Nagy nehezen beköszöntött a tavasz, lassan kezdődik a szabadtéri koncertszezon, csicseregnek a madarak, pezsdül a nép. Az idén 10 éves Turbo háza táján is zajlanak az események, amik kapcsán egy pofa sör mellett Jero-val, a zenekar basszusgitárosával beszélgettünk a tervekről, akusztikus zenélésről, lehetőségekről és motivációkról a mai zenei színtéren. Aztán szóba jött még a születésnap, az Unicum és a gyerekfürdetés is.

B.J.: Kezdetnek beszéljünk kicsit arról mi van most veletek? Mik a folyamatban lévő projektek, mit terveztek a közeljövőben?
Jero: Pont most vagyunk túl a második MR2 akusztik felvételen (az adás 2015.04.23.-án 21.00-tól és 04.26.-án 23.00-tól hallható az MR2 Petőfi rádióban, a szerk.) ami tök jól jött, mert az egész akusztikus Turbo az MR2-vel indult 2009-ben. Ugye mi az elsők között voltunk, akik ott felléptünk, és most hogy újból megkerestek ismét örömmel fogadtuk el a meghívást (tettünk eleget a felkérésnek :) ).
Azért is jött jól, mert egybevág régóta dédelgetett tervünkkel, hogy egy akusztikus lemezt kihozunk. Ezen lesznek régebbi számok, amiket átdolgoztunk akusztikus formába, de közben nagyon sok, már eleve akusztikusan született dal készült el, és folyamatosan készül. Ez egy újabb lökés volt ahhoz, hogy ebben jobban elmélyüljünk, és most ezt a lendületet próbáljuk kihasználni, hogy befejezzük a még függőben lévő számokat, és az egészet kvázi egy keretbe foglaljuk.
Erre egyébként a Nemzeti Kulturális Alaptól nyertünk is némi forrást, ők is támogatóak. Úgyhogy most ezt csináljuk. És egy friss hír: úgy néz ki, hogy szeptember 23.-án a MÜPA-ban fogunk játszani ezzel az akusztikus műsorral, lesznek vendégművészek is, de ez még szervezés alatt van.

B.J.: Később terveztem felhozni a témát, de ha már ennyi szó esett az akusztikus fellépésekről, akkor ezt vesézzük ki kicsit mélyebben is. Én személy szerint azt vettem észre, hallgatva több zenekar hasonló előadását is, hogy elég nehezen fogják meg ezt a témát. Még valóban kiváló zenészek is arra panaszkodnak 3-4 nóta után, hogy csak kéne az a torzító, ugye nektek is hiányzik, stb. Ti azon kevesek közé tartoztok, akiknél azt látni, hogy teljesen át vannak gyúrva a dalok, előjön azok szerkezete. Ezt ha jól emlékszem Dávid is mondta az Avalon című nóta kapcsán, hogy milyen jól lehet hallani, hogy hogyan épül fel ez az egész.
A könnyűzenére nem annyira jellemző szintű zenei építkezés hallható nálatok. Korábban említetted, hogy Dure is szeret ezekkel elszöszölni. Kitől, honnan fakad ez az akusztikus Turbonál érezhető mély zeneiség?
Jero: Szerintem ezt is, mint minden Turbo produkciót együtt hozzuk létre. Ez arról szól, hogy picit mindenki hátrébb lép, és megpróbáljuk megnézni kicsit más perspektívából ezeket a dalokat. Tényleg az működik, hogy egyszerűen próbálunk hozzáállni és apróbb finomságokat hozzátenni, és ettől lesz az egésznek ilyen jól eső lebegése. Amikor hozzányúlunk egy hangos számhoz, az eleve tudatos, hogy ne ugyanazt játsszuk el, hanem nézzük meg a harmóniákat, hogyan lehet azt a meglévő ének köré ilyen módon felépíteni. Egy torzított riff nyilván nem fog jól szólni egy akusztikus gitáron, az nem arra való. Minden hangszernek van egy valamilyen zenei tartománya, ami jól áll az adott hangszernek, és mi próbáljuk ezeket a kereteket megtalálni, ezeken belül valamit létrehozni.

