Az Unfit Ass(beilleszkedésre képtelenek)egy nyíregyházi székhelyû,technikás death/thrash csapat volt a 90-es évek elején.A banda kultikus hírnévnek örvendett az underground metal körökben,erre még rátett a Neverheard distro,akik 2011-ben kihozták a régi demokat,feljavítva,remek külalakkal,cd-n.Diszkográfia:Without chances-demo 1990,Flagging water-demo 1991,Absurd reality-album 1992(idáig tart a death/thrash korszak),Manifest maze-demo 1995,Pulse-album 1996(ez a korai vonaltól jelentõsen eltávolodott "agyas",modern metalt tartalmazott),Absurd reality/Flagging water-album újrakiadás 2011.Albumrendelés: http://neverhearddistro.blogspot.com/2011/01/unfit-ass.html.Az alábbi interjú Csomai Miklóssal,a zenekar gitárosával készült pár éve,a nativepride blogon:A nyíregyházi Unfit Ass. (Unfit Association) zenekar a ’90-es évek elején még mint death metal együttes szerzett magának nevet a hazai undergroundban, és zenéjük mellett eszméletlen kazettaborítóik és zenekari fényképeik is emlékezetesek voltak a fajsúlyosabb muzsikák híveinek számára. Aztán évekig nem lehetett hallani felõlük, míg az évtized közepe felé elõ nem rukkoltak egy furcsa, modernizált hangzású, ipari hatásokat felmutató, tiszta énekhanggal dolgozó avantgard metallal egy nem kimondottan metal zenére szakosodott alternatív/punk kiadónál, a Trottel Records-nál. A modernitás hatásai már a csapat harmadik, „Absurd Reality” címre keresztelet demóján is lehetett érezni, de azt hiszem, a Metal Hammer újság által kiadott Demonstráció-2 válogatás a banda korábbi híveit kissé megdöbbentette, nem beszélve a „Pulse” címû elsõ és egyben utolsó nagylemezrõl. Aztán ha jól emlékszem, a banda neve a hazai metal történelemben még kétszer merült fel, amikor is dobosuk, Elek Ottó beszállt a Tankcsapdába, majd onnan ki, haha! Az alábbi interjút a szintén nyíregyházi Gladiátorból is ismert Csomai Miklós, az együttes egyik gitárosa adta, aki emlékeim szerint a második demótól volt az együttes tagja. Köszönjük neki a korrekt és tartalmas válaszokat! Hello Miki! Ez a beszélgetés a múltra irányul, úgymond tiszteletadás a régi, tehát 15-16 évvel ezelõtti magyar death metal színtér egyik legjobb zenekara elõtt. Amennyire csak vissza tudsz emlékezni az akkor történtekre kérlek oszd meg velünk. CsM: Köszönöm a megkeresést a többiek nevében is, igyekszem minél pontosabban felidézni az eseményeket. Minthogy te csak az elsõ Unfit Ass. demo után csatlakoztál a bandához, érdekelne, hogy milyen zenekarokban játszottál korábban? Mikor kezdtél el gitározni és kik voltak a legfõbb hatásaid?CsM: Én 14-15 éves koromban (amint elkezdtem komolyabban gitározni) kezdtem egy Sátán nevû zenekarban, amit szatmárnémeti barátaimmal alapítottunk. A zenekar késõbb Cross, majd Haron néven mûködött tovább szép sikereket elérve. Nyíregyházára kerülve csatlakoztam a Gladiátor nevû thrash-metal bandához, akikkel sokfelé megfordultunk és egy 10-számos demót is kiadtunk. A zenei behatások közül fõként a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének thrash-bandái (Kreator, Destruction, Testament, Slayer, Voivod, Exodus, Assassin, Nuclear Assault) voltak rám nagy hatással, ezeket a mai napig szívesen hallgatom. De hardrock zenekarok, glam bandák, gitárzenék és nem utolsó sorban extrém metal