Az amerikai heavy - epikus power metal bandát David DeFeis énekes - szövegíró alapította 1981-ben. Már az 1982-ben megjelent bemutatkozó albumuk is rögtön klasszikussá vált, melyen még Jack Starr szólógitáros játszott, aki a nagy sikeren felbuzdulva a lemez kiadása után szólópályára lépett, és szép gyorsan el is tűnt a süllyesztőben. Helyét Edward Pursino vette át minden gond nélkül. A zene a Manowar-ral és Savatege-el rokon power volt, a komolyzenei betétek még nem voltak annyira jellemzőek, mint később. Az Guardians of the Flame szintén szép sikereket ért el, ám ezek után főleg a gyenge kiadói management teljesítménynek köszönhetően hiába raktak le az asztalra négy remek lemezt, azok nem tudtak igazi áttörést hozni.A szerencse a következő, első nagyszabású, kétrészes metál-operánál sem állt melléjük, úgy gondolom elég a megjelenés dátumát említenem a sikertelenség okaként: 1995,1996.A The Mariage Of Heaven And Hell 1-2, illetve az ezek folytatásaként is felfogható Invictus (1998) a metáltörténelem nagy pillanataihoz tartoznak, ezeken a lemezeken teljesedik ki az a stílus, melyet DeFeis romantikus-barbár-epikus metálnak nevez. Az énekes ezer hangon üvölti-suttogja, sikítja, énkeli végig az albumokat, a nagyzenekari részek pedig ritka sokszínűséggel és plasztikusan teszik érthetővé az angolul esetleg nem tudó hallgató részére a történetet. Akik most kezdenek ismerkedni a Virgin Steel zenéjével, azoknak először az Invictus lemezt ajánlom, lévén ez a legmetálosabb és közérthetőbb az újabb lemezeik közül. DeFeis mester itt kicsit háttérbe szorította a progresszívebb részeket, és direktebb, pörgősebb dalokat írt, a gitárok is elég harapósan szólnak, bár sajnos egyetlen hátrányaként a zenekarnak a viszonylag vékony megszólalást tartom-, de vannak itt nagy ívű, kórusokkal bőven ellátott dalok is.A legutóbbi soralbum, ha lehet, rádobott még egy lapáttal a Mariage sokszínűségére. A dupla-dupla The House Of Atreus Act a Trójai háborún keresztül a görög mitológiába vezeti a hallgatót. Van itt minden: háború, szerelem, kannibalizmus, vérfertőzés. Hát ilyen ez a görög mitológia. És persze rengeteg klasszikus, epikus dal, zongorás komolyzenei átvezető, többtételes miniszimfónia, többszólamú kórusmű. A Through The Ring Of Fire című dal egy olyan metálinduló, melyet hallván Eric Adams bizonyára sírva fakadna, márha illene a sírás a legfémesebb szívű metál harcoshoz.Ezzel a dupla koncept- albummal a Virgin Steele-nek olyasmi sikerült, ami csak nagyon kevés metálegyüttesnek: elmosta a határokat a metálzene és az opera között, szövegvilágával pedig a fiatalabbak érdeklődését is felkeltette a klasszikus görög irodalom iránt. Remélem, hogy a jövőben a Virgin Steelnek sikerül majd elfoglalni a valósan megérdemelt helyét a heavy-epikus metál mainstream bandái között, bebizonyítva, hogy a heavy metál nemcsak a pallósokról, sárkányokról, harcosokról , boszorkányokról szólhat, és hogy igazi, a szó valós értelmében vett művészi értékeket is tud közvetíteni.A Virgin Steele egy méltatlanul háttérbe szorult - ám underground szinten kultikus - heavy metál csapat, amely sosem tudott olyan igazi mainstream bandává válni, mint a Rhapsody, a Manowar, vagy Hammerfall, amire talán zenéjük többdimenziós volta adhat magyarázatot, illetve az, hogy albumaik szöveg-és zenei világa gyakran kötődik a klasszikus zenei, illetve irodalmi gyökerekhez, s zenéjük a rock operák közönségének túl kemény, a Manowar fanoknak túl szimfónikus, a Rhapsodyt szeretőknek pedig túl elmélkedős. Az azonban nem véletlen, hogy a mostani metál-rock operai dömpingben a legutóbbi dupla metál operájuk ténylegesen színpadra került és Németországban nagy sikerrel 60 előadást ért meg.

Szimi, Anick, wylde, rhrhm, Purgatórium, Mocsok, fircus, Alien Force, VeruS, Metalfanatic, Hellhunter, Belzeboss, Freyawarrior, AngelWhisper, Tankret, Dreco, Stacee, Metalian, szlesspapa, Valef, Lucyus, GrippinAHeart, DeeDee, lillacry, Germanium, roboszt, metalize, KingCobra, NOnsense, Rókatündér, Mechanix, Martyr, Herr Kaiser, _Freya_, Toledo Steel, Akosun, Svenska