Hivatalosan még csak alig egy hónapos az új magyar prog banda, de szakmai múltjuk ennél jóval messzebbre mutat. Az After Crying-ból, Stonhenge-ből és Wendigo-ból ismert Bátky 'BZ' Zoli által kigondolt At Night I Fly csapatába a Dreyelands-ből ismert Horváth András Ádám csatlakozott elsőként. Majd közös ötletelgetés után maguk mellé vették "Magyarország legjobb dobosát és basszusgitárosát", a K3-ból szabadult Nagygyörgy Gábor és a több funkciós Hegyaljai-Boros Zoltán személyében. Nem rég forgatták első klipjüket az EP címadó daláról, de a végleges eredmény csak januárban lát majd napvilágot. Az At Night I Fly megalakulásáról és a September Kills klipforgatásról beszélgettem BZ-vel.
Saci: Kitől-miből ered az At Night I Fly ötlete?
BZ: Ha a zenekarra magára gondolsz, akkor az valahol tőlem indult, legalábbis abban a tekintetben mindenképpen, hogy a Wendigo leállása és a Stonehenge felélesztésének kudarca után mindenképpen szerettem volna valamit kezdeni a modern és progresszív zúzdák iránti kielégítetlen szenvedélyemmel. Volt sokféle ötlet a hogyantovábbra, végül pár zsákutca és ipszilon-kanyar után Horváth András Ádám barátommal kezdtünk dolgozni.
Saci: Miért húzódott ilyen sokáig a tervezgetés?
BZ: Igazából mindkettőnk zenei múltjában akadt már több példa arra, hogy emberi játszmák, a "sokfejű döntéshozatal" és egyéb problémák miatt akadtak el dolgok. Az ilyesmik néha odáig is tudnak fajulni, hogy kiölik a zenét a zenekarból... Nos, pont egy ilyen egészséges paranoia miatt döntöttünk úgy, hogy a zenekar hangvételét alapvetően meghatározó irányvonalat, az első néhány dalt csak kettesben szeretnénk kidolgozni. A kezdeti időszakban saját ötleteimet szedtük darabokra, és András hathatós közreműködésével újraépítettük, közös nevezőre hoztuk őket. Nem sokkal később pedig kialakult közöttünk egy egészséges "ötletpingpong", amikor szinte természetes folyamatként veszi fel a zeneírás folyamatát a másik tag azonnal, ahogy az egyiknél épp elfogy az ihlet, és viszont. Mivel ez a duó szinte az utolsó pillanatig nem jelezte a működését a "világ" felé, senki nem tudott rólunk, és teljes nyugalomban, időbeli és bármilyen egyéb elvárások nélkül tudtunk haladni. nem is akartunk sietni, inkább egy kiforrott hangvétellel, teljesen magunkra alakított stílusvilággal szerettünk volna megjelenni. Amikor ezt már elégségesnek éreztük, csak akkor kezdtünk el azon gondolkozni, hogy tényleges zenekarrá bővítjük "magunkat", és nekiálltunk a megfelelő emberek felkutatásának.
Saci: Miként választottátok ki a tagokat?
BZ: Mindenképpen olyanokat kerestünk, akik emberileg és zeneileg egyaránt beleilleszthetőnek tűntek az általunk kialakított képbe. Igazából mindketten olyan típusok vagyunk, hogy nagyon nem megy nekünk ez az itthoni zenész-bratyizás, furcsán érezzük magunkat a néha évtizedekről itt ragadt klisés viselkedésformák közepette, ezért inkább azon igyekeztünk, hogy a megkeresett emberek közvetlenek, igényesek legyenek mind személyes szinten, mind pedig a közös munka terén. Nem díjakat, aranylemezeket és "neveket" kerestünk, hanem zenei teljesítményt, látható tenniakarást, kreativitást. Sikerült is két ilyen ritkaságot találnunk. Elsőként Nagygyörgy Gábor akadt a hálónkba, akit egyébként egyszer már a Wendigo dobosváltása idején is majdnem kihalásztunk, de most már semmiképp sem menekülhetett. Az általunk szeretett stílusokat nagyon vágja, erősen és okosan dobol, ráadásul egy hiperaktív, jókedvű figura. A basszusgitáros poszt már-már riasztóan sokáig volt betöltetlen, konkrétan már neki is láttunk az EP felvételeinek, és a dobsávok feljátszása után derült ki, hogy Hegyaljai-Boros Zoltán ideális jelölt a posztra. Agyas és hiper-pontos zenész, ráadásul érdekes, hogy több közös kapcsolódási pontot is találtunk: mivel basszusgitár mellett nem csak gitározik és dobol is, de szimfonikus zenekarokban brácsásként is jeleskedik, már 2000-ben dolgoztunk együtt a Stonehenge lemezének vonós részein, később pedig a Dreyelands bemutatkozó albumán szerepelt ugyanilyen minőségben. Most végre fémes hangszeren állt közénk, és egyből helyretette a mély hangtartományokat.