zenekarok (Terrorizer, Napalm Death, Extreme Noise Terror) is sorakoztak a polcomon. Ismerted a zenekar tagjait, mikor csatlakoztál hozzájuk? Rajtad kívül mást is kipróbáltak, mint lehetséges gitáros?CsM: A zenekar tagjait (Incze és Elek Ottót, Nácsa Lacit) már korbban is ismertem, több koncerten játszottak a bandáink együtt, kocsmákban itt-ott beszélgettünk. Elõttem kipróbáltak pár srácot, de nem igazán váltak be, aminek akkor is örültem és most is örülök... Ismerted a „Without chances” demót? Tetszett neked?CsM: Ismertem a demót, mai napig megvan kazin. Érdekes anyag, a Metal Hammer nagyon lehúzta, pedig szerintem a mai piacon is megállná a helyét némi újrakeverés után. Tehát tetszett. Stílusban sem tudnám behatárolni, modern megnevezéssel „independent metal”-nak nevezhetnénk. A „Flagging water” demón már játszottál, részt vettél a dalírásban vagy már kész volt a demo, mikor beszálltál?CsM: A számok egy része már készen volt, vagy legalább a gerince megvolt, amikor beszálltam. Nácsa Lacival akusztikus gitáron gyakoroltuk a a riffeket és elég hamar megtanultam a számokat, ez alatt pár dolgot fejlesztettünk, meg kitaláltunk új elemeket. De menet közben mindig alakulnak a dolgok. A számok nagy része az eredeti tempóhoz képest sokkal feszesebben lett felvéve, mert nagyon sokat gyakoroltunk és lazán mentek a nóták. Akkoriban már megjelentek a jó megszólalású, komplex tempójú és pontos játékú zenekarok, ígyekeztünk ehhez a kihíváshoz felnõni, a lehetõségeinkhez képest közelíteni. Hogyan emlékszel a demo felvételeire? Mennyi idõ állt rendelkezésetekre? Stúdióban vagy a próbateremben rögzítettétek?CsM: Debrecenben vettük fel egy kis stúdióban, ahol a Tankcsapda is készítette a felvételeit. Ha jól emlékszem, két nap alatt vettük fel az egészet és némi finomító keverés után megkaptuk kazettán és DAT-on. Leginkább némi kínlódásra emlékszem, amíg a hangzást beállítottuk, mert nem volt túl jó cuccunk, de a saját berendezéseinkkel akartunk megszólalni, hogy élõben is ugyanezt hozhassuk majd. Ez néhol hallatszik is a felvételen, de nem baj. Így az igazi. Beszélnél részletesen a zenérõl, a dalokról, a hangzásról, a demo kiállításáról stb.?CsM: Hûha, elég rég elmélkedtem már a számokról, a szövegekrõl és a mondanivalóról különösen keveset tudok mondani... A zene véleményem szerint beindul az elsõ számmal és jó tempóban dörög végig az egész anyag. A hangzás ízlés kérdése, nekem bejön ez a kicsit száraz, zörgõs de durva gitárhang. A keverés arányain lehetett volna finomítgatni, de ez már ilyen lett. Ha jól emlékszem, a Beyond-ból mondta az egyik srác a Fekete Yuk –beli koncert után, hogy csodálkozik, hogyan sikerült a demó hangzását élõben is hozni. Ezt úgy értékeltem, hogy ezek szerint a demó jól szólt. A kaziborítót Incze Ottó montírozta össze, a borító képét egy fotómûvész albumából kölcsönöztük. A langyos vízben ejtõzõ vidám emberek miatt lett a demó neve Flagging Water (Langyos víz). A fénymásolás adta meg a borítónak az akkori idõknek megfelelõ underground fílinget. Mára szépen megsárgult és kicsit lepergett a festék a hajtogatásoknál. Szerintem a hazai death metal élet egyik legklasszikusabb felvétele, te ezt hogy látod? Elégedettek voltatok akkoriban a végeredménnyel?CsM: Zavarba hozol ezzel a „legklasszikusabb” jelzõvel, ezt nem tudnám megerõsíteni. Ha Te így látod, nagyon örülök neki. Én máig elégedett vagyok az anyaggal, akkori körülményeinkhez képest nagyon jól sikerült. Akkoriban pedig kifejezetten ritkaságszámba ment Magyarországon a hasonló stílusú felvétel, ezért elég hosszú utat bejárt a anyag a death-grind fanzine–eknek köszönhetõen. Ha jól emlékszem, még Ausztráliába is postáztunk kazettát. A ’80-as évek végéig a thrash metal uralta az underground színteret, mely hanyatlásával a death metal került trónra. Szerinted törvényszerû volt ez a váltás? A rajongók durvább, gyorsabb zenékre vágytak?CsM: Egyértelmûen így van. Én magam is kerestem a gyorsaság és a durvaság határait, tehát minden extrém zenét beszereztem. Ezek közül az emészthetõbbeket sokat hallgattam. A thrash metal viszont megmaradt alappillérnek, csak egy ideig kevésbé voltak „divatosak”. Az útkeresés törvényszerû, ez tartja életben a metált. Keveredések más stílusokkal, egyes jellemzõk extremitásig való fokozása mind-mind új színeket hozott a zenébe. A Bathory és Venom idejében nem goldoltam volna, hogy a black metal ilyen népszerû lesz. Vagy hogy a thrash-metálból ilyen sok stílus fog kifejlõdni. Sokan károgtak a metál haláláról a ’90-es évek közepén, de ahogy a punkok sem haltak ki, a metálosok is fennmaradnak. Amíg van jövõje, van hová fejlõdnie ennek a zenének, lesznek fiatalok is, akik szeretik. Ameddig pedig közönség van, lesz zenész is, aki ezt csinálja. Hogyan emlékszel vissza az akkori hazai death metal színtérre? Extreme Deformity, Subject, Slow Fermenting, Eczema, Dissect, Life Discussion…CsM: Amíg Pesten tanultam (’91-96), sokfelé megfordultam, koncerteken, szórakozóhelyeken, klubokban. Kerestem a jó bulikat, ahol szinte ismeretlen bandák nyomultak. A koncerteken is cimboráltunk a bandákkal, a Subject énekesével (talán Kámfor?) sok buliban összefutottam, osztottuk egymásnak az észt. Zeneileg valamennyi bandát kedveltem, kedveltük, mert hasonló szándékkal nyomtuk a muzsikát: minél szigorúbban és gyorsabban. Ha valamelyik bandának sikerült egy jó lemezt összehozni, a magam részérõl mindig örömmel hallgattam, mert ez valahogy a „death-metal mozgalom” sikere volt. Minek köszönhette a death metal a ’90-as évek elején a népszerûségét? Miért tudott nagy tömegeket megmozgatni? Hogyan definiálnád a death metal lényegét, fogalmát?CsM: Hát nagy mögöttes ideológiát nem tudok neked elmondani. A black metallal együtt az élet sötét oldalának rejtelmeit feszegette a death metal, de nem annyira az okkult világot, inkább a hétköznapi durva valóságot, erõszakkal-gyilkolással-vérrel. Némely zenekarok az erõszakot képviselték és éltették, mások meg éppen ez ellen próbáltak felszólalni a zene által. Mi többnyire elítéltük az erõszakot, úgyhogy inkább ellene lázadtunk. Relatív nagy tömegeket a külsõségeivel tudott megmozgatni, a durva képek és szövegek, a brutális zene vonzotta az erõszakot és horrort kedvelõ fiatalokat. Szerintem mindannyian ezen keresztül ismertük meg és kedveltük meg a death metalt. Szerinted itthon mennyire volt népszerû a death metal? Támogatta a média a death metalt?CsM: A death metal elég népszerû a ’90-es évek közepétõl napjainkig, de kevés a nagy áttörés. A death metal a grind zenével együtt egy viszonylag kis