Michael Ende The Neverending Story novellájának karakterét névül véve 1998-ban, Orange County-ban (California, USA) alakult meg, a Retribution nevet felcserélve az Atreyu zenekar. Összetett, sok stílusból (post-hardcore, hard rock, metalcore, alternatív metal) táplálkozó zenéjükkel ez a negyedik teljes kiadványuk. Amivel már most felül múlták korábbi sikereiket...A nagyobb közönség figyelmet/érdeklõdést talán az hozta meg nekik, hogy szerepeltek a Mr. and Mrs. Smith mozifilm zenéjében egy jól sikerült Bon Jovi "You Give Love a Bad Name" feldolgozással. Eddig ugyanis csak Amerikában kerültek fel listákra (2004: The Curse #32; 2006: A Death-Grip on Yesterday #9), most viszont a Lead Sails Paper Anchor már a 8. amerikai listás hely mellett Angliában még ennél is nagyobb sikert ért el a U.K. Rock lista 3. helyével.Mondjuk az is biztos és kétség sem férhet hozzá, hogy a mostani produkciójuk a legjobban sikerült kiadványuk. Az erõs mainstream, dallamosabb rock hatások mellett megvan a korábbi évek lendülete is. A siker egyik kulcsa, velük kapcsolatban is a producer személye. A nagy állatvédõ hírében álló ex-Goldfinger énekes John Feldmann ugyanis korábban olyan bandákkal dolgozott, mint a Good Charlotte, the Used, ez után pedig a Lostprophets mellé fog szegõdni. Igazi sikergyárosnak lehet mondani, aki a modern amerikai rock/metal egyik vezetõ kitalálójának számít manapság mainstream körökben.Engem az Atreyu mindig a Faith No More-ra emlékeztetett, annak is a legsikeresebb idõszakára. Persze tized annyira sem innovítavak, mint Mike Patton és csapata voltak, és funkysnak egyáltalán nem nevezhetõek, de élénkségük és Alex Varkatzas énekes stílusa, illetve a vokáljaik mindig a Faith No More-t juttatják az eszembe. Most, a bonuszok között fel is dolgozták az Epic-et, ami nagyon jól is sikerült...Lendületbõl nincs hiány, és ha kivonjuk a dalokból a mainstream vonalat, akkor igazán érdekes dalokhoz is juthatunk. Minden dalban van valami érdekesség, szinte minden dal más stílusban készült. Van NU metalos szaggatott riffelés, van rap-metal-szerû ének is, de modern metalos dallamokat és HC-s sakál vokált is kapunk (stb, stb.), ki ki kiválogathatja, hogy neki mi fog tetszeni. Egységességrõl biztosan nem lehet beszélni - talán ez a legnagyobb baja is a produkciónak. Viszont a kislemez uralta piacon biztosan sikeresek tudnak ezzel lenni.Az elsõ kislemez a Becoming the Bull-hoz készült, az U.S. Mainstream Rock 12., a U.S. Modern Rock 27. helyéig jutottak vele. A nemrég megjelent második kislemezes dal a Doomsday volt, de még listákon nem sikerült eredményt elérni vele. Elõbbi egy jól sikerült sampleres modern rock nóta, utóbbi - itt nyitó - keményebb riffeket is tartalmaz. Jó választások, jól reprezentálják a csapatot, szerintem. Bár egyik sem igazán slágerkedõ... (ami különben a vége felé szintén akad).