Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish
Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]
Az Aréna Sárkányai – Smoke + Mirrors tour \

A szerdai Imagine Dragons koncert kapcsán már jó előre kikerültek a lehetséges tracklisták a zenei oldalak falaira, így mindenki felkészülhetett, hogy körülbelül mi fogja várni a helyszínen. A zenekar igaz még nagyon korai stádiumában van, alig néhány éve váltak világszinten ismertté és csupán két stúdióalbumot tudhatnak magukénak, az meglehetősen szép teljesítmény, hogy már nagy arénás koncerteket tudhatnak maguk mögött.

A számos zenészváltás és az MTV, Billboard, Rolling Stone felmagasztalás után kíváncsi voltam mit tudhatnak élőben, hiszen a 2014-es Sziget körükre sajnos nem jutottam ki. Az utóbbi napok cikktermését átolvasva sajnálatosan tapasztaltam, hogy szerintem én egy teljesen más koncerten jártam, mint az előttem szólók. Nem tapasztaltam sem a csupán tinik, és őket kísérő szülők jelenlétét (feltéve, ha engem és a körülöttem állók nagy részét is tininek titulálták a magunk 20-35 közötti életévvel).
A tömeg szépen begyűlt már a The Biebers előmelegítésére is, bár ez kicsit csalódás volt számomra. Tudom, tudom, nem mindig hálás az előzenekar szerep, de valahogy erőtlenre sikerült a beharangozó és rossz ötlet volt az egyik legismertebb dalukat, a Sorry-t is a körülbelül 30 perces etap végére szorítani. A koncertélményhez az sem adott hozzá, hogy egy átlagos zenekarhoz képest többen töltötték fel a színpadot, de biztosan más lett volna a helyzet, ha az aréna közönsége csak miattuk áldozta volna be a szerda estéjét.

id01



Nem mondom, nem vagyok tapasztalt Arénába járó, ez talán a harmadik koncertem volt, de eddig ennek a színpadképe, fénytechnikája, és vetítései tetszettek a legjobban. A James Arthur koncert után igazi felüdülés volt, hogy itt valóban volt mit nézni a színpadon a zenészeken kívül is, hogy jól programozott fényekkel érkeztek, hogy nem használták agyon a HD-t. Össze nem lehet hasonlítani a kettőt, az ehhez képest egy nagyon low budget, csak a mániákus rajongók kedvéért összedobott valaminek tűnt.
Szerencsére az átszerelés zökkenőmentesen zajlott, a közönség már a roadok megjelenését is ujjongással fogadta, és a lelátók is szépen megteltek a kilenc órás kezdésre. Sárkányok ide vagy oda, persze megszólal a magyar kritikus, hogy hát ez semmi nem volt a full Arénás Bruno Mars mellett, meg persze mi az már, hogy van benne alájátszás, elektronikus ütemek? Ez nem egy rockkoncert volt? Nem tudom a bírálók mire számított, Metallicára, Nirvánára vagy Kiss-re, de szerintem pont azt hozták, amit elvártam. Ennyi erővel bírálhatjuk a Linkin Parkot is. Persze megéri szót ejteni a technikai felszereltségről, a zenészekről, a hangzásról és a látványvilágról, de alapvetően az ember szórakozni megy koncertre. Engem személy szerinte nem szokott érdekelni, ha valami nem úgy szól, mint a stúdióalbumon (miért is szólna úgy, hiszen azt egy steril környezetben vették fel), sokkal inkább érdekel az, hogy úgy menjek haza, igen ezt érdemes volt megnézni. Érdemes volt!

Ma már amúgy sem lehet bekategorizálni semmit csupán rock, pop, alter stb. stílusba. Ez a zene szépsége, hogy az alkotói szabadság által keverékműfajok jönnek létre, amit mindegy is, hogy hogyan nevezünk. Mindenesetre a bírálóknak mondom, hogy ha nem tudták mire jönnek, ha nem hallgatták meg legalább egyszer az új lemezt, akkor meg mire számítottak?

De kezdjük a legelején. Nagy örömömre a Shot című dallal indultak egyből az intro után, ami remek kis felvezető, hangolódó, majd jött a Trouble és egy kis buksisimogatásnak George Ezrától a Budapest. Nem vagyok elájulva attól, ha egy nagykoncerten feldolgozásokat hallok, nem ezért jöttem. Persze mindenki megőrül, ha a saját városában, a zenekar, aki neki játszik kicsit cirógatja az egóját, hogy mégis csak jó itt élni, de ezt meg lehet más módokon is tenni. Én meg szoktam elégedni a város dicséretével, a szeretlek Magyarország, szeretlek Budapest vagy királyok vagytok itt gyerekek beszólásokkal, vagy ezek alternatívájával. Aztán menjünk már tovább, mert még várok tőletek legalább öt olyan dalt, amit muszáj hallanom élőben is. Így a Forver Young és ezzel együtt a Bataclan tragédia felemlegetése is kihagyható lett volna, de tudjuk be annak, hogy ők aztán igazán jó fej zenészek, akiket foglalkoztatják a mélyebb társadalmi problémák is.

