Nagy várakozással érkeztem meg szombat este a Barba Negrába. Leanderék régi kedvencként szerepeltek a repertoárban, Blind Myself-fel már barátkozom egy ideje, az egyetlen újdonság az Apey&The Pea volt az estében. Mindig is szerettem koncerten új bandákat megismerni, mert van, hogy egy lemezt meghallgatva, hamar felejthetővé válik a banda, de koncerten visszaverekszi magát az érdeklődési élvonalba számomra. Ezért kimondottan kíváncsi voltam az Apey&thePea bemutatkozására.

Korábban már sok jót olvastam róluk, de sajnos nem volt időm teljes zenei repertoárjukkal megismerkedni a koncert előtt. A bulijuk nagyon tetszett, fantasztikus hangulatú volt. Kövezzetek meg, de pár sör után kissé Lillian Axe hatást véltem felfedezni a zenéjükben, ami kellően pörgős volt, és izgalmas ahhoz, hogy az ember a későbbiekben is figyelje a banda fejlődését. Hiába voltak az első fellépők, már elég szép számú tömeg gyűlt össze a Barba Negrában mire elkezdték a bulit, tehát lehet nekem nincsenek csak rajta a térképen, hogy hol is tartanak most. Az biztos, hogy mostantól figyelni fogom őket, és ha lesz rá lehetőségem, akkor újra szívesen átélem az általuk nyújtott buli hangulatát.

Sajnos még a Blind Myself-et sem hallottam élőben (vagy nem emlékszem), így őket is vártam, hogy vajon élőben meglesz-e az áttörés, vagy maradunk a flörtölős se veled-se nélküled viszonyban. Azt kell mondjam, sikerült átlépni a határt, szóval nem egyéjszakásra tervezem ezt a kapcsolatot, örömmel fogom látogatni a koncertjeiket ezután is. Erős a közönségük és szenzációs hangulatú volt a koncertjük. Ha ez általános jó szokásuk, akkor kihagyhatatlanok lesznek a Blind bulik is innentől. Az meg nem is kérdés, hogy sűrűn kerülnek be ezután a lejátszási listámra.

Itt érkeztünk el számomra az est fénypontjához, mikor a Leander Rising felállt a színpadra. A banda szeretetén kívül, még az a kérdés merült fel bennem hogy vajon hogyan hat / vajon hatott-e a bandára a Dal-ban való szereplés, és ez mennyire érződik a produkción? Tesz-e hozzá esetleg valami pluszt, vagy negatív lesz a hatás, és a buli átcsap egy muszáj kategóriába. Szerencsére nem kellett csalódnom, a srácok maradtak a földön ahol eddig is, hiába a sikerek és a rajongók szeretete. A rajongótábor jogosan és megérdemelten nő, mondhatni hétről hétre, de szerencsére attól még Leanderék ugyanúgy emberek tudtak maradni, mint ahogy ez a kezdeti szárnypróbálgatásoknál is meg volt, mindössze megfűszerezték a produkciójukat profizmussal, ami nem azt jelenti, hogy rutinból játszanak, hanem ez még emel a színpadi játékukon. Mostanság már nem is feltétlenül azt figyelem a koncertjeiken, hogy na, mikor dobják be már a kedvenc tételeket, sokkal inkább, hogy hatalmába tud-e keríteni az a tipikus érzés, ami csak Leander Rising-ot hallgatva szokott. Az a kicsit búskomor, melankóliába hajló, ám mégis reménykedő, életért kiáltó érzés, ami a számaikból sugárzik. Mikor az ember teljesen átszellemülten tudja énekelni a Hóvirág sorait, de ugyanúgy a Viharom-Tavaszomat, vagy a Csak Te című dalukat. Azok az emberi érzések, melyek mindenkiben felmerülnek élete során, Leander szövegei révén kerülhetnek kimondásra a rajongók számára, hiszen szinte minden számukban magára tud ismerni az ember. A szövegekhez írt fantasztikus zene, a közönséggel való összetartás és kommunikáció a koncerten, az együvé tartozás érzése az, ami a legjobban magával ragadja ilyenkor az embert. Amikor az ember már nem azt figyeli, hogy mely számokat játsszák, melyek azok a kedvencek melyek lemaradni kénytelenek az aznapi listáról, hanem, hogy megtudja-e találni abban a pillanatban a zene. Eltalálja-e azt az érzelmi állapotot, amin éppen áll a hallgató, és ugyanolyan jól csap Leander szövege a lelke húrjaiba, mint Attila a gitár húrjai közé. Amennyiben igen, az ember boldogan átszellemülten távozik az est végén, újabb fantasztikus élménnyel gazdagodva. Amikor a közönség nagy részét nem ismered, de arra a másfél órára mégis eggyé váltok, ugyanazt érzitek, ugyanazt akarjátok.

A fantasztikus zenén és szövegeken kívül ezért járok szívesen Leander Rising koncertekre. Írhatnék általánosságokat, hogy a tömeg egy emberként őrült meg a legnagyobb közönségkedvenceken, amit Leanderék igen jó érzékkel osztottak be, hogy mindenki egy emberként fújta a szövegeket, de aki csak egyszer is volt Leander koncerten az elmúlt 2 évben, az úgyis tudja, miről beszélek. Ha még nem láttad soha élőben, menj és hallgasd meg őket mindenképpen, hogy átélhesd azt a leírhatatlan eufóriát, amit a fantasztikus szöveggel megírt zenéjük ad minden rajongónak, nem fogod megbánni.

A Barba Negra képei:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.781454635266046.1073742017.117439701667546&type=3


http://apeyandthepea.com/
https://www.facebook.com/apeyandthepea
http://www.blindmyself.com/
https://www.facebook.com/blindmyself
http://www.leanderrising.com/
https://www.facebook.com/LeanderRising