Saci: Miben más ebben a felállásban dolgozni, mint más bandákban?
BZ:Most már nem igazán mondanám különlegesnek, ez inkább a zeneírás duó-jellegére volt jellemző. Ekkor Andrással ketten gondolkodtunk minden hangszer "fejével", ami természetesen összetett feladat, azóta viszont a próbák során mindenki szépen beletette saját egyéniségét, játékstílusát a közösbe. Az egyetlen különlegesség talán az, hogy megfelelő billentyűs híján a szintik és samplerek gépről szólnak "alattunk". A stúdióban egyébként Hidasi Barna segített kipucolni és helyrerakni az általunk első körben összerakott géphangokat, és a September Kills szintiszólóját is ő játszotta fel. Barna egyébként Andrással együtt az EP produceri teendőiért is felelt, valamint a keverés és a mastering folyamatát is ő vitte végig, mint ahogy már több eddigi zenekarunk esetében - ami, vagy aki jó, azon ne változtassunk, ugyebár...
Saci: Mikorra készül el a nagylemez?
BZ: Álljon meg a nászmenet, szokták volt mondani az ilyen esetekben. Egyelőre - bár tudom, ez nagyon anti-marketing, mégis így van - nem gondolkozunk nagylemezben. Illetve persze, majd mindenképpen, de ez sajnos már nem olyan egyszerű döntés, mint tíz vagy húsz éve. Most már (természetesen az underground szinten) a zenekarok teremtik elő a létezésükhöz, működésükhöz szükséges összes pénzt, így mi is súlyos pénzeket tettünk bele az EP felvételeibe és keverésébe. Ez viszont számunkra elkerülhetetlen volt, ugyanis a minőségből semmiképpen nem akartunk engedni, egy olyan bemutatkozó anyagot szerettünk volna elkészíteni, ami bármilyen szinten megállja a helyét. Sufnituningnak nálunk nincs helye. Épp ezért a nagylemez is sok változó függvénye. Dalok persze folyamatosan készülnek, ám a felvételek tervezésekor például azon is el kell gondolkozni, milyen formában érdemes rögzíteni és kiadni ezeket. Természetesen, ha mögénk áll egy olyan kiadó, amelyik megfelelő kereteket tud biztosítani egy nagylemezes formátum elkészítésére, akkor nem fogunk ellenkezni. Viszont a nemzetközi színtér tapasztalatai, akár teljesen nagy nevű bandák és előadók újkori gyakorlata is azt mutatja, hogy (sajnos) a lemezek kora lejáróban van, a jobban kigazdálkodható, digitálisan (is) terjesztett EP-k működnek. Végső soron tehát annyit tudok ígérni, hogy a dalok nem apadnak el, és valamilyen formában mindenképpen rögzítjük, majd kiadjuk őket, de a dolgok hogyanja csak bizonyos mértékig múlik rajtunk. Igyekszünk... :-)
Saci: Zeneileg hogyan jellemeznéd a zenéteket? Milyen hatások érződnek rajta?
BZ: Nehéz kérdés, mivel zeneileg semmiképp sem úgy álltunk neki a tervezésnek, hogy írjunk olyan harmóniákat, ritmusokat, énekdallamokat, mint XY. Legfeljebb hangzás terén érhető tetten, hogy igyekeztünk olyan megszólalási példákat keresni, amely számunkra legjobban biztosítja azt a környezetet, amiben igazán érthető, élvezhető a zenénk. Jómagam gyakorlatilag mindenevő vagyok, a zenehallgatásban csak az befolyásol, hogy igényes, és érzelmileg rám hatást gyakorló dolgokért tudok rajongani. A műfaj viszont majdnem mindegy... Persze vannak kedvencek, mint ahogy a többieknek is, de sosem úgy kezdünk bele egy új dalba, hogy "no, itt ez a Dream groove, vagy az a Nevermore riff, valami ilyesmit kéne". Érzések, impulzusok, sok-sok kísérletezés végződik valamilyen új dalban, és az EP-n is hallható, hogy modern, azonnal ható dolgok ugyanúgy kiesnek a kezünkből, mint elszállós, monumentális, progosabb dolgok. Szóval, még én se teljesen tudom, milyen lesz például a következő dal, talán csak az utolsó hangjegy elhelyezése után hallom meg én is.