szelete a zenei életnek, de azon belül viszont szép számmal találni úttörõ stílusú zenekarokat (pl. Nasum vagy Blood Duster). A média nem igazán támogatta és nem is fogja különösebben támogatni a death metalt, mert nem térül meg nekik. Milyen széles körben terjedt el a „Flagging water”? Számoltatok arra, hogy sikeres lesz?CsM: Igazság szerint mi személyesen elég kevés visszajelzést kaptunk a hallgatóktól, tehát kitörõ sikerrõl nem tudok neked beszámolni. Többszörös áttételen keresztül kaptunk híreket, hogy rákerültünk egy-két válogatás lemezre külföldön, jókat írtak rólunk death-metal fanzine–ekben. A koncerten láttuk, hogy a srácok szeretik a zenénket és sokan ismerik is. Milyen kritikákat kaptatok rá? Mennyi fogyott belõle?CsM: A Flagging Water–t a nagy zenei újságok közepesen értékelték, a Metal Hammer már kezdett benne fantáziát látni, de igazán az underground szakmai fanzine–ek írtak nagyon jókat. Túl sok nem fogyott belõle, szerintem összesen ha 1000 darabot eladtunk. A fanzine-ektõl mennyi támogatást kaptatok? Gyakran adtatok interjúkat?CsM: Ezt az elõbbiekben már kihangsúlyoztam, hogy fõként a fanzine–eknek köszönhetjük a nevünk terjesztését. Interjút nem sokat adtunk, többnyire kritikák jelentek meg. Talán 4-5 interjút adtunk a Flagging Water kapcsán, aztán ezt átvették más újságok is. Volt egy külföldi underground körökben gyakra mozgó barátom, õ mutogatta mindig, hogy milyen újságokban jelent meg rólunk cikk. Ezt követte az „Absurd reality”, ez a demo már egy kicsit visszavett a death metalból igaz?CsM: Az Absurd reality anyaga nem egyértelmûen death metal, sõt talán egyáltalán nem az. Sok új zenekar hatása ért minket és ezek közül sok megoldást ihlettek az új hangzású dolgok. Sokan nehezményezték ezt, de mi ebbe az irányba fordultunk tovább. Nem akartuk ugyanazt a zenét darálni folyamatosan. Egyetértesz azzal, hogy egy komplexebb irány felé fordultatok? Megpróbáltátok a zenei látókörötöket tágítani?CsM: A látókörünk magától tágult, mert valamennyiünknek vannak-voltak „kicsapongásai” más zenei stílusokba. A metálon belül abszolút mindent meghallgattunk, de persze mindent nem szerettünk. A más stílusú zenéket is meghallgattuk (klasszikus, pop, rap, népzene), mert mára beigazolódott, lehet durva zenét csellóval is játszani. Ennek köszönhetõ a dallamos és kiabálós-reppelõs ének, a két énekes kipróbálása. Milyen egyéb hatások érkeztek, szivárogtak be akkoriban?CsM: A fõbb hatások, amik akkoriban jelentkeztek: Cynic, Voivod, Meshuggah, Entombed, Mordred és a Fear Factory újszerû megszólalása; rap-metal és hardcore bandák: Clawfinger, Hard Corps, Senser, Biohazard; ipari zenekarok: Laibach, Godflesh, Klute, Grotus, stb. és különbözõ dallamosabb vagy más stílusú bandák. Az „Absurd reality”-t hogyan jellemznéd az elsõ két demóhoz viszonyítva?CsM: A legrövidebb jellemzést a „kísérletezõ” jelzõ adja. Megpróbáltuk, mit lehet kihozni a zenébõl némi elektronikai támogatással. Kielégítette a felvétel az akkori igényeket, elvárásokat? Elégedett vagy a demo hangzásával vagy lehetett volna jobb is?CsM: A demo elég jól megszólal, köszönhetõen annak is, hogy volt idõnk szórakozni a hangzással. Az Incze Ottó külön élõ öccsénél (Zozi – R.I.P.) Keszthelyen vettük fel a pincében, gyakorlatilag élõben. Nem volt