Fiatal zenészként Neal álma is az volt, hogy sikeres legyen a pop zene világában. Évekig Los Angelesben lépett fel, mint énekes-dalszövegíró, de ráébredt, hogy ha ottmarad, akkor az álma nem fog valóra válni soha. Meglépte élete egyik legnagyobb lépését: A progresszív rockzenének szentelte további életét, amit teljes szívvel-lélekkel csinált, habár tudta, hogy ebben a mûfajban nem sok esélye van keresekedelmi sikereket is elérni.
Megalapította a Spock's Beard nevû zenekart testvérével Alannel. Felvették elsõ lemezüket The Light címmel abból a pénzbõl amit össze tudtak kaparni ketten. Az album olyan hatalmas sikert ért el rövid idõ alatt a mûfaj kedvelõinek körében, amilyenrõl csak álmodozhattak.
A következõ 10 esztendõben a Spock's Beard-el és a Transatlantic nevû supergroup-al is sorra jelentette meg a lemezeket, melyekkel a progresszív zene csúcsára emelkedtek.
Neal végül megtalálta azt a sikert, amit keresett. Külsõleg úgy tûnt, hogy mindene megvan és mindent elért, de valami azonban hiányzott.
Morse felfogta, hogy neki a keresztény hit teljesíti ki az életét. Olyannyira mélyen vallásossá vált, hogy egy idõ után, már-már alig tudta hitét összeegyeztetni a zenével. 2002-ben a Snow címû lemez Morse hattyúdaltát jelentette a Spock's Beard-ben.
A rendkívüli 2 CD-s rock opera, amit teljes egészében Morse alkotott, sokak a csapat legjobb albumának tartanak. De ez egy korszak végét jelentette. Neal úgy érezte, hogy Isten akarta azt, hogy zenei pályafutásának véget vessen és egy új -ismeretlen- úton folytassa életét. Egy gyötrelmes döntést hozott, hogy kiválik a Spock's Beardbõl és a Transatlanticból is. Annak ellenére, hogy elérte mindazt, amirõl álmodott egész életében, Morsenak újra kellett kezdeni szinte a teljes életét; zeneileg, érzelmileg és lelkiekben is.
Neal mindezek után belevágott pályafutásának legambiciózusabb zenei projektjébe. 2003-ban kiadta Testimony címû albumát. A több mint két órás, mûfaját tekintve igen sokszínû zene az õ tanúságtétele hite melett. Ez volt az elsõ szólóllemeze, amin Mike Portnoy dobolt.
Az ezt követõ világkörüli turné egy felejthetetlen teljes estés dupla DVD-n került kiadásra Testimony Live (2004) címmel. Morset egy rendkívül szenvedélyes és megnyerõ elõadóként jellemezte a brit Classic Rock Magazine a „A világ 100 legnagyszerûbb ROCK frontembere” összeállításában. A turné elnyerte a népszerû DPRP holland weboldal által alapított „Best Rock Tour” díjat olyan neves elõadókat / együtteseket megelõzve, mint például Peter Gabriel, Radiohead, RUSH és sokan mások.
Morse következõ stúdióalbuma a One, ami szintén egy konceptlemez lett. Zenésztársai ismét Mike Portnoy és Randy George basszusgitáron. Vendégként csatlakozott a legendás gitáros Phil Keaggy is, aki két dalban játszik szólót és egyben énekel is.
Morse harmadik albuma a 2005-ös Question témája és célja, hogy megtalálja a bibliailag ábrázolt Isten lakóhelyét. Nealhez - a már állandónak mondható Portnoy és Randy George mellett - többek közt olyan nagyszerû vendégzenészek csatlakoztak, mint Jordan Rudess, Roine Stolt vagy Steve Hackett.
2007-ben megjelenik a majd' kétórányi varázslatos zenét tartalmzó Question: Live címû lemez. Ez volt Neal elsõ koncertalbuma.
Neal következõ merész, szenvedélyes és ellentmondásokkal teli albuma a Sola Scriptura, amely egy lenyûgözõ és hátborzongató mese arról a sötétségrõl, melybe az ember elkerülhetetlenül akkor zuhan, ha megpróbálja megát Istennek (Isten helyébe) képzelni. Tartalmában egy elég erõs kritika a középkori egyházról.
Következõ albuma a Sola Scriptura & Beyond (2008) volt, egy rendkívüli 2 DVD-s koncertfelvétel rengeteg extrával, több mint egy órányi túrnéfilmmel.
Kevesebb, mint három hónappal késõbb, Neal befejezte a Lifeline címû következõ stúdióalbumát. Újra Mike Portnoy és Randy George voltak a segítõi.
Közben a Transatlantic tíz év elteltével újra összeállt. 2009-ben The Whirlwind címmel új lemezzel jelentkeztek, melynek alapját Neal 45 perces demója adta. Ahogy haladtak a munkálatokkal az album egyre jobban átvette a Transatlantic igazi jellemvonásait. Mindegyik zenekartag hozzáadta saját elképzelését és zenei ötletét az albumhoz a felvételek során és így egy igazán egyedülálló album született.
Eközben Neal már turnézott Észak-Amerikában és Európában. Számos 2008 végi produkciót felvettek és 2009 novemberében megjelent a So Many Roads címû három és fél órás koncertlemez, összegezve Neal 20 éves pályafutását.
2010-ben a Transatlantic elindult addigi legnagyobb koncertturnéjára. A londoni koncert egy dupla dvd-n került kiadásra Whirld Tour 2010: Live in London címmel.
Neal 2011 elején új progresszív rock albumán munkálkodik, melynek címe Testimony II lesz és amiben visszatér a nagy trió Mike Portnoy és Randy George. Természetesen több meglepetés és különleges vendég is lesz az új albumon.
Neal legnagyobb turné sorozata következik 2011 nyarán az oldalán nemzetközi zenekarával Collin Leijenaar vezetésével.

Professzor, Finarfin, Isten, Mélyhangú, Stratégiás Béci, Cseszi, siddharta, LeviGotFingered