétõl 1986-ig a csapat Les Warner dobossal turnézott. Két további hivatalos kislemez jelent meg a Love albumhoz kapcsolódóan, a Rain és a Revolution. A Nirvana csak Lengyelországban került forgalomba. A Rain és remix-e a (Here Comes the) Rain szerepelnek a Démonok 2 c. olasz horror filmben. Angliába visszatérve, az oxfordshire-i Manor stúdióban, Steve Brown producerrel rögzítettek egy tucatnyi új dalt. A csapat nem volt megelégedve az új, Peace c. album hangzásával és úgy döntöttek, New York-ba utaznak, azért hogy Rick Rubin producer átkeverhesse a Love Removal Machine-t, mely az elsõ kislemez szerepét töltötte be. Rubin belement a közös munkába. Rábeszélte a srácokat, hogy a teljes albumot újra rögzítsék. A zenekar kiadója, Beggars Banquet nem örült ennek a lépésnek. Végül hallva a new york-i felvételeket, beleegyeztek a dologba. 1987 februárjában megjelent az elsõ kislemez. Az Electric-re keresztelt album pedig áprilisban került a polcokra. 4. helyig jutott a lemezeladási listán, megelõzve ezzel a Love-ot. A zenekar a Kid Chaos-szal turnézott. A Wild Flower c. kislemez 1987 nyáron jelent meg. A Peace album a Rare Cult doboz harmadik lemezeként jelent meg 2000-ben.
Amerikában a The Cult és a Kid Chaos elõzenekara az akkor még ismeretlen Guns N’ Roses volt. 1987 júniusában felléptek a dán Roskilde fesztiválon. A turné végére az Electric bearanyozódott Angliában és világszerte durván 3 millió példány fogyott el belõle. A zenekaron belül azonban ellentétek feszültek. Astbury és Duffy kirúgta Warner-t és a menedzsercsapatot, majd Los Angeles-be költöztek Stewart-tal. A The Cult új menedzsmenttel kötött szerzõdést és 21 új dalt írtak a következõ lemezhez.
James Stewart basszusgitáros, John Webster szintetizátoros és Chris Taylor dobos vett részt a próbákon és a demózásban. A Kiss-es Eric Singer is besegített itt-ott. Majd Mickey Curry került a dobcucc mögé és Bob Rock lett a producer. A lemezt Vancouver-ben vették fel 1988 október és december között. A Sonic Temple Angliában és Amerikában (ahol arany és platina lemez lett) is a Top 10-be került. A zenekar turnézásba kezdett egy új dobossal, Matt Sorum-mal. Közben megjelent a Fire Woman c. kislemez, majd az Edie (Ciao Baby), mely a késõbbi koncertek állandó szereplõjévé vált.
Európában az Aerosmith-szel, Amerikában, a Sung King c. kislemez megjelenése után, a Metallica-val turnéztak. Majd önálló koncertkörutat tartottak az év végefelé. A negyedik, Sweet Soul Sister c. kislemez 1990 februárjában jelent meg. A turné vége után a csapat szünetet tartott. Sorum a Guns N’ Roses-be ment.
1990-ben egy 10 CD-s doboz jelent meg Nagy-Britanniában, mely a kislemezeken található ritka dalokat tartalmazták. A fehér dobozos változatot Singles Collection-nek, a feketét E.P. Collection '84 - '90-nek nevezték.
1991-ben Astbury és Duffy a következõ album dalait írták. Todd Hoffman (basszusgitár) és James Kottak (dobok) mûködött közre a demózás alatt. Az album felvételeinél megint Curry-t kérték fel, hogy foglalja el a dobos széket. Charley Drayton játszott basszusgitáron. Astbury és Duffy barátsága akkoriban kezdett ingadozni. A Ceremony c. új album vegyes fogadtatásban részesült. A lemezeladási adatok elmaradtak az elõzõ három korongjáétól. Csak két hivatalos kislemez jelent meg, a Wild Hearted Son és a Heart of Soul. A White csak Kanadában, a Sweet Salvation 1992-ben Argentinában, a címadó nóta pedig Spanyolországban került forgalomba. A Ceremonial Stomp turné 1991-ben Európán és 1992-ben Észak-Amerikán szántott végig.
A zenekart beperelték annak az indián fiúnak a szülei, akinel a képe a Ceremony borítóján látható. Ugyanez a kép ég a Wild Hearted Son klipben is. Ez a per sok országban késleltette a Ceremony megjelenését, többek közt Dél-Koreában, Thaiföldön és Törökországban is.
