Egy cikkben így írnak 1993-ról:
"1993 - Az eltékozolt év. „Eltékozolt, béna év volt” - Lengyel László (jogász, közgazdás, politológus) összegezte így az 1993-as évet. Semmi sem oldódott meg, de minden összekutyulódott. Igazi alternatívák nem látszódtak kirajzolódni, a korábbi nagy és biztatónak tetsző remények pedig rendre szertefoszlottak. A látható politikai színkép egyre zavarosabbá vált, a parlamentben elkezdődött a koalíciós pártok felismerhetetlenségig tartó szétaprózódása.

Az év végén már tizennyolc (18!) pártszerű alakzat, frakció, csoportosulás, frissen kikiáltott kezdeményezés reménykedett a következő évi túlélésben. A Múlt árnyaival folytatott hadakozás hol iparszerű méreteket öltött, hol pedig a nevetségesnél is szánni valóbb külsőségek közepette zajlott.

1993 különös rekordokat is magáénak mondhat, a nyilvántartott munkanélküliek száma valahol a 7o5 ezer fő táján az év februárjában tetőzött, ennek az összes elképzelhető szociális következményével és feszültségével."

Van, aki átélte, van aki már csak történelem könyvekből tudja milyen előzményeket éltek meg itt az emberek Magyarországon. Nem véletlen, hogy 1993-ban ilyen érzésvilágú szövegekkel és zenével jelentkezett az Akela zenekar. Az album nagyot ütött, ráadásul volt pár olyan koncert a banda életében, amivel örökre beírta magát a rocktörténelem könyvébe a botrányos címszóhoz. Nem mellesleg Főnök – saját elmondása szerint- ez az első igazi farkas-imázzsal felöltöztetett album. Amit persze azóta mindenki klasszikusként emleget. Talán így is van. :P

A korong egyébként most másodjára a Hammer Records gondozásában kerül újra a lemezboltok polcaira. Maga a lemez 13 dalt és 13 farkastörvényt tartalmaz, amit a srácok elő is adtak maradéktalanul a Club 202 nagyérdeműjének. Minden nóta előtt elhangzott a megfelelő paragrafus – természetesen egy dalt nem játszottak, nevesítve a Bolhacirkuszt, amit csak választási években vesznek elő.

A koncert amúgy három részre tagolható. Az első a fent említett lemezbemutatósdi volt, majd nagy levonulás a színpadról s jött a második felvonás: a kötelező koncertdalok. Szívet melengető a következő felsorolás: Megkísértelek, Ki ad nekem pénzt?, Botocska, Fejetlenség, Fekete Bárány, Nyomás, Fáklyával a Pokolban, Csak az gyüjjön (közönség), Ne nézz a pofámba!, Fél úton (!!!).

Itt jött egy kis intermezzo, le és felvonulás, hülyéskedés a színpadon. Majd egy levezető rész következett. Aznap amúgy a banda Dürer Kertben is fellelhető volt a Gumizsiráf Díjátadón, ahol négy dallal szórakoztatták az ott megjelenteket. Hát elhoztak egy dalt ide is. Metálos zenével és Főnök reszelős hangjával egészen különös élmény volt meghallgatni a Neoton Família Kétszázhúsz felett szerzeményét. Ezután jött még két új Akela dal a 15-ik lemezről, az egyik a Nagy az Isten állatkertje – amihez már egy nagyszerű klipet le is forgattak.

Az egész buli alatt amúgy sok elhagyott tárgy repült fel a színpadra – néha igencsak érdekes darabok (cipőtalp!). Pókember remekül állta a sarat és raktáros-bemondó szerepkört is magára vállalta a gitáros poszt mellett. Egyéb iránt végig emelkedett hangulat jellemezte az estét, nagyon egyben volt a produkció. Még sok-sok-sok ilyen estét szeretnénk! Köszönjük!

http://akela.hu
https://www.facebook.com/AkelaJungleBook

(A fotók illusztrációként szolgálnak, a 2013-as Rockmaratonon készültek)