több sávos magnónk, de ahhoz képest jól szól. Az elsõ demón még Incze Ottó dobos énekelt, a következõn Elek Ottó, azért vettétek be Máté Szabolcsot, hogy Elek Ottó kizárólag a dobolásra koncentrálhasson?CsM: Máté Szabi mind a dallamos, mind a kiabálós-rappelõs-ordítós részeket tudta hozni, míg Elek Ottónak fõként a ritmikus szöveges részek mentek jól. Mindig is csodáltam, hogy kétlábdobos pörgõs részek alatt bírt még hörögni is. A Szabolcs bevétele a zenekarba újítási céllal is és az Ottó „tehermentesítése” miatt is történt. Nomeg egy bandában nagyon fontos a frontember, mert az énekes-dobost takarja a cucca. De az Absurd reality-n mindketten énekelnek, néha egyszerre kétfélét, ez is egy érdekes hatás pl. a Turn-ben. Szabolcs milyen metal zenei múlttal rendelkezett?CsM: Szabolcs eredendõen glam-rocker volt, mikor megismertem. Aztán õ is rákapott a húzósabb zenékre, úgyhogy összehaverkodtunk, aztán bevettük a zenekarba. Az ex-Fen Empty Soul muzsikus Boruzs Attila személyében egy billentyûs is csatlakozott hozzátok, õt miért vettétek be? Tovább akartátok színesíteni a zenei palettátokat?CsM: Máté Szabolcs is a Fen Empty Soul –ban énekelt korábban, de a zenekar lassan megszûnt létezni. Boruzs Attilát is Szabi révén ismertük meg és nagyon ráérzett, hogy mivel lehet a metálzenét kicsit színesíteni. Nem lett klimpírozás a zenébõl, viszont helyenként telíti a hangzást, a samplerek jókor jó helyen dörrentek. Egyértelmûen a zenénk színesítése volt a cél. Egyetértesz azzal, hogy Attila és Szabolcs bevételével tõsgyökeresen megváltozott a zenei világotok?CsM: Igen, ez teljesen igaz. De nem egyik pillanatról a másikra történt mindez, hanem hónapról-hónapra. Ahogy születtek az új számok, mindenki hozzátette a maga ötleteit, amitõl az egész mindannyiunk zenéje lett. Õk is belefolytak a dalszerzésbe?CsM: Igen, a billentyûdallamokat Attila találta ki, mi legfeljebb kicsit cenzúráztuk. Szabi pedig megkapta a szövegeket és többnyire oda és úgy énekelte fel, ahová õ kitalálta. Ebbe nagyon ritkán szóltunk bele. Magukat a nótákat, de legalábbis az alaptémákat többnyire Incze Ottó hozta, de mindenkinek volt kisebb nagyobb része a számok írásában. A „Turn” címû dallal felkerültetek a „Demonstráció II.” válogatásra, eme lemez után még többen ismerték meg a neveteket? Milyen fogadtatásban részesült a dal?CsM: Annak idején a kritikákban is kiemelték a dalt, mint újszerû hangzású és hangszerelésû nótát. Hozott biztosan pár új érdeklõdõt, rajongót is a lemez, de nagy viszhangja egyébként nem volt, mert a terjesztése emlékeim szerint nem volt túl erõs. Ez volt a szextetté alakult csapat elsõ közös nótája? Volt esetleg más, több dalotok is akkoriban?CsM: Az elsõ kiadott dal ez volt. Aztán ment párszor a Garázs c. mûsorban is némelyik nótánk. Természetesen sok új dalunk volt, mikor-miután hattagúak lettünk, az új tagok további új ötleteket és új dalokat. Miért a „Turn” került fel a lemezre?CsM: Ezt a számot csináltuk meg elõször „párhuzamos” énekkel. Elek Ottó szigorú „reppelése” és Máté Szabi kanyargós dallamai alá szintivel és samplerrel támogatott húzós HC-s alapok kerültek. Szerintem mai füllel is érdekes dal, bár az utóbbi években divatba jöttek a hasonló dalok a nu metal bandáknál. A death metal fanatikusok hogy fogadták a