1993-ban jelent meg a Pure Cult: for Rockers, Ravers, Lovers, and Sinners c. válogatásalbum. Itt található egy új dal is, a The Witch. Astbury és Duffy azt hitték, hogy csak a gyûjtõk és a fanatikus rajongók számára lesz érdekes a lemez. Végül a brit lista elsõ helyére került és kétszeres platinalemez lett belõle. A 2 lemezes kiadásban megtalálható egy Marquee Club-ban felvett 1991-es koncert is. Az 1993-as turnén Craig Adams (The Mission) és Scott Garrett csatlakozott Astbury-hez és Duffy-hoz. Pár koncerten Mike Dimkitch segített ritmusgitáron.
1994 októberében megjelent a The Cult (amit úgy is neveznek, hogy „Black Sheep” lemez) Bob Rock producer szárnyai alatt. Astbury nagyon személyesnek és leleplezõnek nevezte a lemezt, mely az életébõl villant fel emlékeket. Az album kis sikert könyvelhetett el. Duffy szerint, a durva szövegek miatt történt ez. A Coming Down (Drug Tongue) és a Star jelent meg kislemezként is az albumról. Utóbbi dal már 1986-ban megszületett Tom Petty címmel és a Sonic Temple idejében Starchild-ként szerepelt már a demók közt. 1993-ban éledt újjá és lett teljes. A Beauty's On The Streets turnén bõvítették a felállást James Stevenson ritmusgitárossal.
Noha már pár új dalt felvettek, a csapat 1995-ben feloszlott.
1996 novemberében az együttes amerikai lemezkiadója megjelentette a High Octane Cult c. válogatásalbumot, mely csak Amerikában és Japánban került kiadásra. Ezen kívül további kiadványok láttak napvilágot. A The Southern Death Cult újrakevert 15 dalból álló válogatásalbuma, egy 10 dalból álló Death Cult válogatás Ghost Dance címmel megtoldva egy 4 dalt tartalmazó EP-vel stb…
1999-ben Astbury és Duffy újra megalakította a The Cult-ot Matt Sorum-mal és Martyn LeNoble-lel. Az elsõ hivatalos fellépés a Tibetan Freedom Concert-en volt. A Cult Rising turné teltházas bulikat hozott. A Painted on My Heart a Tolvajtempó (Gone In 60 Seconds) filmzenealbum dalai közt szerepelt. 2000 novemberében megjelent a Pure Cult: The Singles 1984–1995 egy kísérõ DVD-vel.
A Beggars Banquet 15000 példányból álló 6 lemezbõl álló dobozt adott ki Rare Cult címmel (egy bónuszlemezt mellékelve az elsõ 5000 példányhoz). A doboz mindenféle demókat, rádiófelvételeket, B-oldalas dalokat tartalmazott, továbbá a Peace albumot is. 2001-ben a zenekar az Atlantic Records-hoz szerzõdött és felvette a Beyond Good and Evil c. korongot. Astbury és Duffy Mick Jones-szal írták a dalokat, míg Jones turnéra nem indult a Foreigner-rel. Bob Rock volt a producer. Közremûködött még Martyn LeNoble és Chris Wyse basszeros és Matt Sorum. A Beyond Good and Evil-bõl kb. 500000 példány fogyott el. Az alsõ kislemez a Rise elérte Amerikában a 41. helyet, de az Atlantic Records gyorsan levette a rádiók lejátszási listájáról. Astbury „lélekrombolóként” jellemezte a társaság tevékenységét, miután megpróbálták befolyásolni a dalszövegeket, a lemezborítót és a kislemezre esélyes dalok kiválasztását.
A második, Breathe c. kislemez csak a rádiók számára jelent meg promóként. A True Believers egy 2002 januárjában megjelent mintaként szolgáló válogatás lemezen kapott helyett. LeNoble újra csatlakozott a zenekarhoz és Billy Morrison töltötte be a basszusgitárosi posztot. A 2001-es európai turnét törölték nagy részben a szeptember 11-ei terrortámadások következtében. Az együttes visszarepült Amerikába és újra az Aerosmith-szel koncertezett. Az októberi los angeles-i Grand Olympic Auditorium-ban tartott koncertjük DVD-n jelent meg Music Without Fear címmel.
2002 végén Ian Astbury kijelentette, hogy a Cult egy idõre jegelve van.