B.J.: Még anno a Pentagram megjelenése előtt Balázzsal arról beszélgettünk, hogy már szinte egy albumnyi akusztikus nóta készen van, csak akkor egy más hangulatba kerültetek, és nem az jött ki. Sikerült az akkori hangulatot újból megragadni, vagy teljesen más inspirációk alapján készül az új akusztikus anyag?
Jero: Ebből a szempontból a zenekar kicsit rapszodikus. Nincs az, hogy leülünk mondjuk január 1.-én, hogy, na srácok, akkor most mit fogunk ebben az évben csinálni? Nyilván vannak tervek, meg dumálgatunk, hogy mit hogy kéne, de általában sosem az van, amit megbeszélünk. Hehe. De most hogy volt ez az MR2 felvétel, jön a MÜPA-s buli, plusz az, hogy nyertünk erre pénzt, abba az irányba fogják a zenekart mozdítani, hogy akkor most tényleg megcsináljuk ezt a lemezt.
Közben azért vannak hangos bulik is, most épp a Supernem-el van egy kisebb közös turné, de szerintem abszolút megvan most az a hangulatunk, ami ehhez kell. Vannak még persze olyan számok, amik eléggé gyerekcipőben járnak, ezeket még ki kell bontani.

B.J.: Azért is kérdezem egyébként, mert eltelt több mint két év, és például Balázsról tudom, hogy egy tök más élethelyzetben van azóta, gondolom azért ez is változtat az inspiráción. Az akkori melankolikusabb témák helyett most biztosan máshonnan jön neki is ez az egész…
Jero: Igen, de ez nem biztos, hogy rossz a lemez szempontjából. Ugye beszéltem arról, hogy ezeknek a hangszereknek van egyfajta természetes terük, amiben jól szólnak, és az is van, hogy ezek az akusztikus darabok ilyen lassabb, nyugodtabb témák. Sokszor tán tényleg melankóliába is fordulnak, és így, hogy most Bazs rendben van, apuka lett, stb. sokkal pozitívabb témák jönnek, amitől így egyensúlyba kerül az egész anyag.

B.J.: Nemcsak Balázs lett apuka…
Jero: Nem. :)

B.J.: Mennyire szól ez bele a zenekar életébe?
Jero: Balázsról itt nem tudok nyilatkozni, neki még elég friss élmény, hogy jött a Félix. Nekem ugye már másfél éves a kislányom. De egyéként is idén lesz 10 éves a zenekar, és függetlenül attól, hogy kinek van már gyereke, mindenki egy más élethelyzetben van, átrendeződtek a prioritások. Ami azt jelenti, hogy mondjuk kisebb intenzitással tudunk ezzel foglalkozni – reméljük, hogy nem a minőség rovására. Amíg korábban, mondjuk a zenekar első öt évében az volt a jellemző, hogy rendszeresen sokat próbáltunk, most inkább egyes projektekre gyűlünk össze, és ilyenkor intenzívebb időszakok vannak.

