The Clash ének,gitár : Joe Strummer
gitár,háttérvokál : Mick Jones
basszusgitár,háttérvokál : Paul Simonon
dob : Topper Headon
1976 április elsején Joe Strummer gondolt egyet és elhatározta, feloszlatja zenekarát, az elsõ kislemezének megjelenése elõtt álló 101'ers-t. Aznap este ugyanis egy bizonyos The Sex Pistols társaságában léptek fel, Joe pedig megérezvén az új idõk szelét, rögtön tudta, neki most punkzenekart kell alakítania. Eközben London egy másik részében a hasonló felismeréstõl vezérelt Mick Jones próbálta London SS nevû zenekarát a punk irányába terelni. Kezdetben a késõbbi Generation X és Sigue Sigue Sputnik-tag Tony James basszusozott itt, akinek a helyét aztán Jones gyerekkori barátja, Paul Simonon vette át. A zenekar ügyeit a Pistols-menedzser Malcolm McLaren üzlettársa, Bernard Rhodes tartotta kézben, míg a folyton változó tagok között megfordult Brian James, a The Damned késõbbi gitárosa, valamint Chrissie Hynde, a Pretenders énekesnõje is.A skót-örmény származású Strummer, eredeti nevén John Mellor, egy brit diplomata fiaként született Törökországban, ahonnan elõbb Egyiptomba, ezután Mexikóba, majd Németországba költözött a család. Húsz évesen viszont már London utcáit rótta, alkalmi munkákból, sírásásból és fûnyírásból tartotta el magát és egy foglalt ház pincéjében gyakorolt rhythm&blues zenekarával, a 101'ersszel. A mûvészeti fõiskolából kimaradt Jones és Simonon mindketten London fõleg bevándorlók lakta munkásnegyedében, Brixtonban nõttek fel. Így a késõbbi Clash-himnusz White Riot témáját szolgáltató, '76 szeptemberében lezajló Notting Hill-i faji zavargásokat Jones a lakásuk ablakából nézhette végig.Strummer május végén csatlakozott az ekkor már The Clash-re keresztelt London SS-hez, oldalán a 101'ers másik gitárosával Keith Levine-nel. Levine néhány koncert után drogproblémái miatt kiszállt a zenekarból, hogy aztán évekkel késõbb majd John Lydon (Johnny Rotten) Public Image Ltd-jében bukkanjon fel. A dobokat ebben a korai idõszakban még Terry Chimes (gúnynevén Tory Crimes) püffölte, a Clash klasszikus felállása '77 februárjában a helyére lépõ Nicky "Topper" Headonnel vált véglegessé.A júliusban a Pistols elõtt már egyszer fellépett Clash igazi debütálása a '76 szeptemberében megrendezett 100 Club-beli punkfesztivál volt, amelyen egyszerre mutatkozhattak be az eddig csak elszigetelten mûködõ punkzenekarok, a The Sex Pistols, a The Damned, a Buzzcocks, a Siouxsie and the Banshees, a The Vibrators és a The Clash. A New Musical Express helyszínen tartózkodó tudósítója, Geoff Hill a következõket írta a Clashrõl: "A számaik rövidek és lényegre törõk... az elõadásmódjukból úgy tûnik, hogy kifejezetten kedvelik a rockzenét." És tényleg.A The Clash nem csak Hillt gyõzte meg, de a CBS lemeztársaság képviselõit is, akik '77 februárjában, miután Strummerék már a The Sex Pistols hírhedt "Anarchy" turnéján is részt vettek, leszerzõdtették õket. A három egymást követõ hétvégén rögzített és címként is a zenekar nevét viselõ lemezen még Chimes dobolt, de utána rögtön lelépett, átadva a helyet Headonnek.Az albumról elsõ kislemezként megjelentetett White Riot egyértelmû állásfoglalás