Azt hiszem, most rendesen kárpótolta rajongóit az Anthrax a tavalyi visszamondott Fezenes koncert miatt. Rövid időn belül ugyanis másodszor tették látogatásukat hazánkban. A márciusi Barba Negrás klub buli után, (aminek az apropója a 30 éve megjelent Among The Living album volt) most a Barba Negra Track színpadát zúzták meg a 35 éves fennállásukat ünneplő turné keretén belül. Aki lemaradt a márciusi teltházas buliról, az most bepótolhatta a kimaradást, aki pedig ott volt, az repetázhatott.

A turné vendége -ahogy legutóbb is-, az angol Raven Age volt. Az ő kezdésüket sikerült lekésni, de a programjuk hátralévő részében sem sikerült meggyőzniük, úgyhogy nem vesztettem sokat. A manapság oly divatos melodic metalcore hullámot próbálják meglovagolni, de számomra nem voltak érdekesebbek a több tucat hasonszőrű zenekarnál. Ezen még az sem segített, hogy a gitáros George Harris, az Iron Maiden basszer Steve Harris fia. Nyilván ilyen hátszéllel a jövőben talán könnyebb lesz érvényesülniük, viszont az énekes testtartása felett nem tudok elmenni szó nélkül. Ezen a jövőben változtatni kellene, mert így szörnyen fest a színpadon.

Az Anthrax kezdésére jó félig telt a Track, ami nem sok, de hát ne feledjük, hogy néhány hónapja jártak nálunk legutóbb. Néhány nappal a koncert előtt felröppent a hír, hogy Charlie Benante fog a dobok mögött ülni. Ez mégsem így lett. Ezúttal is Jon Dette püfölte a bőröket. A programot tekintve megpróbáltak egyfajta best of műsort összeállítani, megtűzdelve 1-2 dallal a legutóbbi For All Kings albumról. Kezdésnek rögtön az arcunkba vágták az Among The Living, Caught In A Mosh, Madhouse hármast, amivel meg is alapozták a hangulatot. Óriási dicséret Belladonnának, aki fiatalos lendülettel mozogta be a színpadot, viszont nagyon hiányoltam Scott Ian ugrándozásait. Hiába, ő sem lesz már fiatalabb. Frank Bello a tőle megszokott módon szintén kivette a részét a színpadi mozgásból. A Track, adottságainál fogva lehetőséget nyújt arra, hogy a mellette húzódó Rákóczi híd oldaláról is rá lehessen látni a színpadra. Igaz ezt megpróbálják különböző zászlókkal akadályozni, így is több mint száz „potyázó” élt ezzel a lehetőséggel, ami meglehetősen szúrta Ian szemét. Ez alkalmat adott arra is, hogy ezáltal felkonferálják az All Of Them Thieves című dalt, amit a hídon álló potyázóknak ajánlottak. Úgy tűnt, hogy ez a dal spontán került a programba, de az egyik setlist alapján be volt tervezve. E mellett az új lemezről még két dal, a Breathing Lightning és a Blood Eagle hangzott el. A program végén ismét a közismertebb daloké volt a főszerep. Hatalmas együtt oh-oh-zás volt a Be All, End All alatt, teli torokból ordibáltuk az Anti Socialt és hát a legnagyobb klasszikus, az Indians zárta az estét. Itt is kicsit hiányolom, hogy Belladonna nem viseli már a megszokott fejdíszt, pedig igazán meg tudná dobni a hangulatot.

Scott Ian igéretett tett rá, hogy jövőre újra ellátogatnak hozzánk. Reméljük akkor már valóban Charlie Benante foga doboknál ülni. Nem mintha bármi bajom lenne Jon Dettével, tényleg kiváló választás Charlie pótlására, de Benante az Benante. Tudom, nem sok esély van rá, de néha jó lenne ha elővennének 1-2 Bush érás dalt is.

További képek itt:
https://www.facebook.com/pg/Bodzilla-koncertfot%C3%B3k-1222658004412022/photos/?tab=album&album_id=1559922674018885

Setlist:
Among The Living
Caught In A Mosh
Madhouse
Fight ’Em
Brething Lightning
NFL
All Of Them Thieves
Intro/Belly Of The Beast
Medusa
March Of The S.O.D.
Blood Eagle
Be All, End All
Anti Social
Indians

- Bodzilla -