Az 1976-ban New Yorkban létrejött Foreigner (Idegen) a rockrajongók ízlésének egyáltalán nem volt idegen. A három angol profi zenész kiválóan megértette egymást. Amerikai társaik pedig azt tudták igazán, hogy a punk tombolása közepette mivel lehet újat, érdekeset alkotni az amerikai rockpiacon. Nyugodtan nevezhetnénk a zenekart szupergroupnak is, hiszen Ian McDonald korábban a T. Rex -ben és a King Crimson -ban, Mick Jones pedig a Spooky Tooth -ban játszott. A közös munka eredménye a zenekar nevét viselõ album lett, amely az Atlantic kiadónál nemsokára megjelent. A Foreigner címû korong négyszeres platinalemez lett, akárcsak a 78-as Kettõs Látomás címû album, ami azt jelenti, hogy a két lemezbõl csupán az USA-ban több mint kilencmillió példányt adtak el. A zenekar halmozta a sikereket, az amerikai rock legismertebb elõadója lett. Az érték és az üzlet egyensúlya érdekesen ingadozott a Foreigner története során. Nagylemezeik jelentõs alkotások, egytõl egyig platinaalbumok, a kimásolt kislemezes slágerek viszont a divatosabb, eladhatóbb zenét képviselték. A 70-es években megjelenõ LP-k után több változás is történt a Foreigner-ben. Elõször a ritmusszekcióban történt csere, majd 1980-ban az együttes létszáma hat fõrõl négyre csökkent. Távozott az egyik alapító tag, McDonald, valamint a billentyûs Al Greenwood. Az új felállásnak már csak ritkábban jelent meg lemeze. A 80-as években a gitárcentrikus zene értéke a nagy tömegek számára csökkent, hiszen ekkor indultak el az új és egyre újabb hullámok. Az Agent Provocateur címû album megjelenése után a foreigner kiváló muzsikusai a tehetségüket meg sem közelítõ, de valószínûleg jobban jövedelmezõ MOR (Middle Of The Road) stílusú zene felé fordultak. A rockzene nagyjai behódoltak az igazi alkotást nélkülözõ zenegyártásnak. Hosszabb-rövidebb szünetekkel jelentek meg korongjaik, amelyek a "MOR-paradoxon" áldozatául estek: a rockrajongóknak túl szimpla, fenség nélküli volt, míg a disco szerelmeseinek nem kellett gitár és a rockzenei hangszerelés. Az együttes eddigi utolsó lemezén sem tudott visszatalálni a tiszta rockzenéhez, bár slágereik nem rosszak, csak éppen nem ezt várja az ember, ha feltesz idõnként egy Foreigner-korongot.