A koncert végén a magyar zászló lobogtatás sem volt feltétlenül kézenfekvő, de ez még belefért a pakliba, bár sokan ezt is túlkapásnak, csupán showelemnek vették és leszólták. Én örülök, hogy legalább tudja, hogy melyik országban van, és nem hiszi azt, hogy Budapest= Bukaresttel.
Ezek után a kötelezőnek tűnő (vajon tényleg kötelező?) körök után végre belecsaptunk a húrok közé és a hosszúnak tűnő (lehet, hogy tényleg hosszú) kiállások között megszólaltak a legismertebb nótáik. Beiktattak gitár és dobszólót is, amik azért nem csaptak nagyot, nem voltak kiemelkedőek, de mégis jólestek az ember fülének. (lehet, hogy csak azért kellettek, hogy tudjon inni egy korty pálinkát Dan Reynolds?) Mindenesetre, ha nekem lenne lehetőségem ennyi ember előtt egy kicsit szólózni én sem hagynám ki, csak azért mert valaki majd emiatt rosszat ír rólam.

Megszólaltatták a lüktető I’m so sorry-t, a hamisat az igaztól megkülönböztető Gold-ot, a Radioactiv mellett legismertebb dalukat a Demons-t, az On Top Of The World-öt vagy a törzsi ritmusokra is hajazó I Bet My Life című dalt. (teljes dallista a cikk végén)
A koncert a fentiek tekintetében jól felépített volt, a végére hagyták ők is a legismertebb Radioactiv-ot. A hangszerek látványosak voltak, szerencsére nagyszámú ütőhangszer is került a koncepcióba, különben nem is lett volna igazán sárkányos a hangzás.

id02



Na de a látványról! Nekem nagyon bejött, hogy az először hosszúkás tükröknek tűnő installációra olyan vetítések kerültek, amelyek nem voltak egyáltalán statikusak,(a füst, a hulló levelek stb. mindig jól estek a szememnek) a fénytechnika előre be volt lőve pontosan és szerencsére csak néhány helyen vakított úgy el, hogy könnybe lábadt a szemem, bár ezt nem tudom, hogy a nézőtéren ülők is elmondhatják-e magukról.

Azok, akik nem azért mentek, hogy tökéletes műsort kapjanak, amely statikus, labortiszta, hanem hogy kiszakadjanak a világból legalább erre a 90 percre és elhiggyék, hogy ezeknek a zenészeknek nincs más dolguk, csak hogy őket boldoggá tegyék, azok biztos vagyok benne, hogy elégedetten távoztak. Amúgy ezt el is tudom képzelni, mivel amolyan örömzene feeling vette körül az egész estét, mindenki kedélyesen mosolygott le ránk a színpadról és néha mintha elérzékenyülést is mertem volna fedezni, bár lehet, hogy a füstgép tolt oda nekik véletlenül.

Itt voltak, megtették, nem csalódtam bennük. Hibákat keresni és találni mindig lehet, de ha a szórakoztatás a helyén van, akkor nagy gond nem lehet!



Tracklist:
1. Shots
2. Trouble
3. Budapest (George Ezra cover)
4. Forever Young (Cover)
5. Roots
6. Polaroid
7. Gitár szóló by Wayne Sermon
8. I’m so sorry
9. Gold
10. Bleeding out/Amsterdam/Tiiptoe (egyveleg)
11. Demons
12. Dob szóló by Daniel Platzman
13. On top of the world
14. The river
15. I bet my life
16. Radioactive
17. Ráadás: The Fall

https://www.imaginedragonsmusic.com
http://www.livenation.hu/

(A fotók NEM a budapesti koncerten készültek.)

Nita - 2016-01-27 (14:07)

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!
Üdvözöllek, vendég \
Felhasználónév

Jelszó

Jegyezd meg
Rejtett mód
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer

Keresés \

 Tagok kedvenc együttesei \
1.Tankcsapda (4859)
2.Metallica (4820)
3.Ossian (3899)
4.Depresszió (3649)
5.Pokolgép (3644)
6.Nightwish (3591)
7.Kárpátia (3405)
8.Iron Maiden (3391)
9.Road (3302)
10.Rammstein (3267)
[Tovább...]

metalindex


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat