W.A. Mozart

Wolfgang Amadeus Mozart (teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophillus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák muzsikus, zeneszerzõ, a bécsi klasszikusok egyik vezéralakja, az európai komolyzene történetének egyik legnagyobb alkotója, az egyik legjátszottabb és legismertebb szerzõ, aki szinte minden mûfajban alkotott a (kamarazenétõl a szimfóniákon és versenymûveken át egészen az egyházi zenéig, ill. az operákig).Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén. Édesapja Leopold Mozart (1719-1787), muzsikus, zeneszerzõ, édesanyja Anna Maria Pertl (1720-1778). A város abban az idõben a Német-római Birodalom érseksége volt. Születése másnapján keresztelték meg a Salzburgi Szent Rupert tiszteletére szentelt katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre.Mozart saját magát a késõbbiekben leggyakrabban Wolfgang Amadé Mozartnak hívta.Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerzõ (Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, és Joseph Haydn) mûveit. Nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyûgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány mûvet a hangszerre.Mozart zenei tehetsége nagyon korán, kb. 3-4 éves korában megmutatkozott. Apja, aki kora egyik legkiválóbb zenepedagógusa volt, hegedûiskoláját, a Versuch einer gründlichen Violinschulét pont fia, Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták. Leopold Mozart már igen hamar zenei képzésben részesítette fiát, zongorázni és hegedülni tanította. A gyermek zenei képességei nagyon gyorsan fejlõdtek.Nõvére – Maria Anna Mozart (Nannerl) – kottáskönyvébe írt darabok némelyikét már négyéves korában megtanulta és játszotta, elsõ ismert kompozíciói pedig Leopold papa feljegyzése szerint 1761 elejérõl származnak. A legkorábbi darabjait leírni még nem tudta, ezen mûvek kizárólag apjának kézírásával maradtak fenn, így eldönthetetlen, hogy apja mennyit adott hozzá, ill. vett el.1761 szeptemberében lépett fel elõször nyilvánosan a salzburgi egyetem egyik színházi elõadásának résztvevõjeként. Korának családfõihez hasonlóan Leopold nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy fiának kivételes tehetségét közszemlére bocsássa, tehetségét teljes mértékben kihasználja, a siker és anyagi haszon reményében.Tehát Leopold Mozart gyorsan felismerte, hogy jelentõs jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár bekötött szemmel vagy letakart kézzel is, emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nõvére, Nannerl szintén tehetségesen zongorázott, ill. hegedült, emiatt gyakran kísérte öccsét a turnék során. Ezt igazolja az is, hogy Mozart jó néhány hegedû-zongoraszonátát írt saját maga és nõvére számára. Egy anekdota szerint, amikor a kis Wolfgang megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kiesõ bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhetõ, hogy az állandó utazások és a hideg idõjárás hozzájárult egészségének késõbbi megromlásához (veséje végül fölmondta a szolgálatot), ill. korai halálához.1762 januárjában Leopold Mozart a tehetségesen éneklõ és hegedülõ Nannerl társaságában Wolfgangot Münchenbe, majd Passaun és Linzen keresztül Bécsbe vitte: a gyerekek fõúri otthonokban léptek fel, az arisztokraták, többek között a bajor választófejedelem és Mária Terézia elõtt.1763 januárjától újra Salzburgban élnek. Egy augsburgi újság tudósítása szerint az ekkor hét éves Wolfgang Amadeus felnõtt módon játszott. Emellett különbözõ stílusokban rögtönzött; blattolt, azaz lapról