Néhány vendégelőadás erejéig bepillantást nyerhettünk a grúz történelembe. A Kaukázusi Nemzeti Táncszínház június 16, 17 és 18-án mutatta be előadását az újonnan megnyílt pesti Ram Colosseumban. Az apropó, amiért elmentünk, hogy közelről szemrevételezzük a kardtáncot, mely ennél a népnél népi tánc formájában megmaradt. Köztudott, hogy akár a magyar botolók, minden fegyveres tánc a tényleges harci mozgásanyagot tükrözi. A kardtánc mellett figyelmet fordítottunk még a hagyományos keleti, kaftánszerű viseletre.

Ahogy néztük a modern elemekkel tűzdelt, grúz történelmi legendát bemutató táncelőadást –melyből sajnos nem sokat hámoztunk ki a harc kivételével – akaratlanul is a magyar kultúrához hasonlítottuk. A viselet –kivétel a férfiak hatalmas, szőrös fejfedőjét, nagyban hasonlít a hagyományos magyar viselethez: csizma és kaftán. A nők viselete közt még szembe tűnőbb a hasonlóság. A fejet takaró fátyol akár egy szkíta hölgy ruhatárából is származhatna. Szintén térdig érő kaftánszerű felsőruházat, díszes, veretes öv és pénzérmékre emlékeztető korongokból összerakott nyaklánc díszítette a táncosnőket. A tánc igencsak érdekes egyvelege volta balettnak, a mély állásokkal a tűzdelt harci mozgásnak és a lágy, hullámzó mozdulatoknak. A nők itt is, csakúgy, mint nálunk, inkább díszítőelemek a férfiak táncában. Persze, gyönyörűen mozognak, de mégis csak a férfiak nyűgözik le a nézőket. A „Georgian Storm” című előadás „A Repülő Grúzok” címen futott magyarul. És valóban, a többségében alacsony, vékony, szálkás táncosok többsége mintha úszott volna a levegőben. Hihetetlen ugrások fűszerezték a már szinte páváskodó, mellkasdüllesztő harci táncmozgást. A legkecsesebb szökellésből érkezte a táncosok hirtelen a földre, nem is térdelésbe, nem is guggolásba, hanem sípcsontjukra vagy lábfejükre. A show részeként 5-6 éves gyerek is bemutatták tudásukat. És már pattantak is föl, breakeseket megszégyenítve. A táncban, főleg a nők táncában egyetlen zavaró elem volt, hogy ruhaujjuk majdnem térdig ért, eltakarva a kézfejet. Úgy lóbálták karjukat, mint mikor a gyerekek kezetlen zombit játszanak. Néha kimondottan ugra-bugrálásnak tűnt. Valószínűleg ennek is megvan az oka, csak sejtelmünk sincs, mi lehet. A zene egyébként nem hagyományos grúz zene volt, inkább instrumentális világzene. Érezhető volt a modern, minden kultúra által emészthető koreografálás.

Összességében igazán különleges élmény volt. Ha fémre és egy kis izgalomra vágyunk, nem csak a rockkoncertek nyújthatnak kikapcsolódást! Olyan, mint egy törzsi időket bemutató, szűkszavú keleti művészfilm, csak kicsit többet táncolnak benne.


http://www.ramcolosseum.com