B.J.: Ezzel a megváltozott munkamódszerrel is van elég időtök ugyanúgy egymásra hangolódni?
Jero: Nyilván nehezebb. Minden jó dologhoz idő kell, hogy beérjen. Például borhoz – azt mondják :) Úgyhogy ez egy más jellegű együttlét, de valahogy a Turbo-nak az esszenciája az, hogy minden ilyen zenei kihívásnál mindig elérjünk egyfajta katarzist, ami után azt tudjuk mondani, hogy igen, ez.. ez most jó, ezt így kell. Például nekem a legutóbbi ilyen élményem az Avalon című szám, amit Dávid elkezdett játszani így akkordozva, aztán mindenki beszállt, és éreztünk, hogy na igen. Nem tudom ez mások szerint is így van e, de azt éreztem, hogy ez a verzió jobb, mint ami az albumra felkerült. Az egyik az ez volt.
A másik ilyen az MR2 akusztik kapcsán volt, ahol ugye kérik, hogy dolgozzunk fel egy magyar nyelvű számot, és mi a Hobo Blues Band – Tetovált lány című dalát választottuk, amit ugye Deák Bill énekelt. Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen, sok minden felmerült. Végül Dávid javasolta ezt, de Dure volt, aki elkezdett ezzel foglalkozni, hogy hogyan oldjuk meg, és ő javasolta, hogy picit változtassunk a harmóniákon. Az eredeti számban ereszkedő harmóniák vannak, mi meg épp emelkedő harmóniákkal csináltuk meg, kvázi tükröztük a nótát. Dure először gitáron játszott, és akkor ilyen furi volt az egész… Dure sok hangszeren játszik amúgy, de legjobban zongorázni tud :), és amikor átült a zongorához, akkor éreztük, hogy na ez az, onnantól tudtuk, hogy sínen van.

B.J.: Mennyire nyitotta meg az utat előttetek a NagySzínPad-os megmérettetés?
Jero: Az is egy olyan mozzanat volt, ami pont jókor jött, ugye pont kijött a lemezünk, és meg tudtuk mutatni, hogy itt vagyunk, létezünk. Jól jönnek ezek a lehetőségek, jól esett, hogy gondoltak ránk a fesztiválszervezők.

B.J.: Az előbb említetted, hogy idén 10 éves a zenekar. Terveztek valami nagyobb eseményt ennek kapcsán?
Jero: Igen, lesz egy ... egy koncert. Úgy gondoltuk, hogy ünnepeljük meg koncerttel ezt a 10 évet, hiszen zenekar vagyunk, szeretjük a zenét, szeretünk koncertezni. Ez a hajón (A38) lesz, november 14.-én.

B.J.: Szeptember MÜPA, november szülinap, de mi lesz a nyáron?
Jero: Pontos dátumokat nem tudok még, de megyünk Orfűre, a Szigetre és talán a VOLT-ra is. Igazából a szokásos fesztiválszezon.

B.J.: Budapesti nyári koncertek?
Jero: A Park-ban jászunk a Supernem előtt, még a Sziget előtt lesz egy hajó tetőterasz…

B.J.: A fesztiválok kapcsán… Mi a helyzet a vidéki fellépésekkel? Hogyan fogad benneteket egy olyan közönség, aki nem hallott még előtte rólatok?
Jero: Általában tényleg az van, hogy nem tolonganak a vidéki koncertjeinken, de aki ott van az vagy hallott már a zenekarról, vagy kellő nyitottság van benne, hogy megtalálja a zenénkben a magának valót. Ezen keseregni nem érdemes, én azt gondolom, hogy erről mi nem tehetünk. Való igaz, hogy van egyfajta kulturális szakadék Budapest és vidék között, de ugyanez megvan mondjuk Budapest és Bécs között, vagy Budapest és London között… Ezekkel nagyon nem tudunk mit kezdeni.

B.J.: Mi lehet ennek az oka?
Jero: Hú.. Hát ennek vannak történelmi okai, gazdasági okai… A kultúrával foglalkozás, az egy ilyen úri huncutság. Tehát mindaddig, amíg valakinek a mindennapi betevőért kell küzdenie, meg nem tudja, hogy hogy lesz, addig ez nem jön szóba. Ahhoz kell egyfajta biztonság, jólét, hogy benned felmerüljön, hogy egyáltalán kulturálódjál.

B.J.: Tovább kínozlak, de áteveznék egy másik komolyabb témára. Bár ez nem feltétlenül negatív megkülönböztetés, de azért ti valamilyen szinten rétegzenét játszotok. Kifelé nekem az látszik, hogy nem az a lényeg, hogy kinek és mennyire fog tetszeni, hanem ami belőletek jön, abból hozzátok ki a maximumot. Egy ilyen – mondjuk úgy, beszűkültebb kulturális térben mi az, ami motivál benneteket?
Jero: Az első számú motiváció, egy olyan dolgot létrehozni, ami nekünk tetszik, ami jó. Örömünket leljük az alkotói folyamatban, és örömünket leljük abban is, hogy ezt előadjuk, megmutatjuk. Ez egy ilyen elementáris, ösztönös valami. Ez olyan, mint amikor az ősember a barlang falára rajzolt. Miért csinálta? Nem abból élt, attól nem lakott jól… Ez egy ilyen alapvető dolog, egyfajta önkifejezés.

