Len: Nos mivel nagyon sokan nem ismernek még, kezdjük a lehető legelejéről. Mikor és minek hatására kezdtél el gitározni?
Máté: Olyan 12 éves lehettem mikor elkezdtem érdeklődni a zene iránt. Sosem érdekelt előtte semmilyen zene, de aztán hallottam a Queentől a „We will rock you”-t és nagyon megtetszett, szóval elkezdtem rengeteg Queent hallgatni. Anyukám egyik barátjának volt egy gitárja otthon és egyszer nála voltunk vendégségben és elkezdtem pötyögni valamiket rajta. Gitárt egyből nem kaptam, csak kölcsönbe, aztán egy kezdő oktató videóból, amit karácsonyra kaptam kezdtem el az első akkordokat és blues köröket megtanulni.
Aztán pedig egy helyi hangszerboltba járkáltam be suli után kipróbálni gitárokat és ott dolgozott egy srác, aki aztán elkezdett tanítgatni ingyen.
Tulajdonképpen így kezdődött az egész. Aztán Németországban anyum megvette nekem az első elektromos gitáromat, onnantól aztán meg állandóan azt nyúztam (HaHa).
Főleg magamtól tanulgattam hallás után, meg tabokból rengeteg mindent. Később kezdtem el járni pestre Alapi Istvánhoz, aztán pedig Miskolcon Spirkó Károlyhoz.

Len: Kik voltak akkoriban a példaképeid?
Máté: A kezdetektől már a Queen volt ugye rám nagyon nagy hatással. Olyannyira, hogy szerintem egy éven keresztül csak őket hallgattam. Megvolt az összes lemezük és állandóan csak az ment. Későbbiekben pedig elkezdtem próbálkozni keményebb zenékkel, a Scorpions volt, ami nagyon nagy hatás volt, aztán kaptam egy AC/DC lemezt, amit megint csak nyomattam fél évig. Első bandámmal játszottunk is AC/DC feldolgozásokat. Aztán később egyik haverom adott kölcsön egy Children Of Bodom cd-t és teljesen odáig voltam. Onnantól pedig elkezdtem hallgatni mindent, amit csak lehetett. Egyre nyitottabb lettem több fajta metál zene iránt, de valahogy mindigis a gyors szólók és az agresszivitás fogott meg nagyon.

Len: Mikor jött az első zenekarod?
Máté:Az első bandám olyan 2003 körül lehetett. Elhatároztam, hogy zenekart csinálok, szóval a helyi zene suliban találtam egy dobost, akivel elkezdtünk próbálni. Első dal, amit el tudtunk játszani a „Smoke on the water” volt… Aztán megtaláltuk, a többi tagokat is és elkezdtünk saját dalokat gyártani. Aztán kb. 3 tagcsere után sikerült összehozni az első koncerteket. A környéken elég sok helyen játszottunk, de aztán a kiszállásom után feloszlott a banda. Akkor volt, hogy bekerültem a Donor zenekarba, ami Borsod környékén már elég ismert volt akkoriban. Mikor bekerültem a csapatba 15 voltam és az első koncertem velük a Bikini elő zenekaraként volt. Aztán később játszottunk a P.Mobil-al és a Kalapáccsal is. A Donort számítom első igazi zenekaromnak, de aztán 2 év után kiszálltam és belekezdtem mindenféle projektekbe, ahol ki tudtam élni a szólózási vágyaimat. Ilyen volt a saját bandám a Lost Symphony, a Mytra és az Overload.

Len: Miért mentél külföldre?
Máté: 2008-ban volt szerencsém játszani Athénban Theodore Ziras és Matthias Eklundh társaságában. Több napot töltöttünk együtt és szó került különböző világhírű zeneiskolákról, és így jött szóba a londoni Guitar Institute is. Aztán a következő években egyre jobban előjött a gondolat, hogy mi lenne, ha megpróbálnék felvételizni. Mivel sok pénzem nem volt, úgy gondoltam majd megpróbálok jelentkezni az iskola ösztöndíj versenyére, amit aztán 2009 márciusában meg is tettem.
Igazából ezt az egész dolgot nem vettem olyan komolyan, mert nem is gondoltam, hogy egyáltalán a legjobb nyolcba bekerülnék. Mindeközben készültem a Kőbányai zene sulis felvételimre és az érettségire készültem.
Végül aztán április elején hívtak Londonból, hogy bekerültem a legjobb nyolcba és, hogy szeretnének megnézni, hogyan játszok élőben, szóval egy héten belül menjek be az élő meghallgatásra. Alig egy hetem volt, hogy felkészüljek egy jó darabbal és begyakoroljam, szóval egész nap otthon ültem és gitároztam, nem mentem sehova. Tudtam, hogy csak ketten kapnak ösztöndíjat a nyolcból, szóval nagyon jónak kell lennem.
A nagy napon pedig a zsűri előtt tökéletesen eljátszottam, amit akartam és én voltam az egyik gitáros, aki ösztöndíjat kapott!
Innentől kezdve már egyértelmű volt, hogy hol fogok továbbtanulni, szóval a Kőbányai felvételire már nem mentem el és az érettségizésemről is vicces emlékeim vannak (haha). 2009 szeptemberétől pedig Londonban élek, tanulok, zenélek.

