A mára legendássá vált Ozzy becenév még gyerekkorában ragadt rá, az Osbourne rövidítéseként.Zenei karrierjét a Black Sabbath énekeseként kezdte, a hatvanas évek végén. A metál egyik õsatyjának számító banda éveken át meghatározta a rock világát, olyan felvételekkel, mint a „Paranoid” vagy a „Master of Reality”. Az 1978-as „Never Say Die” album után Ozzy-t kirakták a Black Sabbath-ból, ezután kezdett szólókarrierbe. Menedzsere és egyben felesége, Sharon irányításával Osbourne megalapította saját zenekarát, a Blizzard of Ozz-t, Randy Rhoads gitáros, Bob Daisley basszeros és Lee Kerslake dobos társaságában. Debütáló lemezük azonos címmel 1980-ban jelent meg, rajta olyan slágerekkel, mint a „Crazy Train” és a „Mr. Crowley”. Ozzy és Randy Rhoads1981-ben jelent meg második albuma „Diary of a Madman” címen, ezen az albumon szerepelt a drogozás gyönyöreit méltató „Flying High Again”. Ozzy nemcsak az utóbbi szerzemény, hanem a koncerteken tanúsított magatartásával is kivívta a közvélemény rosszallását: egy elhíresült fellépés alkalmával leharapta egy denevér fejét, ezért kórházba kellett szállítani, hogy megkapja a veszettség elleni oltást. Ekkoriban terjedt el róla és általában a heavy metal mûfajról a sátánizmus rémképe.1982-ben Randy Rhoads gitáros repülõgép-balesetet szenvedett, és Ozzy mély depresszióba zuhant barátja halála miatt. A „Speak Of The Devil” címû koncertlemezen a tervezettõl eltérõen inkább Black Sabbath dalok szerepeltek, Brad Gillis gitáros közremûködésével. A korong után Osbourne szakított addigi kiadójával, és az Epic Records-nál kapott szerzõdést, annak ellenére, hogy a tárgyaláson illuminált állapotban jelent meg, és ezúttal egy galamb fejét harapta le. Jake E. Lee és Ozzy1984-ben már egy új gitáros, Jake E. Lee közremûködésével jelent meg a „Bark At The Moon” címû stúdiólemez, ami gyengébbre sikeredett az elsõ két albumnál, mégis sikeres lett. Ebben az idõszakban Osbourne és bandája a Mötley Crüe-vel turnézott együtt. Az 1986-os „Ultimate Sin” a kritikusoktól negatív visszajelzéseket kapott, a „Shot In The Dark” címû dal a szakértõk szerint Ozzy addigi legrosszabb munkája volt.1986-ban Osbourne újabb botrányba keveredett: azzal vádolták, hogy a „Suicide Solution” címû dalban öngyilkosságra buzdítja a fiatalokat. Bár a pert megúszta, megítélése egyre rosszabb lett. A róla kialakult képen javított az 1987-ben megjelent „Tribute” címû koncertalbum, amivel egykori barátja emléke elõtt tisztelgett.1989-ben Gary Moore gitáros felkérte, hogy zenéljenek együtt "After The War" címû lemezén. Közremûködésük eredménye a lemez egyik legerõsebb dalát eredményezte, melynek címe: "Led Clones". Újabb tagcserék és lemezek után a kilencvenes évek elején Ozzy bejelentette, hogy visszavonul, és az 1991-es „No More Tears” címû albumot követõ turnét az utolsónak hirdette meg. Szintén a visszavonulás tényét erõsítette meg az 1993-ban kiadott dupla koncertlemez.Két évvel késõbb, 1995-ben mégis új stúdióalbummal lepte meg rajongóit, „Ozzmosis” címmel. Zenei berkekben ugyan vegyes fogadtatása volt, de egy évvel a megjelenése után már több, mint három millió példány kelt el belõle. A korong és az azt követõ turné hatalmas sikere láttán Osbourne megalapította az Ozzfest koncertsorozatot, ahol a hasonszõrû metálbandákat gyûjtötte maga köré, mint a Pantera vagy Marilyn Manson.1997-ben a turné nagy durranása a Black Sabbath összeállása volt, a csapatból egyedül Bill Ward hiányzott. Egy évvel késõbb Ozzynak sikerült a teljes bandát összeszednie, így jelent meg a „Reunion” címû koncertlemez. A kilencvenes évek második felében Ozzy reneszánszát élte: Busta Rhymes-szal közösen felvett egy dalt, a boltokban megjelent a róla mintázott akciófigura (denevérrel) és a Black Sabbath turné mellett újabb szólólemezt rögzített. 2001-ben a metálvilág lelkesen üdvözölte a hírt, hogy a Black Sabbath újra stúdióba vonult, de a kiadó addig nem engedte Ozzy-t régi csapatával dolgozni, amíg nem jelentetett meg egy újabb Ozzfest-válogatást és egy szólólemezt, „Down To The Earth” címmel.A 21. században a fiatalok már egy teljesen új Ozzy Osbourne-t ismertek meg az MTV zenecsatornán futó The Osbourne’s sorozatban, ahol Ozzy nem, mint a sátán földi helytartója, hanem a vagány és ultraliberális családapa bõrébe bújik. Lánya, Kelly Osbourne is apja nyomdokaiba lépett, és a 2003-ban közösen elénekelt „Changes” címû dal révén Ozzy 33 év után végre elérte, hogy az angol toplista elsõ helyére kerüljön.2005-ben Ozzy egy feldolgozáslemezzel rukkolt elõ „Under Cover” címen. Volt itt szerzemény John Lennontól és a Beatlestõl, a Rolling Stonestól, a King Crimsontól, a Buffalo Springfieldtõl, a Creamtõl, David Bowie-tól és más hírességektõl. A lemezt egy önfeldolgozás zárja: a „Changes” címû Black Sabbath-dal lányával, Kellyvel duettben elõadott érzelmes-ábrándozós verziója (mely eredetileg a Kelly 2002-es „Shut Up” albumának 2003-as bõvített – és épp „Changes” címre átkeresztelt – újrakiadásán jelent meg).2007 májusában a „Black Rain” címû lemezzel tért vissza Ozzy, amelyben ismét Zakk Wylde riffjei hallhatóak, bár a kritikák szerint Zakk elég sokat spórolt a gitárjátékából, ennek ellenére egy egész dögös albumot sikerült összehozniuk.