Tíz Év Mámor Fesztivál címmel rendezett bulit a 10 éves Alcohol együttes. A megabuli elnevezés cseppet sem túlzás, hiszen egyrészt 18 banda lépett színpadra, másrészt a fesztivál ősszel kezdődött és télen ért véget.

Egyszerre két színpadon váltották egymást a zenekarok, miközben a „zsibongóban” a Shady Karaokén mutathatta be énektudását bárki, aki kedvet és elegendő önbizalmat érzett ehhez…utóbbiban sokat segített az italok kedvező ára.

A bulikon nem volt teltház, nagyobb számú közönségre számítottam. Sokan ide-oda vándoroltak a két terem között, hiszen mindkét helyszínen ütős bandák tolták a rakenrollt. A kisteremben a Tool De Danton vonzotta a legtöbb embert. Mintegy 50-60-an hallgatták (Aki nem hiszi, járjon utána! Ez tényleg rekordnak minősül, ha így volt! - a szerk.) az alig 1 éves zenekart, amelyik ezúttal is odatette magát. Úgy tűnik sokan kíváncsiak az igényesebb zenére, ahol a hangfalszaggatás mellett izgalmas hangzások, akusztikus betétek is színesítik a koncertet.

Az Alcohol fél 10 után foglalta el a nagyterem színpadát. Pillanatok alatt eszméletlen hangulatot teremtettek. Csöves nagyon tudja, hogyan kell magával ragadnia a közönséget. Nem hagyja punnyadni őket, bevonja a buliba. Kérdezi, énekelteti a rajongókat, akik válaszolnak, énekelnek, ahogy azt a tetovált énekes-basszgitáros elvárja. Csöves egyszerű természetességgel képes arra, aminek sokan keresik a nyitját, hogyan is kell úgy megszólítani a közönséget, hogy mindenért rajongjanak. Bizonyára sokat jelent az is, hogy az Alcohol magyarul énekel, így a közönség azonosulni tud a dalokkal. Mindeközben Ambrus Zoli lenyűgöző szólókkal gondoskodik a zenei igényesség magas szintjéről, Retek pedig elég pontosan tolja az alapot. A buli vége felé Csöves mellé az Alcohol két régi tagja, Bagi László és Szabó Tamás is beszállt. Ahogy mostanában ez lenni szokott, a Rockhimnusszal zárták a bulit, ezúttal Nagy Feróval és Noával kiegészülve.

Az Alcohol után következett a Beatrice, akik itt adták idei utolsó nagy koncertjüket. Nos, mit is mondjak, hol is kezdjem. Ősricsésként azt kell hogy mondjam, hogy a Beatrice meghalt…legalábbis az a Ricse, amin felnőttem. Mi hiányzik? Hiányzik Lugosi, Miklóska, hiányoznak az ikrek…és hiányzik Nagy Feró, a nemzet csótánya…tornacipőben, bőrnadrágban, baboskendővel. Hiányzik az a hangulat, ami ott volt minden Ricse koncerten. Ami nem hiányzik? Nagy Feró fukszokkal…nyakláncok, karkötők, semmi dőr, semmi baboskendő. Elindul a buli: Nagyvárosi farkas, Nem kell, Jerikó, Térden állva… Amikor vége az egyiknek, már kezdődik is s következő. Semmi duma közben, csak gépiesen tolják az ismert dalokat profi előadásban. Nekem azonban ez nem kell. A hajdani punk zenekar kell. Én még mindig nagyvárosi farkas vagyok, de Feró már nem a barátom. Már nem figyel rám, csak megszokásból énekel rólam.
Aztán egyszer csak Magasvári lép a mikrofonhoz, és belevág a Johnny B Goode-ba. Úgy csinál, mintha a fogával gitározna, majd a nyakába teszi a hangszert…közben a dobszerkón színes LED-ek villognak. Bocsánat, ez már nem az én Ricsém.

Az estet a RedLight Slipper zárta. Most hallottam először élőben Kőszeghy Laciékat. Mivel hozzá vagyok szokva a hangosítás eredetű problémákhoz, így ki tudtam szűrni azt, amit a Slipper tolt. Friss, igényes rockzene magyarul. Úgy gondolom, hogy lesz még alkalom, amikor róluk is többet mondhatok.

https://www.facebook.com/events/156606074537527/

Fényképek:
A SOTE Klub fotóalbuma (Gigarádió segítségével)
A Rockvilag.hu fotói
Az Accordmanagement fotói