volt az ekkortájt Angliában egyre inkább fokozódó fajgyûlölet ellen. Miközben Rod Stewart és Eric Clapton elismerõen nyilatkoztak Enoch Powellrõl, a bevándorlók ellen uszító politikusról, a The Clash részt vállalt a Rock Against Racism kampányban, zenéjébe pedig egyre több fekete elemet vitt be. Így már az elsõ lemezen szerepelt a Junior Murvin-feldolgozás Police and Thieves, amelynek eredetije az "A Ravasz, az Agy és két füstölgõ puskacsõ" filmzenéjében is hallható.A The Clash tagjai a Sex Pistols látszólag céltalan nihilizmusmával szemben megpróbálták elhitetni, hogy az általuk ábrázolt negatív jelenségek megváltoztathatók. Törvényen kívüli nagyvárosi gerilláknak tartották magukat, akik a társadalmi igazságtalanságok ellen harcolnak. Mindezt olyan elképesztõ energiával és beleéléssel adták elõ, hogy nem lehetett kételkedni a hitelességükben.A '77 végén megjelent elsõ The Clash lemezt a CBS amerikai részlege nem volt hajlandó kiadni, így aztán a The Clash lett minden idõk legkelendõbb import albuma az Egyesült Államokban. A zenekar a Buzzcocks és a The Jam társaságában indult a lemezbemutató "White Riot"-turnéra. Miközben õk az országot járták, a CBS a megkérdezésük nélkül választotta ki második kislemeznek a Remote Control címû számot. A zenekar erre felháborodásában a dub/reggae ikon Lee "Scratch" Perry segítségével rögzített Complete Control megjelentetésével vágott vissza, amelyben a mûvészi szabadság megnyirbálása ellen tiltakoztak.Eközben a törvényen kívüli imidzset erõsítendõ, a The Clash tagjainak többször is meggyûlt a baja rendõrséggel. Strummert még '77 júniusában rajtakapták, amint egy közterületen található téglafalra éppen a "Clash" szót mázolja fel. A példátlan gaztett bírósági tárgyalása miatt Joe kénytelen volt elmulasztani ugyanakkor esedékes jelenését Newcastle-ben, ahova egy hotel kárára elkövetett párnahuzat-lopási ügy miatt kellett volna elmennie. De a többiek sem tétlenkedtek. Az éppen unatkozó Simonon-Headon ritmusszekció 1978 márciusában versenygalambokra lövöldözött a próbahelyüknek otthont adó épület tetejérõl, s a két vandált csak fejenként 1,500 fontos óvadék ellenében engedték szabadlábra.1978 nyarán megkezdõdtek a második album felvételei Sandy Pearlman (ex-Blue Öyster Cult) irányításával. A zenekar az amerikai piac igényeinek megfelelõ hangzást szeretett volna, ezzel szemben a Give 'Em Enough Rope csak Angliában ért el kirobbanó sikert. A következõ évben ezért két amerikai turnét is bevállalt a The Clash, a köztük maradt idõt pedig a The Cost of Living EP kiadására használták fel. Ezen szerepel a Bobby Fuller Four I Fough the Law címû számának átirata, amit még az elsõ amcsi turné alatt kedveltek meg a srácok.Már az amerikai turnék során is fõleg R&B elõadókat hívtak meg elõzenekarnak, de a The Clash zenei spektrumának tágulása a '79 decemberében megjelent dupla album, a London Calling után lett igazán látványos. Ez a fantasztikus punk-reggae-ska-rhythm&blues-rockabilly-jazz egyveleg nem csak a The Clash fõmûve. A London Callingot 1990-ben a Rolling Stone magazin - mivel odaát csak 1980 januárjában jelent meg - a nyolcvanas évek legjobb lemezének