Telefonszám változás!
+36-20-298-6942

Élni szeretek, vidám lenni, ez sikerül, míg optimistán tudom a világot szemlélni. De felmerül, meddig megy ez, meddig lehet bírni, ha nincs munkád, pénzed, akár kajád, vagy a lakhelyed kerül veszélybe. Most épp kaptam egy lehetőséget. Már a hangzása is szar. De ez jutott, csinálni kell. Majd elválik, mennyire bírom. Muszáj bírni most. Mint minden egyéb szart az életben. Menekülni? Hova? Minek? Attól jobb lesz? Nem hinném. De ezt mindenki eldöntheti magának, javaslom gondolja át tényleg, mielőtt cselekszik bármit.

Szeretem a zenét kb minden mennyiségben, lehetőleg igényeset, tartalmasat. Sok irányzat felé nyitott vagyok, ha nem hiszed, járj utána, aztán jöhet erre a vélemény. Pár dal a kedvenceim közül alább, ha érdekel (rákattintva video indul):

Na meg a filmeket (elmebeteg, elgondolkodtató, élethez kapcsolódó, értelmes tartalommal rendelkező, vagy szimplán szórakoztatóan idióta) - egy kis ízelítő, mely tényleg csak töredéke:.

fotózni
.....szinte bármit, amiről épp úgy tűnik, érdemes lenne megörökíteni.....

Ahogy az teszem koncerteken is

Szeretek enni, de azt nagyon. A látszat esetemben nem néha, hanem CSAL, gondold jól át, mielőtt ebédre invitálsz :)

A Tv Macit, de inkább ezen formában:

malátaszörp, komlószörp és minden hasonló, mi jó a vesémnek

Alkohol? Lássuk csak: a sör, a bor, a pálinka, a jager, viszont a fakanál, a favilla és a fatál is tévedés). Továbbá a női nemet, de nem mint választ, abból a női igent kedvelem.

Isten állatkertjének alacsony a kerítése. De nagyon. Mintha szándékosan bontanák vagy bentről, vagy a kiszabadultak. S a végén még elhiszem, hogy közülük való vagyok én is. Pedig tudom hogy nem. A hangok is megmondták, hogy velem nincs baj.

Az emberi butaság határtalan. Fajgyűlölet? Esetleg embereket lehet utálni, de nem egy népet, népcsoportot, nemzetet. Mindenütt vannak kivételek. Gondolj csak bele, ilyen alapon téged is utálhatnak valahol, anélkül hogy ismernének. Én már átéltem ezt is. Érdekes módon ha valakibe szorult egy kis értelem, akkor elgondolkozik rajta, ha rávezetik. Továbbá egyre jobban bántja a szemem, mikor veri a mellét az ember, hogy mekkora magyar, jártatja a száját folyamatosan, s ott támadja 'ellenségeit', ahol ő maga biztonságban lehet, bizonyítva ezzel hogy ő sem különb. És ha ténylegesen tenni kell valamit a saját népének érdekében, akkor hol van? Épp online oltogatja továbbra is vélt ellenségeit, vagy kocsmában részegedik, vagy a városban garázdálkodik épp? Igen, ez a gyakoribb, a ténylegesen hasznos tettek pedig elmaradnak, arra csak azok vállalkoznak akik szerényen megbújva kussolnak, s amikor kell, segítenek. S utána sem vágnak fel vele, hanem élnek tovább, csendben. Továbbá megemlítendő azon ifjak rétege, kik a szélsőséges jelképekkel, nevekkel, megnyilvánulásokkal, idézetekkel büszkélkednek. Azokat istenítik, 'azon nézeteket vallják' miközben nem egyszer képzavarban vannak, vagy nincsenek tisztában az 'eszme' tényleges mondanivalójával és lényegével.

Jelentéktelen hülyeségeken vitázni is egy igazán csodálatos dolog, de lehetőleg ne legyek se résztvevője, se fültanúja, és akkor elfogadom, mint olyat. Ha valaki attól érzi jobban magát, egészségére. Ha kihasználnak. (Legalább fejőstehénnek nem néznek...csak úgy közlöm, hogy az jobban benézné a dolgot mint bárki más :P) Persze, ki rajong érte? De azt hadd döntsem el én, hogy számomra mikor kezdődik ez a pont. Volt annyira szerencsém hozzá, hogy megítélem én magam is.

Utálom, mikor mások (elsősorban a környezetemben értve) hibáiért is felelőssé tesznek, vagy az alapján ítélnek meg. Valamint mikor más a saját hibáit figyelembe nem véve tőlem várja a helyzet megoldását, s úgy jön le, hogy engem tesz felelőssé, ahelyett hogy előbb tükörbe is nézne, elgondolkodna, és tenne ő maga is a helyzet javítása érdekében. De hülye rák vagyok, s ez a világban úgy jön, le, hogy türelmes, segítőkész, és nyugodtan rúgjatok csak bele még egyet, úgyis kibírja....

Azt is különösen nehezen fogadom el, ha kioktatnak, mit csináljak. Tudom én is jól ha épp nincs minden rendben körülöttem. Apám helyett ne akarjon senki az lenni. Se egyéb. Lehet próbálkozni, ami azt eredményezi hogy még inkább megyek a saját fejem után, ha tetszik, ha nem.

Ismered azt a csókát, akit látsz bemenni a közértbe, azt a sunyi kinézetű fickót,
aki egy doboz cigit és egy félliteres sört vesz, már délelőtt tízkor.
Arra a típusra gondolok, akit inkább megvársz, hogy kijöjjön, mielőtt bemennétek.
Az a fickó én vagyok. És ha vennéd a fáradtságot,hogy igazán megismerj,
kiderítsd milyen ember is vagyok valójában, ahelyett, hogy egyszerűen csak
a kinézetem alapján skatulyáznál be, akkor csak az idődet fecsérelnéd.
Mert pontosan olyan vagyok, mint ahogyan azt elképzelted! :P

Ő meg itt az ifjúkori John Mayall. Rá van írva. A borítóra. Azt hitted, én vagyok kisebb szakállal, ugyi?
(videohoz katt a képre)