A zenekar 1968-ban alakult Birminghamben, Angliában. Az alapító tagok voltak: K.K. Downing gitáros, és közeli jóbarátja, a basszusgitáros Ian Hill. Fiatal, lelkes és tehetséges kezdõ rock-zenekarként elsõ koncertjüket Essingtonban adták 1971-ben. Kettejük mellé csatlakozott még Alan Atkins énekes és John Ellis dobos. A Judas Priest nevet Atkins elõzõ zenekarától "örökölték", eredetileg pedig Atkins egy Bob Dylan dal címébõl vette, a The Ballad of Frankie Lee and Judas Priest-bõl. Folyamatos koncertezés vette kezdetét, de ekkor már a dobok mögött Alan Moore ült, igaz, nem sokáig: 1971 végén Chris Campbell vette át a helyét.Az 1972-es év javarészében úton voltak Angliában, majd 1973-ban Atkins és Campbell is elhagyta a zenekart. (Jóval késõbb, 1991-ben Atkins debütáló szóló-albumán megjelent egy Victim Of Changes címû szám, melyet még közösen írt az akkor még gyerekcipõben járó Judas Priest tagjaival.) Ezzel azonban nemhogy rosszabbra, de sokkal jobbra fordult a csapat sorsa. Csatlakozott ugyanis hozzájuk az énekes és volt színházi világítás-technikus Rob Halford (született: 1951. augusztus 25-én, Walsallban, Angliában), és a dobos John Hinch – mindkét zenész a Hiroshimából érkezett. További angliai turnézás következett, majd egy ötödik tag lépett be a zenekar életébe: Glenn Tipton (született: 1948. október 25-én), aki a Flying Hat Band-ben zenélt elõtte.1974-ben elõször turnéztak külföldön: Németországban és Hollandiában, hazaérkezésük után pedig lemezszerzõdést írtak alá egy kis angol kiadóval, a Gull-lal. Debütáló bakelitlemezük, a Rocka Rolla 1974 szeptemberében jelent meg. Azonban nem voltak elégedettek a felvételekkel, Hinch ott is hagyta a csapatot, helyére Alan Moore érkezett vissza.A Judas Priest-et az 1975-ös Reading Fesztiválon való fellépésük egy sokkal szélesebb közönség számára tette ismertté. Második lemezük, a Sad Wings Of Destiny, melyet Jeffrey Calvert és Max West producerek segítségével készítettek el, hatalmas fejlõdés volt a bemutatkozó albumhoz képest. Azonban a jó kritikák ellenére sem lett kasszasiker, és pénzügyi helyzetük még mindig kilátástalan volt. Ekkor Alan Moore másodszor is – és ezúttal végleg – kilépett a zenekarból.A megmentõ a CBS Records volt, aki nemzetközi lemezszerzõdést írt velük alá, és a Sin After Sin címû album igen jól sikerült, a lemezproducer Roger Glover volt, a Deep Purple basszusgitárosa. A lemez munkálatainál a dobok mögött már Simon Phillips ült. De õ sem maradt sokáig tag, mert elsõ amerikai turnéjukon már Les Binks volt a dobos, akivel az elsõ közös albumuk, a Stained Class mérföldkõnek számít a zenekar pályafutásában.A következõ, Killing Machine címû nagylemezen található elsõ slágerlistás kislemezük, a Take On The World. Az 1979-es japán turnén vették fel az Unleashed In The East koncertalbumot, és még ugyanebben az évben ismét doboscsere történt: Binks helyére Dave Holland érkezett a Trapeze-bõl. Népszerûségük akkor nõtt meg jelentõsen, amikor a Kiss-szel és a AC/DC-vel turnéztak együtt. A British Steel címû album az angol nagylemezlista 3. helyén indult, és olyan nagy slágereket tartalmazott, mint a Breaking The Law, vagy a Living After Midnight. Felléptek az 1980-as doningtoni Monsters Of Rock fesztiválon, majd elkészítették a Point Of Entry korongot, rajta a nagy slágerrel, a Hot Rockin-nal. Újabb angol és amerikai turnék következtek, valamint a Screaming For Vengeance album felvételei, és ez a zenekar történetének talán legsikeresebb idõszaka volt, olyannyira, hogy az album platina lett az Egyesült Államokban.1984-ben a Defenders Of The Faith következett a sorban, majd a kicsit kommerszebb Turbo. '88-as Ram It Down címû albumuk visszatérést jelentett a tiszta heavy metal stílushoz, ugyanakkor ezzel egyidõben a banda népszerûsége csökkenni látszott, Dave Holland helyét pedig a Virginia államból származó Scott Travis vette át, aki elõtte a Racer X-ben zenélt. Ugyan már nem övezte általános elismerés a Judas Priest-et, ám továbbra is a legmarkánsabb heavy metal fellépõk közé sorolták õket. 1990-ben rögzítették a Painkiller címû új hangzású, már túlzottan vad albumot. A British Steel óta a második legmarkásabb albumuk lett. Halford hangja tele vadsággal, s a gonosszal.A Painkiller turnén a társuk a Pantera volt, s ez elég volt ahhoz, hogy Rob kicsit nehezebb Pantera-szerû thrash metalt szeretett volna csinálni a már így is elég vad heavy metal Judas Priestbõl, persze ez a többieknek nem tetszett, így Rob bejelentette kilépését. Ez idõ tájt õ volt a Black Sabbath énekese (1992-ben helyettesítette az akkori Sabbath énekes Ronnie James Dio-t, az Ozzy Osbourne szólókarrierját "lezáró" Costa Mesa-i koncerten elõzenekarként fellépõ Sabbath-ban), sõt együtt dolgozott a Panterával is, majd saját thrash metal projectjét, a Fight-ot vezette, majd késõbb a Two-t, majd végül Halford néven dolgozott, és adott ki lemezeket.A többiek hosszas gondolkozás után abban maradtak, hogy Halford is pótolható és nem is tévedtek olyan sokat. 1997-ben a Judas Priest ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse Jugulator címû albumát, és hogy bemutassa a banda vadonatúj énekesét, Tim "Ripper" Owens-t. Nagy érdeklõdésnek köszönhetõen 2001-ben rögzítették az új stúdióalbumot, Demolition címmel.Rob bejelentette, hogy szeretne újra a régi barátokkal zenélni, így Rippernek mennie kellett, aki a Jon Schaffer vezette Iced Earth amerikai power-heavy bandában talát helyet, és egy remek albumot készítettek The Glorious Burden címmel 2004-ben. Ripper belépésével távoznia kellett az Iced Earth korábbi meghatározó énekesének, Matthew Barlownak.2003-ben Rob Halford visszatérésével újraegyesült a klasszikus felállású Judas Priest. A következõ lemez felvételeit egy világ körüli turné elõzte meg, melynek egyik állomása Budapest volt (a SummerRocks fesztivál keretében a Petõfi Csarnok szabadtéri színpadán). A Painkiller album után 15 évvel jelent meg a várva-várt visszatérõ album Angel Of Retribution címmel, melyet ismét turné követett. A Judas Priest jelenleg következõ albumát készíti, mely a próféciáiról híres Nostradamus életét dolgozza fel.