Amatőr zenekar: Mit is takar ez a jelző? Amatőr, hogy nem profi zenész (nem tud annyira zenélni), amatőr, azaz nem ebből él. Érdekes kifejezés. Sőt bizonyos esetekben kissé pejoratív is. Akkor mitől is amatőr egy zenekar? Kizárólag attól, hogy nem ebből él. Szerintem. Mert nézzük a lépcsőfokokat. Garázsbagázs. Összeállunk, zenéket gyártunk, aztán bekéredzkedünk a helyi klubokba. Elmegyünk egy-két tehetségkutatóra, és ha még mindig kitartóak vagyunk, akkor elkezdünk komoly felszerelést vásárolni, egyre jobb zenéket írni. Bekéredzkedünk vidéki klubokba. Aztán HA tényleg jók vagyunk, felfigyelnek ránk, felkarol egy Manager/szponzor és irány a hírnév. Klubról klubra, fesztiválról fesztiválra járunk, gyűlnek a rajongók, a villamoson a dalainkat dúdolják, és a csapból is mi folyunk. Már csak 1 lépés, és profik vagyunk. Ez, kérem utópia.

Akkor nézzük mi a valós helyzet kis hazánkban. Összeállunk, zenéket gyártunk eddig oké. Bekéredzkedünk a helyi klubokba. Ez is oké. Játszunk ingyen, vagy fogyasztásért, vagy egyszerűen azért, hogy végre közönségünk legyen.

Tehetségkutató.
Na itt kezdődnek a gondok. Első alkalommal tele vagyunk várakozással. Hiszünk magunkban, majd villámgyorsan rá kell döbbennünk, hogy mit is jelent a szubjektivitás. Hát nincs köze a tehetséghez az már bizonyos. Ha szakmai a zsűri, ha nem. Mert általában nem szakmai. Hiszen azokat meg kellene fizetni. (Ki a szakma?) (Pénz- itt jön be először ez a fontos tényező) Aztán ha igazán kitartóak vagyunk, akkor talán megpróbálkozunk még egyszer. Aztán soha többé.

Komoly felszerelés:
Pénz másodszor. Apu és anyu segít, elmész nyári munkára és összejön az. Aztán mi van, ha az egyik zenésztársunk nem képes ezt kitermeli. Hát, ha a sikertelen tehetségkutatók miatt még nem voltak súrlódások, na akkor most lesznek. Kölcsönkérni, de aztán vissza kell adni, jön a következő koncert, de nincs cucc.

Vidéki klubok:
Az első igazán nagy pofonok. Pénz kell benzinre. A csodával határos, ha a tulaj kifizeti a benzinpénzt. De menni kell, hiszen megvan a forgatókönyv. Az életben nem érünk el az 5-ös szintre, ha nem mozdulunk ki a városunkból. Mit csinálunk akkor? Finanszírozzuk, ahogy tudjuk, de megyünk. Játszunk akár ráfizetéssel is. (Még együtt van a zenekar? Kitartó csapat…)

Fesztiválok:
Ez az egyetlen dolog, ami tényleg a tehetségen múlik. Ha megtaláljuk azt az embert, akinek van füle hozzánk, és döntésképes, akkor bent vagyunk. Persze ingyen. Hiszen csak a profiknak fizetnek. De ez egy lehetőség. Muszáj megragadni. (Kitartás melyik szinten van?)

Manager:
Mire erre a szinte eljutunk, pontosan tudjuk, hogy nem fognak ránk felfigyelni. És hogy miért? Mert nem tudjunk magunkat megmutatni. Elfogyott a pénz, a klubok nem fizetnek, vagy tudomást sem vesznek rólunk. Pedig jók vagyunk. Jók voltunk. Tényleg.

Akkor összegezzük:
Valami nincs rendben. Térjünk csak vissza az amatőr zenekarokhoz és a pénzhez. És az amatőrizmus, a zenélni nem tudás fogalmához. Régen létezett az ORI vizsga. Bár az ’átkos”találmánya volt, és távol álljon tőlem, hogy visszasírjam.

De abban az időben az állt színpadra, aki ZENÉSZ volt. A profi zenész. És nem attól volt profi, hogy abból élt, hanem azért mert képzett zenész volt. Gyengébbek kedvéért: Megfelelő szintű hangszeres tudással rendelkezett. Nem az, akit apu a pénzével benyom a médiába, és a tehetségtelensége miatt úgyis eltűnik a süllyesztőben pár éven belül. De ez alatt elveszi a lehetőséget azoktól, akik tehetségesek.

Miért nem elég az, ha valaki tehetséges? És miért elég az, ha valakinek pénze van. Miért nem hívják a klubok a tehetséges zenekarokat? Hiszen kaptak demot, tudják, hogy mit vesznek? És miért nem jön a közönség? Még a nem belépős bulira sem. És mi lesz így a tehetséges zenészekkel? Manapság bárki alakíthat egy zenekart, és játszhat klubokba. És mit csinál a klub? Azt hívja, aki megy ingyen is. Kit érdekel, hogy milyen a zene? Nagyobb a bevétel, hiszen nincs gázsi. Felhígult az egész.

Mennyi kérdés. Persze vannak válasz. Minden ÜZLET. Ha van pénzed, bármit elérhetsz. Ha CSAK tehetséges vagy, esélyed sincs. Pedig sok tehetséges fiatal zenész, művész él közöttünk. Napról napra küzdenek, gyakorolnak, zenét írnak, és reménykednek. Aztán elvesznek a süllyesztőben. Mert nem kapnak lehetőséget. Pedig megvolt minden abban az amatőr zenekarban, hogy profikká váljanak: Tehetséges zenészek, jó zene, profi cucc, kitartás. Csak a nyitott fülek hiányoztak. Vagy csak becsukódtak?

Boltsek Andrea