2005-ben ismét összeálltak, hogy a 2006-os Return To Wild világkörüli turnéra készülõdjenek. Elsõ fellépésük a The Late Late Show-ban volt. Az együttest Astbury (ének), Duffy (gitár), John Tempesta (dobok), Dimkitch (ritmusgitár) és Wyse (basszusgitár) alkotta. 2006-ban bejárták Közép- és Kelet-Európát is. 2007-ben bejelentették, hogy aThe Who-val koncerteznek közösen. 2007 nyarán további koncerteket adtak, köztük olyan helyeken, ahol addig nem képtek fel. többek.
2007 májusában az együttes a Roadrunner Records-hoz szerzõdött. Born Into This c. nyolcadik albumuk október 16-án jelent meg. A limitált változathoz tartozott egy másik CD is 5 dallal (Stand Alone, War Pony Destroyer, I Assassin (Demo), Sound of Destruction (Demo), Savages (Extended Version)). A zenekar Irving Plaza-i koncertjét kiadták DVD-n.
2008 február vége és március elején a Cult Angliában és Európában turnézott. Március 24-én elkezdték észak-amerikai turnéjukat, majd megfordultak Braziliában is. Októberben bejelentették 1985-ös Love albumuk promotálását szolgáló turnéjuk terveit.
2009 nyarának végén, egybekötve az újrakevert Love albummal és a 4 lemezes Omnibus dobozzal nekivágtak a Love Live Tour-nak. Minden koncert a Love album dalaival kezdõdött a Nirvana-tól a Black Angel-ig, majd folytatódott különbözõ Cult slágerekkel, mint a Sun King, a Dirty Little Rock Star, az Electric Ocean, az Illuminated, a Fire Woman, a Lil Devil… 2009. október 10-én a londoni Royal Albert Hall-ban tartott koncert második ráadásában fellépett Jamie Stewart basszusgitáros és Mark Brzezicki dobos is.
2010-ben a Cult folytatta Love Live turnéját és további amerikai, új-zélandi, ausztráliai és japán koncertdátumokat jelentett be. A zenekar nemrég fejezte be a 4 számos Capsule felvételeit Chris Goss producerrel. Ez a Capsule az elsõ abból a háromból vagy négybõl, ami majd a közeljövõben fog megjelenni. Az elsõ Capsule szeptember 14-én jelent meg többféle formátumban. A Capsule 2 novemberben vált elérhetõvé a rajongók számára.
2011. május 11-én nyilvánosságra került, hogy a The Cult a Cooking Vinyl Records-hoz szerzõdött. Az új album, melynek Bob Rock a producere, 2012. május 22-én jelent meg.
Tagok:
Ian Astbury - ének
Billy Duffy - gitár
John Tempesta - dobok
Mike Dimkich - ritmusgitár
Chris Wyse - basszusgitár
Ex-tagok:
Les Warner, Ray Mondo, Nigel Preston, Jamie Stewart, Mark Brzezicki, Kid Chaos, John Webster, Chris Taylor, Eric Singer, Mickey Curry, Matt Sorum, Todd Hoffman, James Kottak, Charley Drayton, Michael Lee, Kinley Wolfe, John Sinclair, Craig Adams, Scott Garrett, Martyn LeNoble, Billy Morrison
http://www.thecult.us/
http://www.myspace.com/thecult
http://www.facebook.com/officialcult
http://twitter.com/THE_CULT_
| The Southern Death Cult (1983) 01. All Glory | Death Cult: Ghost Dance (1996) 01. Gods Zoo |
Válogatásalbumok
| Pure Cult - for Rockers, Ravers, Lovers, and Sinners (1993) 01. She Sells Sanctuary | High Octane Cult (1996) 01. In The Clouds (previously unreleased) |
| Pure Cult: The Singles 1984–1995 (2000) 01. She Sells Sanctuary | Best Of Rare Cult (2000) 01. Love Removal Machine (Peace Remix) |
Koncertalbumok
| Dreamtime Live At The Lyceum (1984) 01 83rd Dream | Live Cult: Marquee, London, MCMXCI (1993) 01 The Phoenix |
| Instant Live - The North American Tour Collection (2006) March 01 - San Francisco, CA @ The Fillmore |
Videók
| Dreamtime Live At The Lyceum (1984) | Pure Cult: For Lovers, Ravers, Lovers and Sinners (1993) | Pure Cult: Anthology (2000) | Music Without Fear (2002) | New York City (2007) |
Különlegességek
| Rare Cult (2000) | Rare Cult: The Demos Sessions (2000) |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![[watch video]](/kepek/rendszer/ikonok/mpg.gif){kind=small}
Kedvencek közé jelölték : 115
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]
| |||
| |||