Saci: Hol készült a klip? Mi a témája?
BZ: Mivel új formáció első vizuális lenyomatáról van szó, alapként mindenképp "játszós" klipben gondolkodtunk. A zenehallgatók, koncertszervezők, kritikusok és úgy egyáltalán mindenki arra kíváncsi egy friss csapat esetében, hogy milyen az összhatás, a kémia, hogy működik a zenekar élőben - ezt kell klip-szinten is megmutatnunk. Természetesen nem csak úgy bepakoltunk egy szobába és hoztunk egy kamerát, ügyeltünk a hangulatteremtésre is. A weboldalunkon már megnézhető egy rövid werkfilm, amely az EP készítése mellett a klipforgatásba is betekintést adhat.
Saci: Van egy jó storyd a forgatásról?
BZ: A forgatás maga egy hosszú napot jelentett, ahol több tucatszor, talán ötvenszer is végigtoltuk a dalt a kamerák kereszttüzében, épp ezért arról a napról inkább olyan emlékeim vannak, hogy a fagypont közeli hőmérséklet ellenére vízben úszik mindenünk a hajunktól a hangszereken át a ruháig, és másnap alig tudunk mozdulni. Viszont a megelőző napokban érdekes volt a klip egyik kellékét, a földön és a hangszereken százával heverő véres naptárlapokat legyártanunk. A prototípusokat hagyományos festékkel preparáltuk (nem a saját vérünkkel, ez van, pózerek vagyunk, nem Manowar). :-) Ez úgy nézett ki, hogy egy újpesti kreatív-hobby boltba nyitottam be, ahol egy konzervatív idős néni állt a pult mögött, és pár halk szavú, középkorú hölgy válogatott csipkéket és díszeket. Én meg kértem piros és bordó festéket, mondtam, hogy "tetszik tudni, vérnek lesz"... Az első darabokat aztán két napig szárítgattuk, majd elmentünk vele egy fénymásoló-szalonba, ahol közöltük, hogy ebből lenne úgy 600 darab, mire a pult mögött a srácnak elkerekedett a szeme, és kissé bizonytalanul kérdezte meg: "b...meg, ez vér?" - na, itt nyugodtam meg, hogy hiteles lesz a díszlet. A forgatást egyébként a Leander klipekért is felelős Deák Martina irányította, ő a napokban is dolgozik az utómunkákon. Karácsony előtt már nem akarjuk a végeredménnyel riogatni az ünnepre készülőket és a bejglifogyasztókat, ezért a tervek szerint január első napjaiban szabadítjuk a világra az alkotást... hacsak nem lesz világvége addig, de akkor legfeljebb "odaát" levetítjük majd az érdeklődő lelkeknek.
Saci: Mi a hosszútávú tervetek ezzel a formációval?
BZ: Világuralom, természetesen. :-) Na jó, ha az nem jön össze, akkor annyi mindenképpen, hogy szeretnénk továbbra is jó dalokat írni, és minél többet koncertezni. Persze annak ellenére, hogy egyenként már relatíve ismertebbnek mondhatjuk magunkat, az At Night I Fly zenekar akkor is egy új formáció, tehát lesznek nehézségek a dolog beindításában. Először mindenképp a hírünket szeretnénk mindenhová eljuttatni az EP, valamint a hamarosan elkészülő első videoklip segítségével. Igyekszünk határoktól függetlenül gondolkozni, és mindenfelé keressük a fellépési és egyéb lehetőségeket, ahol bármilyen szintű érdeklődésre találunk. Ahogy korábban is mondtam, ha ezzel a folyamattal el tudunk érni egy lemezt, akkor az lesz a következő lépcsőfok, ha továbbra is önerőből kell folytatnunk, akkor pedig valószínűleg a September Kills-hez hasonló, kompaktabb formátumú megjelenésekre lehet számítani.
Saci:L esz turné?
BZ: Szervezünk ezerrel, és reménykedünk a legjobbakban. Folyamatosan küldjük körbe az infóinkat, zenéinket, keressük a megfelelő kapcsolatokat, hogy a jövő évi koncertszezon indulására, tehát kora tavaszra már legyenek dátumaink. A weboldalunkon (atnightifly.hu) és Facebook-oldalunkon (facebook.com/atnightiflyband) mindenképpen közzétesszük az információkat, reményeink szerint minél hamarabb.
Saci: Köszönöm az interjút!
http://www.youtube.com/watch?v=Gy0rFfa6RU0&feature=youtu.be
http://atnightifly.hu
http://rockerek.hu/at_night_i_fly_september_kills_a_bemutatkozo_ep.html
|