választotta, míg 1998-ban a brit Q Magazin a hetvenes évek elsõ számú albumaként hozta ki.Az új évtizedet kiterjedt turnézással kezdte a zenekar, s közben megjelent a Clash-mozi Rude Boy is. Ebben a zenekart az egyik road mindennapjain keresztül mutatják be, mindezt némi baloldali agitációval fûszerezve. Így például az egyik jelenetben Joe Strummer kiokítja a tudatlan fõhõst, hogy a pólóján látható "Brigade Rosse" felirat nem egy Martini-fajta. Joe ekkor még nem sejthette, hogy egyszer majd õt is vörös festékkel spriccelik le a nála is keményvonalasabb agitátorok...Ezután a London Calling folytatását elkészítendõ New Yorkba repült a zenekar, s elõzetesként megjelentettek Black Market Clash címmel egy kislemezek B-oldalaiból és eddig kiadatlan felvételekbõl álló lemezt. Azok a rajongók akik '80 karácsonyán a tripla Sandinista! albummal lepték meg magukat, alighanem többségükben csalódtak. Ezen az anyagon csak nyomokban lelhetõ fel a The Clash korábbi punkos jellege, ehelyett itt már a végletekig fokozzák az eklektikát a dub, a funk, a gospel, a bebop és még vagy egy tucatnyi különbözõ stílus kipróbálásával. Az értetlenül fogadott lemez nagyot bukott, különösen Angliában. A nicaraguai forradalmárok ügyénél kisebb dolga is nagyobb volt a Thatcher-éra polgárainak. A kritikusok által legyilkolt mû lehetséges rehabilitációja csak mostanában merült fel, mivel a Sandinista! maga idejében példátlanul merész kísérletezõ szelleme a mai mûfajok közti kalandozások elõzményének is tekinthetõ."Minden nagy zenekart le kéne lõni mielõtt elkészítik a maguk Combat Rockját," mondta valaha egy kritikus. Azért mi ne legyünk ennyire szigorúak. Ha nincs a Should I Stay Or Should I Go, vagy a Rock the Casbah, ma valószínûleg jóval kevesebben ismernék a The Clasht. Az utolsó igazi Clash album Glyn Johns, a The Rolling Stones, a The Who és a Led Zeppelin producerével készült 1982-ben és bár egyértelmûen a kommersz irányába mozdul el egy tágabb közönség elérése érdekében, azért nem tekinthetõ árulásnak.A Rock the Casbah még Headon szerzeménye volt, de az ekkor már komoly drogproblémákkal küzdõ dobost el kellett küldeni, a helyére pedig az elõdbõl utóddá avanzsált Terry Chimes került. Sokáig ugyan nem örülhetett ennek, mert '83 tavaszán õt is kirúgták, az új dobos Pete Howard lett. "Topper" Headon eközben egyre mélyebbre süllyedt, heroin-dílerként tevékenykedett és 1987-ben gondatlanságból elkövetett emberölésért (egyik ügyfele túladagolásban meghalt) 15 hónapra le is csukták.A Combat Rock megjelenését követõen a The Who elõzenekaraként turnézott a The Clash Amerikában, de mindenhonnan kifütyülték õket. A morális válság mellett a menedzser Bernie Rhodes és Mick Jones kapcsolata is pattanásig feszült. Végül Rhodes rávette Strummert és Simonont, hogy rúgják ki Jonest. A tagok között zenei nézetkülönbségek is voltak, Jones tovább akart lépni a populárisabb mûfajok felé, míg Strummer és Simonon a punkhoz szerettek volna visszatérni.A szakítást követõen Mick Jones Big Audio Dynamite néven hozott létre egy sikeres dance-funk együttest egykori London SS-beli társa, Tony James közremûködésével, míg Strummerék két új gitárossal töltötték fel az üresedést a Clashben. Vince White és Nick Sheppard mûködött már közre a Cut the Crap album felvételeinél, de ezt az 1985-ös lemezt utóbb mind Strummer, mind Simonon megtagadta, így ez már inkább csak az epilógus a The Clash történetében. 