zeeni módosulást? Nem húzták a szájukat?CsM: Szerinted...? Hát persze, hogy nem tetszett mindenkinek. De akik ismertek minket és követték a számaink alakulását, azok hamar megszerették az új dalokat. Stílusotok a modern metál elemeit vonultatta fel, a samplerek, effektek, torzítók, indusztriális beütések (és a lemez két technosabb remixe) egy kísérletezõ, az egyéni hangzást bátran felvállaló együttest takart, azért ez egy elég bátor és komoly húzás volt részetekrõl, nem?CsM: De. Kerestük, hogy mik azok a hangszerek és hangok, amivel a zenét tovább lehet fokozni. Hallgattunk ipari zenéket is, ahol a gitár volt „csak vendégszereplõ” és elképzeltük, hogy ez fordítva is jó lehet. Aztán késõbb valamelyik régebbi Obituary lemezen is megjelent pár számban sampleres zaj, amit örömmel hallottunk és az idõ igazolta is, hogy ez is egy jó fejlõdési irány. Emlékszel még arra, hogy mikor vonultatok stúdióba felvenni a „Pulse”-t? Mely stúdióban folytak a felvételek?CsM: Egy nyíregyházi stúdióban vettük fel a dalokat, Túró és Toma hangmesterek segítségével. A stúdió nevére már nem emlékszem pontosan, talán Bassline volt (Ottó, te emlékszel?). Emlékeim szerint ’92 tavaszán vettük fel az anyagot, ott csináltuk meg az alapkeverést és a Yellow stúdió masterelte. A stúdiómukálatokra hogyan emlékszel vissza?CsM: Nagyon jó hangulatban voltunk végig, a hangmérnökök pedig kíméletlenül maximalisták voltak. Ha hibáztunk, újrajátszatták a számot. Ha valami nem szólt jól, alakítottunk rajta. Nem kellett sietnünk, és ez nagyon sokat dobott a számokon. A „Pulse”-ra vadonatúj dalok kerültek fel, nem gondoltatok arra, hogy egy-két régi dalt is feltegyetek rá egy újrafelvett formában?CsM: Nem gondoltunk rá, mert így is egy csomó új számot lehagytunk róla. De régi számokat is szívesen felvettünk volna 2.0 –s verzióban.Mivel a lemezt sosem hallottam, így arra kérlek, hogy minden fontos tudnivalót osszál meg velünk a lemezzel kapcsolatban!CsM: Hát inkább elküldöm neked, hogy ne kelljen magunkat minõsítenem. Nekünk természetesen nagyon tetszett és tetszik, és többnyire ezt olvastuk és hallottuk másoktól is. A hangzása és a dalok is abban az idõben újszerûen hatottak. Aztán írd ide szerkesztõi megjegyzésként a véleményed. A lemezt a Trottel gondozta, hogyan kerültetek hozzájuk? A szerzõi kiadás nem fordult meg a fejetekben?CsM: A Trottelt emlékeim szerint pesti ismerõseink ajánlották, akik jóban voltak Rupaszov Tamással. A szerzõi kiadásra nem volt pénzünk, plusz a Trottelnek már megvoltak a maga kis terjesztõi csatornái. A Trottel annak idején inkább alternatív kiadó volt, igaz?CsM: Igen, alternatív kiadó volt, és ebben a kategõriában eléggé nyitottak voltak, hogy felvállaljanak egy keményebb bandát is. Mennyi reklámot, promóciót biztosított nektek a kiadó? Mennyire népszerûsítették a lemezt?CsM: Eléggé korlátozott lehetõségeik voltak, fõként újságokban jelentek meg listáik, ahonnan rendelni lehetett. Nagy reklámot nem tudtak csapni a lemeznek, de pár helyen jelentek meg hirdetések, ahol a mi lemezünket is reklámozták újdonságként. Mennyi fogyott belõle?CsM: Amirõl mi tudunk, az kb. 1500 db., de már rég nem játzottunk együtt és a Trottel még terjesztette a lemezt, tehát lehet, hogy jóval több. Megturnéztattáok a korongot? Sikeres