A profil 1280*1024-es méretbe lett optimalizálva.
A Verjnuarmu bemutatása Viitakemies szemszögébõl.
A finnországi, kuopioi Verjnuarmu zenekar tagjai Puijon Perkele (ének), Viitakemies (gitár), Ruato (gitár), Woema (basszus/vokál) és Musta Savo (hörgés/dob). A bandát 2001-ben alapította Musta Savo és Savon Surma (volt gitáros), hogy anyanyelvünk savo nyelvjárásán (egy finn nyelvjárás, amelyet az ország keleti részén beszélnek) metalzenét játsszon, amit még soha senki nem tett. Pár demó után a felállás fokozatosan kiegészült velem, Woemával és végül Puijon Perkelével 2003-ban.
A kezdetektõl nyilvánvaló volt, hogy valamiféle jelmezt és hullafestést fogunk alkalmazni. Szerintem jó dolog adni a közönségnek valami extrát az öltözettel, ami egy olyan hátborzongató világot alkot, amit misztika és sötét történetek öveznek. Sokat éneklünk a sötét régi idõkrõl és a folklórról, így a farmer és a póló szóba sem jött.
Az új album számai jobb elrendezésûek és nem annyira direktek, mint a “Muanpiällinen helevetti”-n. A Ruatokansan uamunkoetto vokáltémái változatosabbak, körülbelül fele-fele arányban van benne tiszta ének és hörgés. Mivel sok hörgés van, igyekeztünk artikuláltakká tenni õket. A helyzet az, hogy hiába savo nyelven vannak a szövegek, akkor is tisztán kell kiejteni õket, hogy a hallgatók megértsék. Természetesen a külföldi rajongóinknak, akik nemhogy a savo, de a finn nyelveket sem értik, ez teljesen lényegtelen, de nekünk ez fontos.
Alapjában ez egy direkt felvétel volt, hiszen stúdióba vonulás elõtt elkészítettük a számok demóit. A demós verziók pedig eléggé hasonlóak voltak azokkal a verziókkal, amelyek felkerültek a lemezre. Kis elrendezések itt, ott, és hosszú, rögzítésre szánt napok, mivel nem volt sok stúdióidõnk. Körülbelül másfél évbe telt, mire megírtuk a számokat, és kicsit több, mint három hetünk volt az album felvételére és keverésére.
Elfogadom, hogy a dalok finnül (a mi esetünkben savo nyeven) sötétebben szól a külföldi hallgató számára. Talán ennek az az oka, hogy a nyelv olyan élesnek hangzik, vagy valami ilyesmi, nem tudom. Alapelvünk, hogy savo nyelvjárásban írjuk a számainkat, így nem került szóba a finn és különösen az angol sem. A saját nyelvjárásunk használata olyan elõnyt nyújt számunkra a színes szókincsével és gazdag kifejezéstárával, hogy nincs értelme idegen nyelvet használni.
Finnországban elég sokat változtak a reakciók: valakik imádnak minket, valakik utálnak. Ezt valószínûleg az okozza, hogy egyesek szerint ez a nyelvjárás nem illeszkedik a metalzenébe. Európában fõleg pozitív a visszajelzés, mivel a külföldiek érthetõ okokból inkább a zenére koncentrálnak, mivel nem értik a nyelvet. Európában az emberek szintén díjazzák a különbözõ metalstílusokból álló keverékünket.
Nehéz bármihez is hasonlítani olyat, ami ennyire személyes: általában megszûnik minden kilátás, ha olyanokkal foglalkozunk, ami ennyire közel áll hozzánk. Alapjában véve a Verjnuarmu csak egy metal banda, amelynek vannak elemei a heavy metalból, a death metalból és a folkból, de ezen kategóriák egyikébe sem illeszthetõ be. Hogyha valaki szereti a death metalt tiszta énekkel és népzenei dallamokkal, akkor a Verjnuarmu neki való. Legalább változatosak vagyunk; az albumon alig van két olyan dal, ami egyformán szól.
| |||
|