Történet:
Az Accept egy német heavy metal banda,Udo Dirkcchneider a '70es évek elején alakitotta Solingenben. Fontos szerepet játszottak a speed metal és a német trash metal kialakulásában,és a német heavy/speed/power metal szintér fõ elaóadói voltak a Running Wild,Helloween,Grave Digger,Rage és a Sinner mellett. Az Acceptet eredetileg 1968-ban alakitotta Udo Dirkschneider és Michael Wagener, akkor még "Band X" néven. A kezdeti években sok felállásbeli változáson mentek keresztül, de végig megmaradtak amatõr szinten, általában fesztiválokon bukkantak fel.Profi karrierjük 1976ban indult el, mikor is felkérték õket hogy játsszanak németország egyik elsõ rockfesztiválján, a Rock am Rhein-en.A fesztivált követöen lemezszerzõdést kaptak, igy 1979-ben megjelent elsõ lemezük az Accept ,ami nem aratott sikert, érdekessége hogy Peter Baltes énekelte a Sounds of War és a Seawinds cimü számokat. Az ekkori felállás Udo Dirkschneider(vokál), Wolf Hoffmann (gitár),Gerald Wahl (gitár),Peter Baltes(basszer ) és Frank Friedrich(dob). Wahl és Friedrich az Accept album kiadása után kiléptek, mert nem érdekelte õket a profi karrier. Az õ helyükre érkezett Stefan Kaufmann dobos, és Jörg Fischer gitáros, és 1980ban kiadták az I'm a Rebel cimü korongot. A cimadó szám eredetileg az AC/DC-nek készült,ám õk sosem használták fel. Peter Baltes ismét két számban vállalata az énekesi posztot (King,No time to Loose) Elsõnek ez a lemez hozott sikert, ekkor kérték fel elõször az Acceptet tv-s szereplésre, ám igazi áttörést még ez sem hozott , Udo szerint nem volt elég inspiráló, emelett azzal magyarázta a sikertelenséget hogy tul sokan akarták õket manipulálni, és ezáltal nem bontakozhattak ki. 1981-ben 3 fontos dolog történt az Accept-el :kiadták a Breaker cimü lemezt, szerzõdést irtak alá Gaby Hauke menedzserrel (azután az Accept pályafutása alatt végig õ volt a menedzserük), továbbá csatlakoztak a Judas Priest világkörüli turnéjához, aminek következtében jelentõs elismerést kaptak és ismertté váltak európán kívül is. A Breaker lemezen szerepelt az Accept „kiadoellenes” száma a Son of a Bitch melynek szövegét nem irták ki a boritóra mindössze a „censored” felirat szerepelt a cím után. A Breaking up Again és a Midnight Highway számokban ismét Peter Baltes probálkozott énekléssel, elõbbi számban végig míg az utóbbiban csak egy részt énekel. 1982ben jelent meg következõ albumuk a Restless and Wild, melyen Fischer nem szerepelt,mert egy rövid idöre kiszállt a bandábol, helyette Jan Koemmet gitározott. A Judas Priest-el közös turné hatásaként a Restless and Wild nagy fejlõdést mutatott a banda hangzásvilágában, rengeteg olyan karakterisztikai elemet tartalmazott melyeket késõbb speed metalnak neveztek el. A lemezen szerepel az elsõ speed metal számok egyikének titulált Fast as a Shark, és a Princess of the Dawn mely Udo véleménye szerint egy Hamupipõkével kevert Gyûrûk Ura sztori, és semmi mélyebb értelme nincs. A következõ évben kiadták a Balls to the Wall albumot mely az uj gitáros Hermann Frank javaslatára „valami más” lett a többihez képest. Az album koncept jellegû lett , rajta olyan számokkal melyek témája a politika, szexualitás és különbözõ emberi kapcsolatok, például a cimadó Balls to the Wall az uraik ellen fordulo rabszolgákrol szól, a Fight it Back egy antiszociális, beilleszkedni képtelen emberröl szól aki a konformitás ellen harcol. A lemez világszerte kb 2 millos példányszámban fogyott, ám sok kritikában ráragasztották a „buzimetal” jelzõt, a homoerotikusnak beillõ boritó és London Leatherboys és Love Child számok szövegéért. Késõbb Wolf Hoffman azt nyilatkozta hogy „valami ujjal akartak elõállni”, Stefan Kaufmann pedig azzal érvelt hogy a London Leatherboys-t totálisan félreértik, igazábol motorosokrol szol akik másként öltöznek és viselkednek, míg a Love Child esetében elismerte hogy az ténylegesen a buzikrol szól. A lemezboritón ezuttal a szerzõknél „Accept +Deaffy „ felirat szerepelt, mint késõbb kiderült a Deaffy az a menedzser, Gaby Hauke volt álnéven. Még ebben az évben szülõvárosukban, solingenben is adtak egy koncertet, mialatt Jörg Fischernek felajánlották hogy térjen vissza, majd Hauke rábeszélésére Fischer ujra az Accept tagja lett, és vele folytatták a világkörüli turnét mely 1984ben ért véget a Monsters of Rock feszitválon. 