1987-ben a gitáros és dalszerzõ Jerry Cantrell egy partin találkozott Layne Staley-vel, majd meghívta a bandájába, amihez nem sokkal késõbb Mike Starr basszusgitáros is csatlakozott. Ekkor már csak egy dobost kellett szerezniük, akit meg is találtak Sean Kinney személyében. A csapat ezután elkezdett dalokat írni, Seattle-i klubokban játszani, és felvette az Alice In Chains nevet.

1989-ben leszerzõdtek a Columbia Records-hoz. 1990 júliusában megjelentették elsõ hivatalos kiadványukat, a We Die Young címû EP-t, amit egyelõre csak a metál-rádiók játszottak. Ezzel a zenekar elõkészült az elsõ nagylemezükhöz, ami a Facelift nevet kapta. A lemezen levõ Man In The Box címû szám hamarosan sláger lett, a klipjét az MTV is játszotta.

A banda ezt követõen megjelentette a Sap címû EP-t, amin jórészt akusztikus számok szerepeltek. A lemezen más zenészek is közremûködtek: Ann Wilson (Heart), Mark Arm (Mudhoney) és Chris Cornell (Soundgarden).

1992-ben az együttes még több figyelmet kapott, amikor a Would? címû új számuk megjelent a Facérok c. film filmzenéjeként (a film egyik jelenetében is szerepeltek). A belõle készült videóklippet a zenecsatornák nagy gykorisággal kezdték el játszani. Ezzel a számmal a következõ nagylemezüket harangozták be, ami a Dirt nevet kapta (megjelenés: 1992 õsze). Az albumot a súlyos gitárriffek és a Staley-Cantrell-féle duettek jellemzik. A Dirt a kritikusok és aközönség között is sikert aratott, év végére elérte a platina státuszt, amivel az együttes legtöbb példányszámban eladott lemeze lett. Ekkoriban kezdett el Staley keményen drogozni, ezért a következõ turnén néhány fellépést le kellett mondaniuk.

Ugyanezen a koncertturnén Mike Starr kilépett a csapatból az AIC folyamatos elfoglaltságára hivatkozva, helyét Mike Inez vette át, aki korábban Ozzy Osbourne basszusgitárosa volt. 1993-ban stúdióba vonultak, hogy felvegyenek két számot Arnold Schwarzenegger Utolsó akcióhõs c. filmjéhez. Nyáron felléptek a Lollapalooza fesztiválon olyan együttesek mellett, mint például a Tool és a Rage Against The Machine. A közönség nagyon jól fogadta a bandát.

1994 januárjában a zenekar a kritikusokat és a közönséget egyaránt meglepte a Jar of Flies címû EP-vel (7 dalt tartalmazott), ami visszatérés volt a Sap akusztikus számaihoz. A lemez rögtön az elsõ helyen debütált az eladási listán, ezzel az egyetlen középlemez lett, ami feljutott a csúcsra. 1994 nyarára turnét terveztek a Metallica-val, de a Staley drofüggõségérõl szóló híresztelések miatt még a turné megkezdése elõtt lemondták.

Az együttes 1995 novemberében visszatért: kiadta az Alice In Chains c. albumot, amit a közönség különbözõ címekkel ruházott fel, ilyen például a Grind (az elsõ szám a lemezen), Three Legged Dog ("háromlábú kutya", a borítóról elnevezve) és a Three (ez volt az AIC harmadik nagylemeze). Ezen munkájuk visszatérés volt az együttes heavy metal-os gyökereihez, ezért a rajongók és a szakértõk is megosztva fogadták. Az album elsõ helyen debütált az eladási listákon, de a banda ezúttal sem turnézott a Staley heroinfüggõségérõl szóló hírek miatt.

A zenekar legközelebb 1996-ban tûnt fel az MTV Unplugged-on (ez volt a legelsõ koncert az elõzõ három év alatt). Az egész elõadás alatt észrevehetõ volt, hogy Layne Staley az utóbbi idõben nagyon legyengült. A dalokban nem minden részt énekelt, amit általában õ szokott, ezért Cantrell-nek kellett helyettesíteni. A koncerten a jobb hangzás érdekében Scott Olson személyében még egy gitárost alkalmaztak, aki az utolsó számnál (Killer Is Me, addig kiadatlan) cserélt Inez-zel és basszusgitáron zenélt. A koncertet Unplugged címmel jelentették meg.

Az akusztikus koncert után a Kiss újraegyesülési turnéján léptek fel négy alkalommal. Július 3-án Kansas City-beli koncert volt az utolsó, amit az Alice In Chains Layne Staley-vel adott elõ.

