Ahogy a '80-as évek második fele az extrém zenék hajnala volt, úgy a '90-esek közepe annak az alkonyát jelentette. Számos banda egymás hatásásra, vagy csak mert valami újba akartak kezdeni, más téren kipróbálni magukat, irányt váltott zeneileg. Egyes esetekben ez a fordulat mondhatni 180 fokos volt, és nem örvendett túlzottan pozitív fogadtatásban, mások sikernek könyvelték el, mert nagyobb közönségre tettek szert ezáltal. Egy dologban azonban mindegyik pálfordulat egyezett: megosztotta a rajongótábort.

A Carcass pályafutása során folyamatosnak mondhatjuk a változást, bár a grindcore banda váltása melodic death metal-ra így is elég kommersznek bizonyulhat. A dallamosabb zenék idővel átvették a színteret, és az új körülményekhez alkalmazkodott a Carcass is, mégis Swansong (hattyúdal) albumukat követően feloszlottak. Az akkori felállásból azonban Ken Owen dobos, Jeff Walker énekes, és Carlo Regadas gitáros egy új projectbe kezdtek. Ez volt a Blackstar Rising. A rövid életű, mindössze egy albumot felmutató produkció a manapság is hiánycikknek mondható death'n'roll stílusba tapogatózott, és nem is esetlenül.

Klasszikus, mocskos rock'n'roll hangzás jellemzi a Barbed Wire Soul-t, erőteljes vokállal és fogós riffekkel. Összességében egy kellemes, néhol humorosabb mozzanatokkal előrukkoló albumról van szó. Ha a Blackstar munkásságát nem is nevezhetjük számosnak, sem pedig jelentősnek (csupán tiszavirág életű pályafutásuk végett), azt leszögezhetjük, hogy egy nagyszerű lemezt produkáltak, olyan hátterű zenészek munkásságával a háttérben, akiktől meglepő, ám közel sem elhibázott fordulat volt ilyen téren is kipróbálni magukat.

Blackstar Rising - Barbed Wire Soul (1997)

1. Game Over
2. Smile
3. Sound of Silence
4. Rock 'n' Roll Circus
5. Got No Reason
6. Give Up the Ghost
7. Revolution of the Heart
8. Waste of Space
9. Deep Wound
10. Better the Devil
11. Instrumental

Értékelés:
10/10

http://en.wikipedia.org/wiki/Blackstar_(band)
http://www.blackmetal.com/~mega/BS/