1985ben jelent meg a következõ albumuk a Metal Heart melynek nem titkolt célja az amerikai piac meghóditása volt. A lemez több mára klasszikussá érett számot tartalamaz, oylanokat mint a cimadó Metal Heart, a Living for Tonight, és jazzesebb hangzású kisérletezõ jellegü Teach us to Survive. A Metal Heart cimü szám méltán lett hires, mivel két klasszikus témát tartalmaz: a szám intoja Csajkovszkij Szláv Indulojábol míg a gitárszóló Beethoven Für Elise-bõl származik. Az album legkommerciálisabb jellegü száma a Midnight Mover (mely egy drogdílerröl szól) amihez az akkor legujabb „bullet time” filmezési technikával készitettek klippet , majd ennek köszönhetõen ez lett az Accept legemlékezetesebb videoja. Még ebben az évben megjelent a Kaizoku Ban cimü live album , az osakai koncert hanganyagával (ez a koncert szerepel a 2002-es Metal Blast from the Past dvdn).1986ban kiadták a Russian Roulette cimü lemezt, ami visszatérést jelentett a Metal Heart kommerciálisabb hangzásábol a Balls to the Wall sötétebb, nehezebb hangzásvilágához.Az album számai erõsen háboruellenes hangulatuak,a boríton is mintegy játéknak tüntetve fel a háborut, Baltes megfogalmazása szerint: „menj csak játszd a játékot, tudhatnád milyen, valaki ugyis mindeképp meghal..” Ahogy az idö múlt, egyre jobban kiélezõdtek a viták a bandatagok közt, fõként mivel Baltes,Hoffmann és Hauke egyre inkább amerika felé kacsintgattak és többet voltak az usaban mint németországban, egyre inkább eltávolodtak és igy a zenekar kényszerpihenõre kényszerült. Udo egyre inkább a szólókarrier felé hajlott, ennek eredményeként 1986ban megjelent elsõ önálló lemeze az Animal House, miután kilépett az Acceptböl. 1988ban Baltes,Hoffmann és Kaufmann ujra összeálltak , de mivel Udo szolokarrierje sikeresnek bizonyult õ nem csatlakozott emellett Fischer ismét kilépett. Igy az Accept uj énekese David Reece lett, vele együtt adták ki az Eat The Heat albumot (1989) az Accept elsõ és egyetlen albumát melyen nem Udo énekel. Rövid észak amerikai turné után europai koncertek következtek ekkor Jim Stacey gitározott Hoffmann mellett. A turnén Kaufmann egy baleset következtében hátsérülést szenvedett, ekkor Ken Mary ült be a dobok mögé a hátralévõ koncertekre.A turné végére Hoffman,Hauke és Baltes ugy vélekedtek hogy Reece instabil személyiségü és megbizhatatlan, Kaufmann pedig hosszabb pihenõre kényszerült sérülése miatt igy az Accept ismét eltünt. 1990ben kiadták Staying a Life élõ válogatásalbumot, melynek sikere a kiváltotta hogy a rajongók szerették volna ismét egyben látni az Acceptet. Ennek következményeként Udo felkereste a többi tagot majd ugy döntöttek ujra összeállnak.1993ban kiadták az Objection Overruled lemezt, majd turnék következtek , az Accept ujra régi fényében tündökölt. Az uj album sikeresnek bizonyult, visszatértek a régi,klasszikus hangzásvilágukhoz. Ezt követte 1994ben a Death Row album, valamivel sötétebb hangzásvilággal és komolyabb témákkal, a cimadó Death Row például a halálbüntetést vitatja. Kaufmann sérülése miatt már nem tudta feldobolni az összes számot, ekkor érkezett Stefan Swarzmann és a Bad Habits Die Hard és Prejudice számokban már õ dobol az albumon is. Kaufmann az ezt követõ turnén sérülése miatt kilépett a bandábol. (késõbb udo szolo bandájába csatlakozott gitárosként)1996ban kiadták a Predator cimü albumot de ekkora már a tagok már belefáradtak a folytonos turnézásba, és már érezhetõ volt hogy ez az utolsó album. A Predator lemezen két szám kivételével (Primitive és a Predator ) Michael Cortellone dobolt. Az utolsó világkörüli turné utolsó állomása tokio volt , majd az Accept ismét feloszlott. 2005ben a klasszikus felállás ismét összeállt egy rövid turnéra ,ennek utolsó állomása a bulgáriai Kaliakra Rock fesztivál volt. Udo egy interjuban , az Acceptre nézve az alábbit nyilatkozta: „Egy gond volna csak. Tudjátok a régi számokat könnyü játszani mert már léteznek. Nekem meg fõleg könnyü hiszen az U.D.O.-val most is játszunk pár klasszikust, de lehet hogy a többieknek már nem menne. De mindenki nagyszerüen teljesitett a szinpadon. Én értem hogy a rajongok szeretnének egy uj Accept albumot, de újra együtt számokat irni katasztrofa lenne, többet ártanánk vele mint használnánk. Jelenleg joban vagyunk egymással, és a legjobb ha ez igy is marad.”2009 májusában Baltes és Hoffmann bejelentették hogy újraalakul az Accept, napokkal késõbb Udo honlapján feltünt hogy ha lesz is Accept akkor biztos hogy nélküle. 2009 május 14-én Baltes közölte hogy õk nem is Udoval képzelték el az új felállást hanem a TT Quick énekesével , Mark Tornilloval majd bejelentették hogy 2010-ben egy új albumot jelentetnek meg Blood of the Nations cimmel. 2010 májusában jelent meg az új lemezröl a Teutonic Terror klipje, majd ugyanezen év augusztusában megjelent a Blood of the Nations ami elsöprõ sikert aratott, több helyen az év albumának választották. |
![[watch video]](/kepek/rendszer/ikonok/mpg.gif){kind=small}