1988-ban, Earthquake Weather címû szólólemezének megjelenése elõtt Strummer így emlékezett a Clash sztori végére:"Hibáztam... Be akartam bizonyítani, hogy én vagyok a Clash, és nem Mick (Jones). Rájöttem, hogy ostoba voltam. Rájöttem, hogy ez a dolog nem egy emberrõl szólt, hanem a négyünk közti kölcsönhatásról és ez a varázslat akkor ért véget, amikor Toppert kirúgtuk, nem amikor Micket."A The Clash 1986-ban hivatalosan is bejelentett feloszlása után, de még a már említett '89-es szólólemeze elõtt Strummer besegített Mick Jonesnak a Big Audio Dynamite '86-os No. 10 Upping Street címû albumán és több filmben is szerepelt, így például Jim Jarmusch Mystery Trainjében. 1991-ben rövidebb ideig kisegítette a Shane MacGowan nélkül maradt The Poguest, '96-ban pedig a Black Grape England's Irie címû slágerében mûködött közre. 1999 októberében, Joe Strummer And The Mescaleros nevû új zenekarával, tíz év után ismét önálló anyaggal állt elõ Rock, Art and The X-Ray Style címmel, amit 2001-ben a Global a Go-Go követett. Aztán 2002 decemberében Joe Strummert elvitte egy szívroham. A nem sokkal halála elõtt felvett utolsó Joe Strummer And The Mescaleros lemez, a Streetcore, 2003 októberében jelent meg.Mick Jones eközben szép sikereket könyvelhetett el a dub, reggae és free-jazz elemekkel, valamint a legkülönbözõbb hangmintákkal operáló klubzenekarával, a Big Audio Dynamite-tal. Az 1985-ös felállással négy lemezt adtak ki (This Is Big Audio Dynamite - 1985, No. 10 Upping Street - 1986, Tighten Up Volume '88 - 1988, Megatop Phoenix - 1989), majd miután '90-ben Mick magára maradt, új arcokkal létrehozta BAD II néven a zenekar még inkább elektronikus tánczene-orientáltabb folytatását.A leginkább krónikusan alultáplált albínó gorillára emlékeztetõ Paul Simonon a The Clash kimúlása után Havana 3 A.M. néven alakított egy rockabilly zenekart, de ez csak egy lemezt jelentetett meg '91-ben. Paul azóta eredeti szakmájának, a festészetnek él. Topper pedig jól lefogyott a börtönben, hogy a dobosról se feledkezzünk el.Amióta '91-ben a Levi's reklámnak eladott Should I Stay Or Should I Go-nak köszönhetõen a The Clash végre magáénak tudhatott egy poszthumusz elsõ helyezést a brit listákon, idõrõl idõre felröppennek az újraegyesülés körüli pletykák. 1996-ban, a The Sex Pistols feltámadásakor elterjedt az a hír, hogy a The Clash lenne az éppen esedékes Lollapalooza Tour fõzenekara, de ez nem valósult meg. '99-ben sem volt elég ehhez a Strummer-lemez, az archív koncertfelvételek, a Burning London címû Clash feldolgozás album, meg a Westway To The World címû dokumentumfilm, amelyben a tagok vallanak a zenekarról. Késõbb az Ian Dury emlékére rendezett koncert kapcsán voltak ilyen találgatások, de a legenda aprópénzre váltása elmaradt, most már véglegesen.

Albumok :

The Clash (1977)
The Clash - The Clash1.Janie Jones 
2.Remote Control 
3.I'm So Bored With The U.S.A. 
