Kalapács Józsefet (POKOLGÉP, OMEN, HARD, KALAPÁCS) kértük fel, hogy adjon oldalunknak interjút, és ő készségesen vállalkozott rá, válaszolt kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy hamarosan az ország több pontján fog fellépni önálló estjével, és mesélt nekünk arról is, hogy mi vezetett a HARD zenekar felbomlásához. De nem is húzzuk tovább az olvasóink idegeit, íme az interjú:

Péter : Mikor kezdtél zenével foglalkozni, ki tanított, ki segített befutni a pályára?

Kalapács József : A zenével úgy kifejezetten, hogy tanulni, és ezzel a szándékkal elindulni a pályára, így sose kezdtem el, hanem leginkább annyi történt, hogy a zene mindig megfogott, mindig érdekelt, mindig hallgatója voltam egész kicsi korom óta. A későbbiek folyamán megérkezett az életembe a Rockzene, ami nagyon nagy hatással volt rám. Mondhatni teljesen véletlenül sodródtam még szakközépiskolás koromban egy zenekar környékére. Egy haverom lett a technikusuk, én pedig a szövegírójuk. Ez a zenekar volt a Speed zenekar.
A Speed után óriási szerencsémnek nevezhetem, hogy a következő ugrásom egyből a Pokolgép volt. Oda szintén egy haverommal, Németh Lászlóval mentünk jelentkezni, miután egy koncerten láttuk az ős Gépet, és mondtuk, hogy szeretnénk a zenekar tagjai lenni. A Pokolgép akkor még nem volt egy befutott formáció, viszont valamit érezhettek bennünk, ahogy mi is éreztünk bennük valamit. Meghallgattak, próbát tartottunk, és elkezdtünk együtt játszani. Gyakorlatilag azután, hogy beléptem a zenekarba, fél évvel már a „Ki Mit Tud ’83” tehetségkutatón szerepeltünk a tévében. Ilyen formán nem is tavaly volt a Pokolgép huszonöt éves, hanem egy évvel azelőtt.

Péter : Volt-e olyan pillanat az életedben, amikor azt mondtad, hogy abbahagyod, belefáradtál?

Kalapács József: Természetesen volt! Mindenkinek az életében előfordulhat, hogy annyira feltornyosulnak a problémák körülötte, hogy még azt is abba szeretné hagyni, amit szeret. Természetesen ebben döntő szerepet játszik az érzelmi háttér, és mennyire labilis a magánéleted és a napi történéseid mennyire őrlik fel az idegeidet. Nekem a legnagyobb ilyen összeomlásom az Omenből való kiválásom után volt. Akkor voltam úgy, hogy nem is akartam zenélni, és abban az időszakban tényleg nem is csináltam semmit. Ebben az időszakban az is benne volt, hogy a magánéletem körül is nagy drámák zajlottak.

Péter : Mesélj nekünk kicsit a Kalapács zenekarról!

Kalapács József: Az első Kalapács kiadványnak nevezett album az „Első merénylet” volt, amit még az Ossian tagság játszott fel. A dalokat a 80-as évek elején jobbára Paksi Endre szerezte. Valójában az „Első merénylet” megjelenését követő turné szükségessége hívta életre a Kalapács zenekart. Az eredetileg kísérő zenekarnak alakult banda azonban számomra is meglepő kreativitásról tett tanúságot és azóta is ontják a jobbnál-jobb dalokat. A következő lemez az „Ösztön” volt, de a Kalapács tagság számára ez volt az első saját. Az „Ösztön” dalaiban még jócskán megtalálhatók az én lelki mélypontjaimnak a lenyomatai. Elég erősen bele vannak írva a bú-bánataim, de azt hiszem ezen a lemezen sikeresen kiénekeltem magamból a problémákat. A későbbi lemezek már egészen más témákban születtek és egyre inkább koncept albumok lettek.

Péter : Mikor lesz új lemezetek, és melyik zenekarodnak?

