Örömmel vettem kézbe az ötös számú Battlelore albumot, amely a The Last Alliance címet kapta a tolkieni keresztségben. Épp ezért, a zenekart (és J. R.R. Tolkient, bár azt kizártnak tartom) nem ismerők számára fontos infó, hogy a Battlelore albumok kivétel nélkül a Gyűrűk Urából építkeznek, és hozzáteszem, brilliáns módon. És meglepő módon finnek. Ebből már következtetni lehet a zene színvonalára. Többekkel egyetértve én is Finnországot tartom a metal őshazájának, amire itt az újabb tündérfényes bizonyíték.

A zene, ha lecsupaszítanánk, és maradna a gitár-bassz-dob gerinc, akkor egyértelmüen egy „tizenkettő egy tucat” típusú heavy metal lenne. A gitárosok játékában az égegyadta világon semmi különleges nincsen, rendben van, hogy zúznak, meg korrektül és feszesen hozzák ugyanazokat a riffeket, amiket az eddigi négy albumon is, de nem ártana némi változatosság. Ráadásul annyira egysíkúan játszanak, hogy többnyire nem is hallani, amit alakítanak. Nagyon is a filmzenés hatásra törekedtek, de ez szerintem előnyére vált a csapatnak. Azonban a Last Alliance nem ettől lesz emlékezetes album. Az énekesek, a gyönyörű Kaisa Jouhki (női ének) és Tommi Mykkanen (hörgés) teljesítménye, valamint a billentyűs tünde leányzó, Maria Honkanen atmoszférikus témái teszik azzá a lemezt, ami: egy epikus szimfóniává, amely körüllebeg, átszivárog rajtad, beléd hasít, megrémít, ellazít és felébreszt egyben.

Kaisa a mesélő, az ő fényes, bársonyos hangja vezet végig Umbar füstös kocsmáin, Mória éjsötét tárnáin át a fény, Lórien felé. Javarészt finom, légies hangon énekel, olyannyira, hogy elmehetne a The Gathering-be, és még a legelvakultabb Gathering (és Anneke)-rajongók sem vennék észre a különbséget. Vagy még inkább Liv Kristine és Anneke elegyeként írható le Kaisa hangja. Az Exile The Daystar c. dal kettejük csúcsteljesítménye: középtájt Kaisa és Tommi hangja a doomosan lassú tempóval szinte elaltat, hiszen annyira finom és fátyolos , amit ketten együtt énekelnek. Még külön megemlíteném Mariát, aki mindezt megtámogatja billentyűtémáival. Nagyon ráérzett, hogy hol van szükség fátyol finomságra, és hol masszív szőnyegezésre.

Ez nem egy tipikus szépség-és-szörnyeteg metal, ahol a nő és a férfi (ez esetben tünde és ork) párbeszéde zajlik, hanem egy epikus dallamszőnyeg, ahol Kaisa és Tommi hangja csak egy-egy szál a szőttesben. Ez a két szál pedig gyönyörűen kiegészíti egymást, egybe- és egymás mellé fonódik, néhol összekeveredik, néhol szétválik és kiemelkedik a gitárzúzásból. Maria billentyűtémái pedig a hűvös levegő, amely mindezt átjárja. Főként a gyorsabb és a középtempó jellemző a dalokra, igazán nagyon lassú nincs is. Essék szó itt a dobosról is, Henri Vahvanen ugyanis szintén nagyon érti a dolgát. Ez igazán nem az a blastbeatezős zene, de Henri néha közel jár ehhez, és jól teszi. A dobok nagyon jól ellenpontozzák a helyenként álmosító hangulatot. Számomra az a legnagyobb erénye ennek az albumnak, hogy a férfi ének is változatos, az egész játékidő alatt sem válik unalmassá. Tommi jórészt csak hörög, megszemélyesítve az orkok uruk-hai vezérét, de azért az emberi énehangját is jócskán megmutatja....amely nem kevésbé szép, mint Kaisáé.

Mindent összevetve, azt tudom mondani, hogy a The Last Alliance a zenébe álmodott Gyűrűk Ura. Fanoknak kötelező darab, ha nem csak látni, elképzelni, hanem hallani is akarod Középföldét. Itt tényleg minden hallható és érezhető, ami ezt a csodálatos fantáziavilágot benépesíti. Szinte sajnálom, hogy a gitárok miatt kénytelen vagyok levonni, de tőlük ez nem egy maximális teljesítmény, a többiektől viszont igen. Többek közt ezért fogom ezentúl a lejátszóba tenni ezt a lemezt.

Battlelore - The Last Alliance :
1."Third Immortal"
2."Guardians"
3."The Great Gathering"
4."Voice of the Fallen"
5."Exile the Daystar"
6."Daughter of the Sun"
7."Green Dragon"
8."Awakening"
9."Epic Dreams"
10."Moontower"
11."The Star of High Hope"
Értékelés: 10/8

http://www.battlelore.net