Len: Hogy alakul az ottani zenei életed?
Máté: Az elején minden elég nehézkesen indult minden téren. Nem volt könnyű hozzászokni az új környezethez, emberekhez, de megbirkóztam minden nehézséggel. Zenekarból zenekarba kerültem, valahogy minden lépés kijött jól eddig. Így kötöttem ki jelenlegi zenekaromban is a Chaptersben. Néha kapok felkérést különböző dalok felvételére, mint „session” gitáros. Így tavaly két hétig Portugáliában voltam André Santos stúdiójában. Három számot rögzítettünk, de még ezekről a dalokról végleges változat nincsen.
Jelenleg a Chapters jól halad. Felvettük az első lemezt, ősszel a Sylosis nyitóbandájaként végigcsináltuk a Jägermeister őszi turnét, aztán karácsonykor a Sylosis évzáró koncertjén is az elő zenekaruk leszünk, a Xerath mellett. A napokban pedig az egyik dalunk meg lett osztva az angol youtube főoldalán, aminek köszönhetően 10-15 000 napi látogatója lett a videónknak! Most tervezzük, a lemez megjelenítését és próbálunk a jövő év eleji francia, belga mini turnéra.

Len: Össze tudnád hasonlítani Magyarországot és az Egyesült Királyságot a zenei élet alapján?
Máté: A metál igazából mindenhol a világon rétegzene. Ez azt jelenti, hogy kis koncerteken itt sincsenek sokan. Viszont úgy vettem észre, hogy az kis csoport, aki jár, kisebb bandák koncertjeire támogatja a bandákat. Pólók árulása az egyetlen út, hogy egy amatőr zenekar pénzhez tudjon jutni. Nagy bandáknál persze más a helyzet, mint mindenhol. Mivel Anglia a világ zenei piacának az egyik vezető alakja, ezért innen nagyobb az esélye, hogy egy két zenekar „világhírű” lesz, bár pont emiatt a verseny is nagy. A hátad mögött mindig ott van egy másik gitáros, vagy zenekar, aki pont a te sikeredre, posztodra pályázik. (haha) De ez jól is van így, legalább van motiváció…
Magyarországról nem tudok mit írni igazából, jelenleg nem tudom mi, hogy zajlik. Régebben nem volt túl jó, lehet ez változott. Igazából sok magyar zenészt ismerek, akik nagyon azt hiszik, hogy jók és sírnak, hogy miért nem sikerült a világsiker. Én úgy jöttem Angliába, hogy azt hittem én vagyok a legjobb a világon. Hamar rá kellett jönnöm, hogy hosszú még az út… és az utazás most kezdődött még csak el. Amit, otthon csináltam húzhatom le a wc-n mert a kutyát nem érdekli. Számomra nagyképűségnek nincsen hely ebben a szakmában. Akármilyen nagyot is alkottál, vagy akármilyen gyorsan játszottál mindig lesz egy másik srác, aki le tud alázni egy perc alatt… Mondjuk én elhatároztam, hogy én akarok az a „másik” lenni mások számára…(haha)

Len: Nagyon sok kis kezdő gitárosnak te vagy az egyik példaképe, milyen érzés?
Máté: Természetesen nagyon jó érzés, bár az elmúlt egy-két évben sok mindent nem hoztam a nyilvánosságra, szóval gondolom azóta már találtak maguknak új példaképeket… (haha)
Ha pedig nem, akkor köszönöm a türelmet ez úton is! Nem lesz hiábavaló!!!

Len: Szerinted mitől lesz egy jó gitáros jó gitáros?
Máté: Ez egy elég tág kérdés. Nyilván attól függ mi a gitárosnak a célja, milyen zenét játszik stb. Ha metálról van szó akkor mindenképpen a technikai felkészültség a legfontosabb… szóval gyakoroljon, mindenki amennyit csak lehet!
Az már más kérdés, hogy egy jó gitáros nem biztos, hogy jó zenész. A zene nem egy emberről szól. Egy jó zenész tudja, hogy annak, amit játszani akar, mikor hol van meg a helye. Illetve egy jó zenész tudja hallani a többi hangszert és együtt dolgozni velük, hogy közösen aztán valami csodálatosat alkossanak.
Nyilván itt is kinek mi a célja… Instrumentális gitármágusok itt egy másik kategóriába tartoznak.