Kalapács József : Először is megemlíteném, hogy a januári 4. HARD találkozó után feloszlattam a zenekart. Ennek a döntésnek az alapja már hónapokkal korábban elkezdett forrni bennem. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz soha többet HARD, de ebben a formájában, ahogy csináltuk biztosan nem. Nagyon tehetségesek a zenészek, de nem éreztem ugyanazt a kreativitást, kitartást, mint az első lemezeknél, cserélődtek a tagok folyamatosan, ezért döntöttem úgy, hogy ezt így abbahagyom. Nem szeretném, hogy a zenekar az eredeti Hard helyett a saját tribute zenekara legyen. Azonban, ha reális esélyeket látok rá, hogy az eredeti alapító tagságot minél teljesebben össze tudom hozni, újra feléleszteném a HARD-ot. A Kalapács zenekarral viszont folyamatosan írunk dalokat, és már van egy bő nagylemezre való anyag, amiket folyamatosan fésülgetünk, látjuk el tartalommal. Naponta hallgatgatom ezeket a dalokat, és azt figyelem, hogy melyik dal mit hoz fel bennem. Valójában most igazán nehéz helyzetben vagyok, mert a szokásosnál is több dal érkezett a bandától, de mind annyira tetszik, hogy nem tudom, melyikeket hagyhatnánk ki.

Péter : Mi a véleményed a Székelyföldi Rockmaratonról és a hozzá hasonló magyarországi rendezvényről?

Kalapács József: Én a pécsi Rockmaraton Fesztiválhoz kifejezetten kötődök. Már a kezdetektől fogva fellépünk. Az első Rockmaraton valahol a Csörge-tói Rockfesztivál megszűnésével vág egybe, szinte jogutódja a térségben. A fejlődést pedig évről évre látom, hogy a színpadok színvonalát tekintve is és az infrastruktúrát nézve is rengeteget fejlődött. Tavaly már a fellépő zenekarok részére igényes vizes blokk is volt. Számomra az ország öt legjobb fesztiválja között benne van, de lehet, hogy a három legjobb között is említhetném, már csak azért is mert a Rockmaraton tényleg csak rockzenét vonultat fel egy héten át. Ez a legjellemzőbb közös vonása a Székelyföldi Rockmaraton rendezvénnyel, hogy ott is csak rockzene megy. Szintén nagyon közel áll a szívemhez a Szejke-fürdői rendezvény. Már az első Szejkei Rockmaratonon játszottunk a Kalapács zenekarral 2002-ben és vagy ötször biztosan voltunk ott, szinte minden évben. A szervezőkkel baráti a viszonyunk és mindig szívesen teszünk eleget a meghívásuknak.

Péter : Milyen tanácsot adnál a kezdő zenekaroknak?

Kalapács József : Annyit mondanék, hogy zenéljenek, mert a zene az jó! Én is csak azért kerültem a pályára, mert szerettem a zenét, és nyilván, még mindig azért vagyok a színpadon, mert még mindig szeretem. Azonban érdekes nálam a zenével kapcsolatban, hogy egy ideig zongoráztam, de abbahagytam, mert nagyon nem ment, de gitározni most kezdtem el, így negyvenhét évesen, mert kifejezetten el kezdett érdekelni a hangszer. Aki pedig nem zenél, és nem is énekel, az éljen, élje az életét. Járjon fesztiválokra, koncertekre, hisz a Rock’n’Roll életérzés örökké fiatalon tartja az embert!

Péter : Van-e valami újdonság mostanában az életedben?

Kalapács József : Igen! Egy-két önálló előadói estre felkértek engem mostanában, amiket az unszolásra végül elvállaltam. Ezeket még társak és élő zenei kíséret nélkül oldottam meg, viszont nagyon kedves hangulata lett ezeknek az estéknek. Rákaptam az ízére és a jövőben különböző tematikájú műsorokat szeretnék összeállítani folytatásképpen. Nagyon hiányzott azonban az élő kíséret és ezért kerestem társakat ehhez a személyesebb hangulatú előadói est sorozatomhoz. Jelenleg az első műsort készítjük elő, „A sólymok fészke” címmel. Társaim a klasszikus dalok új köntösbe öltöztetésében és színpadra állításában Csákvári "Laca" László (ének és gitár) és Závoti Zoltán (gitár és ének). A műsorban elhangoznak majd Pokolgép, Omen, Kalapács és Hard dalok akusztikus feldolgozásai - mintegy életművem keresztmetszeteként - valamint hozzám köthető, illetve számomra fontos hazafias érzelmű dalok, rockopera részletek, megzenésített versek szintén unplugged felfogásban.

http://www.myspace.com/kalapacsjozsef