koncerteket tudhattatok magatok mögött?CsM: „Lemezbemutató turné” nem volt, de a lemez kiadása után jó pár koncertet szerveztünk. Ha már szóba hoztam a bulikat, milyen gyakran léptetek fel élõben? Milyenek voltak a korai, „Flagging water” korabeli koncertjeitek?CsM: A Flagging Water idejében elég sok koncertünk volt, hívtak minket mindenhová, fesztiválokra és elõzenekarnak, vendégzenekarnak. Aztán késõbb nem volt már olyan nagy pörgés, elég nehéz volt koncerteket szervezni, sok hely bezárt ahol korábban játszottunk. Mikor és miért oszlott fel a zenekar? Elegetek lett belõle, elvesztettétek a zene iránti érdeklõdéseteket vagy egyéb okok vezettek a feloszláshoz?CsM: Egyrészt a kevesebb koncert volt az oka, gyakorlatilag néha az útiköltség sem jött ki, nemhogy a pénz újabb lemezfelvételre. A zenei ízlésünk is folyamatosan fejlõdött közben és néha voltak viták, hogy milyen irányba menjünk tovább. Hiányzott a hajtóerõ pl. egy agilis kiadó vagy jó koncertszervezõ formájában. Közben én elvégeztem az egyetemet és Németországba mehettem továbbtanulni és dolgozni, ahonnan szinte lehetetlen volt a próba ill. a koncert, tehát én kénytelen voltam bejelenteni, hogy kiszállok. Aztán nélkülem a többiek sem csinálták olyan nagy lendülettel, lassan szétesett a banda. Elek Ottó egy idei megfordult a Tankcsapdában, a többiek mivel kezdtek el foglalkozni a zenekar feloszlása után? Kapcsolatban maradtak a zenével?CsM: Elek Ottó a Tankcsapda után abbahagyta a zenélést, talán a dobcuccát is eladta. A zenével mindannyian kapcsolatban maradtunk, de aktívan nem zenélünk. Incze Ottó szerez még zenéket vendégzenészek közremûködésével, a Szigeten is felléptek 2004 –ben talán. De ezek már más stílusú, elszállós zenék, nagyon változatos hangszereléssel. Követted, követed a metal (undeground) színtéren történõ eseményeket, fejleményeket? Manapság még megmozgat a death metal illetve úgy összességében a metal zene?CsM: Nem vagyok naprakész, de sok új zenekart ismerek. A death metalban is igazolódott, hogy a jó zenék évek múlva is jók, illetve az, hogy a death metal kategóriába sok minden belefér. Nagyon bejönnek az olyan zenék, mint a Nasum, Meshuggah, Blood Duster, Dying Fetus vagy Pig Destroyer, akik letisztult zenét játszanak ás néha más stílusokat is visznek bele. Szerinted manapság létezik-e itthon death metal színtér? Mennyit változott a stílus helyzete itthon illetve külföldön a ’90-es évek elejéhez képest, amikor a death metal uralta az undergroundot?CsM: Továbbra is él itthon a death metal, és vannak nagyon jó fiatal bandák is. A stílus helyzetét nem ismerem, feltételezem, még mindig rétegzene, ezért csak kisebb klubokban vannak a bulik, ritka a nagy fesztivál. Viszont nincsenek már olyan szigorú mûfaji korlátok, ezért nagyon sok banda játszik „seath metálos” de mégsem egyértelmûen csak death metál zenét. Így biztosan többen be is tudják fogadni a zenét. Miki, köszönöm szépen a beszélgetést, minden jót, sok szerencsét kívánok neked. Kérlek fejezd be az interjút, úgy, ahogy te szeretnéd. CsM: Én is köszönöm az interjút és a gondosan összeállított kérdéseket a többiek nevében is, befejezésképpen pedig mindenkinek ajánlom, hogy hallgassa meg a felvételeinket. Hiszen azért vettük fel õket. Onslaught Thrasher (2008)

Macsek07, apolo