A Soundgarden egy amerikai együttes volt 1984 és 1997 között. Legnagyobb sikerüket az 1990-es évek elsõ felében érték el. A Pearl Jammel, a Nirvanával és az Alice In Chainsszel együtt a négy nagy grunge-együtteshez sorolható.A csapatot 1984 szeptemberében az énekes, Chris Cornell (korábbi tribute csapatok dobosa) és Hiro Yamamoto (szintén tribute csapatok basszusgitárosa) alapította Seattle-ben. Ehhez a felálláshoz került nem sokkal késõbb a gitáros, Kim Thayil. Nevüket elsõ fellépésük helyszine adta, ami a Magnuson Park volt a városban – innen jött a 'the Sound Garden' elnevezés. Ezután a csapat dobosa Scott Sundquist lett, hogy Cornell nagyobb figyelmet fordíthasson az énekesi poszt betöltésére. 1985-ben a C/Z records válogatáslemezén, a Deep Six-en szerepeltek, sok más grunge csapatattal együtt, mint a Green River, Malfunkshun, U-Men, Skin Yard és Melvins. 1986-ban Sundquist elhagyta a csapatot, és helyére a Skin Yard kirívóan jó dobosa, Matt Cameron került.1987-ben leszerzõdtek a Sub Pop records-hoz. A Screaming Life EP (1987) és a Fopp EP (1988) a Seattle-i rajongók körében kiválóan fogyott. Még ebben az évben felkereste õket az SST records és felvették a csapat elsõ nagylemezét, az Ultramega OK-ét, amely Grammy-jelölést kapott 1990-ben a legjobb Metal lemez kategóriájában. A Flower névre hallgató nyitódalnak még videót is forgattak, ami a grunge mûfaj elsõ médiaszereplõje lett.A bemutatkozó ep Nothing to Say címû dala hallatán az A&M records leszerzõdtette a õket. Ekkor a csapat a város legnagyobbjává vált, nagy reményeket fûztek hozzájuk, mint például azt, hogy õk fogják a mûfajt híressé tenni és a mainstreambe hozni. A '88 és '89-es év fordulóján felvették a Louder Than Love lemezt. Ezután nemsokkal Yamamoto kilépett, hogy folytassa tanulmányait. Helyét Jason Everman (a Nirvana korábbi másodgitárosa, aki nélkül a Bleach felvétele nem történt volna meg) vette át, ezután az MTV elkezdte játszani a Hands All Over és Loud Love klipjét. Együtt koncerteztek a Faith No More-ral és sikeres európai turnéval zárták az évet. Ezután kiadták home videójukat, a Louder Than Live-ot, 1990 elején.Szintén 1990-ben Chris egykori szobatársa,a Malfunkshun és Mother Love Bone csapatok énekese, Andy Wood 21 éves korában heroin-túladagolás következtében elhunyt. Ennek a tragikus eseménynek emlékére Cornell megalapította Matt Cameronnal a Temple of the Dog-ot, amiben a Green River és Mother Love Bone egykori tagjai Jeff Ament és Stone Gossard mellett szintén késõbbi Pearl Jam tagok, Mike McCready és Eddie Vedder közremûködtek a lemezük felvételénél. Egy másik, éppen akkoriban hírnevet szerzõ seattle-i grunge csapat, az Alice In Chains is megemlékezett Andy Wood-ról bemutatkozólemezükkel, a Facelift-tel. Még ebben az évben kirugták Jason Everman-t, és helyére Ben Shepherd került.Ezután, 1991-ben felvették a Badmotorfinger-re keresztelt korongot, melynek elsõ videója a Jesus Christ Pose lett. Az MTV azonban néhányszori játszása után leszedte palettájáról a videót, mert az tele volt "vallást sértõ" elemekkel. Ekkor a lemez a #39-es helyen debütált a Billboard 200 listáján. Ezután a csapat olyan nagy nevekkel turnézott, mint a Guns N'Roses(a srácok ekkor másodszor játszott koncerteket a Faith No More-ral) és a Pearl Jam. Eközben jött a lemez második videója, az Outshined, ami a csapat akkori legnagyobb sikerdala lett. Ennek és a turnéknak köszönhetõen a Badmotorfinger platinalemez lett, több, mint 1 000 000 eladott darabbal. Az év egyik leghíresebb filmjében, a Facérok-ban elhangzott a Birth Ritual dal. Részt vettek szintén a '92-es év Lollapalooza turnékon, és lemezüket kiadták ismét egy limitált példányszámos csomagban, melyben néhány outtake szerepelt. A Badmotorfinger/Somms Ep mára csillagászati áron tulajdonost cserélõ ritkaság lett. Ezután jött a Rusty Cage kislemez, amely mára egyik leghíresebb kultuszdala a csapatnak. Az 1993-as évben kiadták második home videójukat, a Motorvision-t.Még az év végén elkezdték újabb lemezük, a Grammy-re jelölt mestermunkájuk, Superunknown felvételét. A korong 1994 tavaszán Billboard #1-lett, olyan daloknak köszönhetõen, mint a két Grammy-nyertes dal, a Spoonman (a legjobb Metal dal-1994), vagy a nyár nagy slágere a Black Hole Sun (a legjobb Hard-rock dal-1994). Az óriási eladott példányszám következtében még 4 videót forgattak a lemezhez –Fell on Black Days,My Wave,The Day I Tried to Live és Superunknown. A turnék során elõször játszottak Japánban, majd Chris torokproblémái miatt visszamondták néhány európai koncertjüket.1995 januárjában felléptek a Pearl Jam által rendezett híres Self-Pollution Radióban, ahol a Fell on Black days új verzióját és három új dalt(Bling Dogs, a Kosaras naplója c. filmzenéjeként késõbb kiadták, Kyle Petty, Son of Richard, a késõbbi b-oldal, és No Attention, egy késõbbi Down on the Upside dal) játszottak. Ezután kiadták elsõ CD+-ukat, az Alive in the Superunknown-t.A csapat 1996-ban felvette utolsó lemezét, a Down on the Upside-ot. A korong 2. helyen debütált a Billboard 200 listáján, és az elsõ kislemez a Pretty Noose lett. Ezután a csapat még két videós kislemezt adott ki, a Burden in my Hand-et, és a Blow up the Outside World-öt, melyek a Black Hole Sun slágervonalán íródtak (nem kisebb sikerrel), habár a lemezen metalosabb nóták is szerepeltek. A Grammy-díjátadóról mégis üres kézzel távoztak, majd az 1996-os Lollapalooza turnét a Metallicá-val csinálták végig.Utolsó koncertjeiket Hawaii szigetén játszották. Feloszlásukat 1997. április 9-én jelentették be. Ebben az évben jelent meg válogatáslemezük, az A-Sides.