Cantrell mindenáron együtt akarta tartani az együttest, ezért tartotta a kapcsolatot Staley-vel, de az világossá vált számára is, hogy Staley nem elég egészséges ahhoz, hogy hamarosan újra dolgozni tudjon. Cantrell viszont elkezdett dolgozni egy szóló projekten, eredménye a Boggy Depot c. album 1998-ban. Ez a kiadvány akár egy "elveszett" AIC albumnak is felfogható", mivel Mike Inez és Sean Kinney is közremûködnek rajta.

1998-ban Staley utoljára újraegyesült a csapattal, hogy felvegyenek két új számot (Get Born Again, Died). Ezeket az 1998 õszén kiadott Music Bank címet viselõ box set tartalmazza a további 46 szám mellett, amik között vannak ritkaságok és régi demók is. A következõ évben megjelent a Nothing Safe: Best of the Box c. lemez is, rajta 15 számmal (köztük a két új is). 2000-ben Live címmel egy koncertalbumot adtak ki. Ezt 2001-ben követte a Greatest Hits album, egy idõre lezárva az AIC albumok sorát.

Bár a banda hivatalosan soha nem oszlott fel, Staley-t még mélyebb depresszióba sodorta a barátnõje elvesztése (1996, fertõzés). Ezután szinte teljesen elszigetelte magát a külvilágtól, csak ritkán hagyta el Seattle-i házát. Az Alice In Chains teljes újraegyesülésének gondolata 2002. április 20-án szertefoszlott, amikor Layne Staley holttestét megtalálták a házában. A halál oka szívroham volt a heroin-kokain keverékének (speedball) belövése miatt. A halál megközelítõleges idõpontját április 5-nek állapították meg. Pontosan nyolc évvel ezelõtt ugyanazon a napon halt meg Kurt Cobain, a Nirvana frontembere. Sõt, Staley és Cobain egyszer egy rehabilitációs központban egy szobában laktak, mindkettejük heroinfüggõ volt.

A halála megrázta a rockvilágot, több elõadó dedikált dalt Saley-nek, pl.: Eddie Vedder (Pearl Jam). Cantrell-t is sokkolta barátja halálhíre, ezért a második szóló albumát (Degradation Trip, 2002) Staley emlékének szánta. Bár a lemez néhány száma tényleg Staley-rõl szól ("Thinking 'bout my dead friends whose voices ring on"), mégis teljes volt április 20. elõtt.

Layne Stanley kivételes “húzású”, igazi frontember típusú elôadó volt. Tragikus alkata, habitusa magában hordozta azt a bizonyos fátumot, amely akár a grunge fô hangulati vonásának is tekinthetô. Halála óta a legnagyobb sztárok közül is többen (pl. Phil Anselmo és erôs tájszólásával még James Hetfield is) próbálkoztak egyszeri hepening jelleggel beszállni egy-egy szám erejéig, de ezek a próbálkozások nem nagyon okozhattak maradandó élményt senkinek, csak azt tették nyilvánvalóvá, hogy az Alice In Chains dalokat senki más nem tudja hitelesen tolmácsolni. Stanley személye egyértelmûen pótolhatatlan.

2005-ben Cantrell, Inez és Kinney a cunami áldozatainak rendezett segélykoncert erejéig újraegyesültek. A banda énekesként Pat Lachman-t (Damageplan) alkalmazta. Meglepetésvendégek is megjelentek a koncerten: Maynard James Keenan (Tool), Wes Scantlin (Puddle Of Mudd) és Ann Wilson (Heart). A régi tagok élvezték, hogy újra együtt játszhatnak.

2006. március 10-én az AIC tagjai a VH1 Decades Rock Live nevû mûsorában léptek fel, ahol két saját számot adtak elõ (Rooster, Would?). Az énekben Phil Anselmo (Pantera), William DuVall és Ann Wilson is közremûködött. A zenekar ezután tett egy rövid turnét az Egyesült Államokban, Európában és Japánban. Az együttes újraegyesülésével egyidõben a Sony végre kiadta a The Essential Alice In Chains c. dupla válogatásalbumot, ami 28 számot tartalmazott.

A turné alatt William DuVall (Comes With The Fall) foglalta el az énekesi posztot, aki már azelõtt szerepelt Cantrell szóló bandájában. Duff McKagan (Guns N' Roses, Velvet Revolver) is csatlakozott hozzájuk, mint második gitáros.

A turné elõtt Kinney egy interjúban azt mondta, hogy jó lenne újanyagot írni, de nem az Alice In Chains név alatt. Azonban az AliceinChains.com arról számolt be, hogy már megírták az új anyagot.

A zenekar nemrég közös turnéra indult a Velvet Revolverrel. Bejelentették, hogy William DuVall-lal új anyagot írnak, ami állítólag nagylemezen fog megjelenni 2007 végén vagy 2008-ban. DuVall ezzel hivatalosan is az Alice In Chains frontembere lett.