Beethoven

A korai idõszak

A korai idõszakában a nagy elõdök, Haydn és Mozart hatása érezhetõ. Mindkét szerzõ mûveit jól ismerte, idõben közel is állt hozzájuk, de munkássága a zene történetének új korszakát jelenti. Ez részben a megváltozott történelmi helyzet, részben a maga új helyzetének következménye, amelyet kora társadalmában mint „szabad mûvész” kivívott. De mindez mégiscsak külsõ kerete annak az egyéniségnek, amely mûvészként és emberként egyformán nagy volt. Alkotómûvészete viszonylag lassan fejlõdött ki: csaknem huszonöt esztendõs volt, amikor elsõ olyan mûveit kiadja, amelyeket már opusz-számmal jelöl. Ez idõ alatt született az I. és a II. szimfónia, az elsõ hat vonósnégyes, az elsõ három zongoraverseny, az elsõ húsz zongoraszonáta (az op. 31-gyel bezárólag), köztük az ismert Patetikus és Holdfény.

Középsõ alkotói korszak

A középsõ alkotói korszak röviddel Beethoven süketséggel kapcsolatos válsága után kezdõdött. E korszakot hatalmas erejû mûvek jelzik, melyek tele vannak hõsiességgel és küzdelemmel; köztük találjuk az Egmont-nyitányt, hat szimfóniát (III–VIII), az utolsó három zongoraversenyt és öt vonósnégyest (7–11), további hét zongoraszonátát, köztük a Waldsteint és az Appassionátát, továbbá Beethoven egyetlen hegedûversenyét és operáját, a Fideliót.

Késõi alkotói korszak

1816 körül kezdõdött késõi korszaka, ami egészen haláláig, 1827-ig tartott. A késõi darabokat mély intellektualitás, intenzív és személyes kifejezés és a formákkal történõ kísérletezés jellemzi (például a cisz-moll vonósnégyes hét tételbõl áll, míg a leghíresebb IX. szimfóniájának utolsó tételében a zenekar mellett a kórusnak is szerepet ad). Ekkoriban komponálta többek között a Missa Solemnist, az utolsó hat vonósnégyest és az utolsó öt zongoraszonátát.Életének utolsó évébõl a következõ mûvek maradtak ránk: egy vonósötös megkezdett vázlatának zongorakivonata (a mester halála után jelent meg); a X. szimfónia néhány vázlata; két kánon („Es muss sein” és „Wir irren allesamt, nur jeder irret anders”), két vonósnégyes (op. 131 és 135) és az elõzõ évben befejezett B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléja."Wikipédia"