4.White Riot 
5.Hate & War 
6.What's My Name 
7.Deny 
8.London's Burning 
9.Career Opportunities 
10.Cheat 
11.Protex Blue 
12.Police & Thieves 
13.48 Hours 
14.Garageland 
Give 'em Enough Rope (1978)
The Clash - Give 1.Safe European Home 
2.English Civil War 
3.Tommy Gun 
4.Julie's Been Working For The Drug Squad 
5.Last Gang In Town 
6.Guns On The Roof 
7.Drug-Stabbing Time 
8.Stay Free 
9.Cheapskates 
10.All The Young Punks (New Boots And Contracts) 
London Calling (1979)
The Clash - London Calling1.London Calling 
2.Brand New Cadillac 
3.Jimmy Jazz 
4.Hateful 
5.Rudie Can't Fail 
6.Spanish Bombs 
7.The Right Profile 
8.Lost In The Supermarket 
9.Clampdown 
10.The Guns Of Brixton 
11.Wrong 'Em Boyo 
12.Death Or Glory 
13.Koka Kola 
14.The Card Cheat 
15.Lover's Rock 
16.Four Horsemen 
17.I'm Not Down 
18.Revolution Rock 
19.Train In Vain 
The Clash (US Version) (1979)
The Clash - The Clash (US Version)1.Clash City Rockers 
2.I`m So Bored With the U.S.A. 
3.Remote Control 
4.Complete Control 
5.White Riot 
6.White Man In Hammersmith Palais 
7.London`s Burning 
8.I Fought The Law 
9.Janie Jones 
10.Career Opportunities 
11.What`s My Name 
12.Hate And War 
13.Police And Thieves 
14.Jail Guitar Doors 
15.Garageland 
Sandinista! (1980)
The Clash - Sandinista! 1.The Magnificent Seven 
2.Hitsville U.K. 
3.Junco Partner 
4.Ivan Meets G.I. Joe 
5.The Leader 
6.Something About England 
7.Rebel Waltz 
8.Look Here 
9.The Crooked Beat 
10.Somebody Got Murdered 
11.One More Time 
12.One More Dub 
13.Lightning Strikes (Not Once But Twice) 
14.Up In Heaven (Not Only Here) 
15.Corner Soul 
16.Lets Go Crazy 
17.If Music Could Talk 
18.The Sound Of Sinners 
19.Police On My Back 
20.Midnight Log 
21.The Equaliser 
22.The Call Up 
23.Washington Bullets 
24.Broadway 
25.Lose This Skin 
26.Charlie Don`t Surf 
27.Junkie Slip 
28.Kingston Advice 
29.The Street Parade 
30.Version City 
31.Living In Fame 
32.Silicone On Sapphire 
33.Version Pardner 
34.Career Opportunities (Child Version) 
Combat Rock (1982)
The Clash - Combat Rock 1.Know Your Rights 
2.Car Jamming 
3.Should I Stay Or Should I Go? 
4.Rock The Casbah 
5.Red Angel Dragnet 
6.Straight To Hell 
7.Overpowered By Funk 
8.Atom Tan 
9.Sean Flynn 
10.Ghetto Defendant 
11.Inoculated City 
12.Death Is A Star 
Cut The Crap (1985)
The Clash - Cut The Crap 1.Dictator 
2.Dirty Punk 
3.We Are The Clash 
4.Are You Red..Y 
5.Cool Under Heat 
6.Movers And Shakers 
7.This Is England 
8.Three Card Trick 
9.Play To Win 
10.Fingerpoppin' 
11.North And South 
12.Life Is Wild 
Super Black Market Clash (1993)
The Clash - Super Black Market Clash1.1977 
2.Listen (Instrumental) 
3.Jail Guitar Doors 
4.City Of The Dead 
5.The Prisoner 
6.Pressure Drop 
7.1-2 Crush On You 
8.Groovy Times 
9.Gates Of The West 
10.Capital Radio (One/Two) 
11.Time Is Tight (Instrumental) 
12.Justice Tonight/Kick It Over 
13.Robber Dub 
14.The Cool Out (Instrumental) 
15.Stop The World 
16.The Magnificent Dance 
17.Radio Clash 
18.First Night Back In London 
19.Long Time Jerk 
20.Cool Confusion 
21.Mustapha Dance 

Kedvencek közé jelölték : 102
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]
Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!


Valid HTML 4.0 Valid CSS

 0.0174 s