Len: Ha tanácsot kellene adnod egy kezdőnek, hogy milyen tematika szerint tanuljon, mit mondanál?
Máté: A legfontosabb, hogy bármi is legyen az, amit kitűzött magának megtanulni valónak az lassan, pontosan legyen begyakorolva jó technikával. Ha ez megvan, később akármilyen gyorsan el tudja majd ugyanazt játszani. Persze ezt is csak majd fokozatosan gyorsítva lehet elérni.
Ezek mellett a fejébe vésném, hogy bármi megtanulható. Nincs olyan dolog a gitáron, amit ne lehetne megtanulni. Nincs olyan technika, dal, akkordsor, amit ne lehetne elsajátítani. Minden adott, rajta múlik, hogy mennyire elszánt, ebben viszont már sajnos én nem tudok segíteni.

Len: Milyen hangszereket használsz most?
Máté: Évek óta egy gitárt használok, az OLP John Petrucci modelt. 2006-ban nyertem egy miskolci gitáros versenyen, és azóta imádom és mást nem is szeretnék még egy darabig használni. Ehhez van egy Line6 fejem jelenleg és egy hozzávaló pedálsor. Ez a cucc nagyon jó itthoni felvételek készítésére, próbákra, kisebb koncertekre. Az előző turnén egy Peavy 6505 et használtam, ami nagyon bejött. Szemezgetek még egy nagyon jó magyar erősítő márkával, a Silverblade-el. Majd kiderül jövőre, hogy mibe fektetek be!
Egyelőre, amihez most kell a cuccom, megfelel teljes mértékben.

Len: Milyen nevesebb zenészekkel volt már alkalmad együtt játszani?
Máté: Már korábban említettem, hogy Athénban játszottam Matthias Eklundh-al és Theodore Ziras-al, ami hatalmas élmény volt. Olyannyira volt nagy élmény, hogy akkor el is döntöttem, hogy csak zenélni akarok. Semmi más nem jöhet szóba.
2008-ban az Eddával játszhattam végig egy dalt a miskolci sportcsarnokban, melyben Alapi Istvánnal váltva játszottuk a szólókat. Ez szintén nagy élmény volt. Az őszi turnénkon pedig ugye a Sylosis elő zenekaraként minden este láthattam őket játszani, amiből rengeteget tanultam. Mint említettem előzőleg Portugáliában is megfordultam tavaly, ami szintén nagyon felemelő érzés volt.
Minden ilyen „nagy” találkozásból rengeteget tanulok, ezért is hajt minden egyes élmény tovább. Amíg ez így van addig zenélni is fogok! Jövő héten lesz egy nagy találkozásom Steve Smyth-al, a Nevermore, Testament, Forbidden zenekarok gitárosával. Úgy néz ki állandó magántanítványa leszek, szóval kíváncsi vagyok, milyen visszajelzéseket kapok majd a játékommal kapcsolatban.

Len: Tervezel haza jönni és esetleg itt valamilyen projektet kezdeni?
Máté: Nem tervezek hazamenni. Egyelőre másodéves vagyok, szóval még másfél évem van hátra a suliból. Addig megpróbálok minél többet tanulni, koncertezni. Aztán meg majd kiderül hova sodor az élet. Vannak konkrét terveim, de, még amíg nem biztosak, nem szeretném nyilvánosságra hozni. Projecteken is gondolkozom, valószínű lesznek hírek jövőre majd kis stúdióprojectekről, különböző zenészekkel. Oktató videókat is el szeretnék kezdeni gyártani majd hamarosan, ennek megvalósításán dolgozom mostanság. Remélem jövő év elején sokkal több videóm lesz már és követhetőbb lesz minden tevékenységem.

Len: Mi a véleményed a mai zenéről, az új modern felfogású irányzatokról?
Máté: Én teljesen nyitott vagyok minden irányzat felé. Ismerem javarészt az összes ismertebb metál bandát, akik mostanában turnéznak és van, amit szeretek és van, amit nem. Most ezzel szerintem nagy újdonságot nem mondtam, mert ezzel mindenki így van kb… (haha)
Zenében nincs rossz, vagy jó megoldás, mindig lesznek új irányzatok és új divathullámok, de ez így van modern világunk minden területén (tv, öltözködés stb…). Már csak a mi döntésükön múlik, hogy mit fogadunk be és mit nem, de hiszem, hogy mindennek kell adni egy esélyt legalább.
Én szeretek minden zenét, ha igényesen meg van csinálva, és látszik, hogy tehetség és kemény munka gyümölcse.

Len: Köszönöm, hogy itt voltál velem és nagyok sok sikert kívánok neked a jövőben!
Máté:Én köszönöm a támogatást!!!