Vannak napok mikor az embernek mindenből elege lesz, félre akar egy kicsit vonulni a világtól, ki akarja tombolni magát, felejteni akarja a mókuskereket, vagy egészen egyszerűen csak tombolni akar egyet...sakálhangon üvöltözni a haverokkal egy kricsmiben, vagy épp a volán mögött egymagába, esetleg otthon alaposan rámenni a szomszédok idegeire egy csutkára tekert erősítő segítségével.

A 2008 januárjában megalakult, tagjai közt pl. egykori Bomber és Porno69 tagokat felvonultató Bang Bang zenekar nemrégiben előrukkolt egy, a fenti célokra messzemenőkig alkalmas koronggal, melynek az igen lényegre törő Rock és a Roll címet adták. A cím önmagáért beszél, így egy pillanatig sem vártam, hogy valami agyontechnikázott több percig húzott gitárszólókkal tarkított album kerül majd a kezembe és ebben a tekintetben egy pillanatig nem csalódtam. Pontosan azt a szögelő 2-4-et kaptam, amit vártam, egyszerű de fogós gitártémákkal. Alapjaiban amolyan tökös kis "LA Rock N' Roll" feeling árad a hangfalakból amire egy Mötley Crüe, GN'R vagy Velvet Revolver rajongó egészen biztos, hogy felkapja a fejét. Hazai vonalról viszont egy jóval populárisabb hasonlat, név szerint a Hooligans villant be elsőnek, ami az én szememben cseppet ront az anyag értékén. A zene laza, nyers, ütős témák tömkelege, Robi hangja viszont valahogy mégsem igazán illik bele a képbe...bármilyen hülyén is hangzik, ehhez a zenéhez valahogy "túl tiszta", és nincs meg az a jó kis züllött mellékzöngéje, ami igazán hitelessé tenné a lemezt. Ezt a fajta hangot sokkal inkább el tudom képzelni egy Hard Rock zenekarban, és még inkább egy Hooligans jellegű Pop csapatban hisz - micsoda véletlen - igen erőteljesen Csipáéra hajaz. Utóbbi párhuzam tán annak is köszönhető, hogy az énekes korábbi zenekara a Porno69 anno gyakran tűnt fel az említett banda elő zenekaraként, méghozzá igen jelentős nézőszám előtt. Egy pár szóban kitérnék az album igazi erősségére, ami nem más, mint a megszólalása. A Fantomas és a Gresta Mastering stúdiók jóvoltából sikerült egy baromi erős hangzást produkálni. Talán egyedül a dobokra kellett volna egy hangyányit nagyobb hangsúlyt fektetni, de a gitár mindenért kárpótol, és talán pont ennek az élvezhető minőségnek köszönhető az, hogy a gyenge pontjai ellenére tényleg hallgatható a lemez, még akkor is, ha hasonló – és sok esetben jobb - kiadvány már igen sok született, akár a hazai akár a külföldi zenei piacon. Viszont mindamellett, hogy egy sokak számára zeneileg élvezhető, könnyen befogadható anyag született a szó jó értelmében vett sláger dalt mégsem igazán sikerült felfedeznem rajta, és épp ezért elég könnyen megunható a hallgatása.

Miközben ezt a cikket írom - és kb. három órája folyamatosan hallgatom a dalokat - életem (szintén Rock N' Roll fan) párjánál cseppet leverte a biztosítékot, hogy a dalok jelentős többsége, már-már idegtépően az "E betűs" szófordulatokra épít, és az amúgy már lerágott RN'R klisék is erősen visszaköszönnek, és igen, néha kurva nehéz elkapni a "feeling", és a "már közhely" közötti határt, de akkor is millió téma létezik a "bárpultokon" és a "Ne engedj el" történeteken kívül. A lemez amúgy pont egy ellenpéldával egy "örökzöld témát feldolgozó" dallal nyit. Az "Ébredj fel" azt az igazán dühítő hangulatot festi elénk, mikor eljön az a kibaszott hétfő, és a szebb sorsra érdemes Rocker belegondol abba, hogy mégis mi a jó büdös francért gürcöl éhbérért, mikor ennél sokkal többet érdemelne, és igen, azért ott van a dalban, hogy *"...**n**em csak az van ami érdekel..."*, tehát nem szakadunk el a realitások talajától, mégis mindenki tudja, hogy miről van szó. Ezt követően "Percek" kicsit lelombozó számomra. Egy igen kellemes dal, egészen a refrénig, ami a dallam miatt totálisan lehúzza az egészet és ezért valahogy az elég jól sikerült gitárszóló és az azt követő kiállás sem tud kárpótolni. A "Nem" viszont egy határozottan ütős, Velvet Revolver stílusát idéző tétel, ahol a refrén szintén nem 100%, de legalább fogós és könnyen megmarad. Az Értsd meg, szintén hűen követi ezt az utat és egy rövid de szintén kurva jó szóló is helyet kap. Az "Ez nem az a hely" talán a legkevésbé említésre méltótétel...a szövegben szinte minden Rn'R közhely helyet kap, ami alapvetően még nem jelentene gondot, de a refrén konkrétan élvezhetetlen. A "Ne engedjel", akár egy Hooligans nóta is lehetne, lehet sokakat megfog, engem nem sikerült, viszont a "Lüktet a fejem" eléggé betalál, főleg azoknak tudom ajánlani akik csípik a Dance, vagy Dirty Dance -féle témákat, talán ez atétel a kedvenc. A "Méreg" kicsit TCS-s hangulattal indul, de szintén a Dance világa köszön vissza, és azt kel mondanom, hogy a vége felé kezd ébredezni, hisz a "Minden rendben" szintén egy fasza kis Velvet riffes téma és ebben az amúgy számomra eléggé hiányolt dögösség is megjelenik végre. A"Tedd amit érzel" különösebben nem fogott meg. A végén a zenekar nevét megéneklő Bang Bang című tétel talán egyfajta összefoglalása az anyagnak,ami nem rossz, de nem is kiemelkedő.