kísért, letakart billentyûzeten egy megadott témához basszust szerkesztett, és kivételes hallásának is rendszeresen tanúbizonyságát adta.Visszaemlékezések szerint az igen érzékeny gyermek félt a trombita éles és magas hangjától, emellett hatalmas szeretetigény jellemezte. Öntudata és büszkesége már ekkor megmutatkozott: csak olyanok elõtt játszott szívesen, akik komolyan vették a zené(jé)t.Leopold elsõ nagyszabású terve szerint a család 1763 nyarán indult el, hogy a „salzburgi csoda” meghódítsa az akkori Európa két zenei fõvárosát, Párizst és Londont. A terveiknek megfelelõen valamennyi útjukba esõ, számottevõ zenei központot is meglátogattak, különösen azokat, ahol gazdag adományokra volt kilátás: Münchent, Augsburgot, Mannheimet, Mainzot, Frankfurtot, Koblenzet, Aachent és Brüsszelt, majd csak ezek után érkeztek meg Párizsba, aholis öt hónapig maradtak.1764 januárjában léptek fel Versailles-ban XV. Lajos elõtt. A francia fõvárosban születtek Mozart elsõ nyomtatásban megjelent mûvei (C-dúr szonáta hegedûre és billentyûs hangszerre és D-dúr szonáta hegedûre és billentyûs hangszerre, K. 6-7).Áprilisban indultak tovább Londonba, ahol tizenöt hónapot töltöttek. A gyerekek számos nyilvános koncertet adtak, de fellépett III. György udvarában, megismerkedett a nála huszonegy évvel idõsebb Johann Christian Bachhal (aki a nagy Johann Sebastian Bach egyik fia volt), akivel együtt négykezesezett (hogy leckéket kapott volna tõle, arról nem maradt fenn dokumentum), és itt írta elsõ szimfóniáit (Esz-dúr, K. 16; D-dúr; K. 19). 1765 augusztusában indultak haza Salzburgba, Lille-ben Wolfgang ugyan megbetegedett, de szeptemberben már koncerteket adott Antwerpenben, Gentben, majd Hágában.Újabb betegeskedés után 1766. januárjában indultak tovább Párizs irányába, majd onnan Lausanne-on és Zürichen keresztül Donaueschingenbe, végül Münchenen át hazaértek Salzburgba.A következõ kilenc hónapot itt töltötte Wolfgang. Itt hangszerelte versenymûvekké a Párizsban megismert zeneszerzõk szonátáit, részben saját kompozicióival kiegészítve (K. 37, K. 39, K. 40, K. 41 – ezek lennének elsõ zongoraversenyei) és komponált három vokális mûvet is. Ezek az Apollo et Hyacintuhs, K. 38; Grabmusik, K. 42 (egy anekdota alapján valószínûleg ez utóbbit írta egy szobába zárva, hogy a salzburgi érsek megnyugodhassék, hogy valóban a gyerek saját mûve, és nem az apjáé).1767 szeptemberében a család Bécsbe ment az egyik fõhercegnõ esküvõi ünnepségeire. A menyasszony azonban himlõben elhunyt, így az udvari gyász és az egészségüket fenyegetõ veszély miatt, néhány hét után a családfõ, Leopold Mozart úgy döntött, elhagyják a császárvárost.1768 januárjában azonban máris visszatértek, mivel Leopold a fejébe vette: fia operát fog írni Bécs számára. A tervhez a császár is hozzájárult, és óvatosan bár, de Christoph Willibald Gluck, kora híres operakomponistája is támogatta, a La Finta semplice (a.m. A egyszerû csalás) (K. 51) bemutatója azonban különbözõ udvari intrikák miatt végül elmaradt. Mozart némi elégtételt kapott, ugyanis egy magánelõadás keretében, október táján elõadták egyfelvonásos Singspieljét, a Bastien und Bastienne-t (K. 50).1769 januárjában megint hazatértek Salzburgba, itt az érseki palota színházában elõadták a La Finta semplicét. Mozart ebben az idõben több rövid egyházi mûvet írt, illetve táncestélyekre menüett-sorozatot komponált, ill. ekkor született több fõ mûve Szerenádok, divertimentók és egyéb zenekari szerenád. Október végén, a tizenhárom éves zeneszerzõt salzburgi udvari koncertmesterré nevezték ki.