B.J.: Mennyire éltetek most meg nehéz időszakot? Gondolok például arra, hogy azért a mostani hazai rock színtéren elég sok a változás, tagcserék több helyen, IHM (Isten Háta Mögött) feloszlott. Nálatok is lehetett hallani, hogy Dure majdnem kiszállt, és ugye beszéltünk a megváltozott élethelyzetekről is korábban.
Jero: Most mondhatnám azt, hogy zenekarok jönnek, zenekarok mennek, de a Turbo az örök. :D Jó, ez nyilván nem így van, és nem látok a jövőbe, de amikor az egész indult, akkor így spontán módon feltűnt a zenekar, tényleg ilyen kuriózum volt, mindenki érdeklődőn figyelt, a koncertjeink eseményszámba mentek. Egy üde színfolt volt a Turbo az akkori zenei életben, az első lemezünk Fonogram díjat is kapott. Aztán volt egy kis visszaesés, stb., de mostanában megint azt látom, hogy felfelé ível a zenekar (szekerének a rúdja, hehe).

B.J.: Hogy látjátok egyébként a rétegzenekarok helyzetét ma itthon? Mennyire van létjogosultsága annak, amit csináltok?
Jero: Szerintem ez úgy van, hogy aki ilyen zenét csinál, annak meg kell találnia azokat a belső motivációkat, amik fenntartják ezeket a zenekarokat, és nyilván a közönséget, ami itt egy szűkebb bázist jelent. Azt viszont nagyon fontos szem előtt tartani, hogy ennek a szűkebb bázisnak ezek a produktumok olyan lehetőséget jelentenek, ami által kvázi többek lesznek, gazdagabbak lesznek, és talán jobbak is. Ez nyilván elmondható a zenekarokról is, akik ezeken a koncerteken játszhatnak a közönségeiknek.
Egy másik fontos dolog, ami működőképessé teheti ezt a szcénát, az a pályázati rendszer, ami van Magyarországon, és szerintem ez nem rossz lehetőség. Ha egy ilyen zenekar nem tud piaci alapon működni, tehát nem tudja kitermelni magának azt a profitot, amiből lemezeket tud csinálni, fenn tudja magát tartani, akkor kiegészítésképpen különböző fórumokon tud pályázni. A kultúra, az sajnos mindig is támogatásra szorult, vagy így, vagy úgy. Szerintem örülni kell, ha van lehetőség támogatást szerezni.

B.J.: Érdekes dolog, hogy sok helyen nagyobb zenekarokban játszó zenészek szinte hobbi szinten csinálnak hasonló projekteket. Itt meg már-már az van, hogy a pék meg a szabó zenélnek olyat egy garázsban, hogy le a kalappal. Ezt kicsit fájó pont lehet, hogy miért nem lehet ebből megélni. Vagy pont attól működik, hogy nincs mögötte igazán anyagi motiváció?
Jero: Az biztos, hogy mivel senkinek nem tartozunk elszámolással, hogy mit, hogyan és mikor csinálunk – persze nyilván egyeztetünk a kiadónkkal, koncertszervezőkkel, de tulajdonképpen semmi kötelezettségünk nincs - így kvázi egy szabad alkotóműhely vagyunk, ami nem biztos, hogy rossz a végtermék szempontjából.

B.J.: Szerintem sem. Ha nincs egyéb témád, akkor én köszönöm is a beszélgetést! Iszunk még egy sört?
Jero: Legközelebb mindenképp, de most mennék fürdetni. :)

http://turboband.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/turbozenekar