Szeptember 19-én az énekesnős bandák voltak főszerepben, a Kék és Vörös Yuk-ban. Összesen 14 csapat lépett fel, közük két nemzetközi is, az Edenbridge és a Serenity. A két osztrák zenekar mellett számos hazai énekesnős rock/metal banda is jelen volt, a program pedig igen változatosra sikeredett, hiszen a lightosabb pop-rocktól a legdurvább hörgésig-üvöltésig terjedő széles skálán mozogtak a fellépő énekesnők, de ne szaladjunk így előre. 14 zenekart nem sikerült volna megnéznem 2 szinpadon,ezért a cikk megírásában segítségemre volt Shagrath és Winternight.

A szimfonikus power metalt játszó, de dalaikban gót metal elemeket is felvonultató osztrák Edenbridge volt a fő fellépő. Az alapító tagok olyan bandákból érkeztek, mint az Expedition Delta, vagy a Thirdmoon. A dalaiban nagyrészt a szerelem és a fantázia különös, atmoszférikus világában kalandozó, Sabiene Edelsbacher vezette csapat tavaly tavasszal már a nyolcadik nagylemezét adta ki A My Earth Dream albumon többek között nagyzenekari kísérettel is színesítették zenéjüket (Czech Film Orchestra). Nos, ha a nagyzenekart nem is hozták magukkal, de mindenképpen különleges showt láttunk tőlük.

A magyar zenekarok egyik kiemelt fellépője volt a szintén női énekkel operáló Alhana, akik számára ez a fellépés egyben a búcsúkoncertet is jelentett: így együtt soha többé nem lesznek láthatóak színpadon.

"Az Alhanát 2004 körül egy fesztiválon láttam először, és egyből megkedveltem őket. Rendszeres látogatója voltam a kezdetben Agárdon, később Mátrafüreden megrendezett Alhana táboroknak, idén is a terveim közt szerepelt az a nyári három nap, de júniusban jött a hír, hogy idén már nem lesz tábor, sőt a zenekar tagjai is befejezik a közös munkát. Eredetileg a Rockmaratonos fellépésük lett volna az utolsó, csendben, felhajtás nélkül akarták lezárni a zenekar történetét, de aztán mégis úgy döntöttek, a rajongótábor megérdemel egy nagyszabású búcsúkoncertet, amelynek egy sokzenekaros, női énekes metal fesztiválnál jobb helyet keresve sem találhattak volna. Papíron a nem túl szép, de amúgy kedves énekesnővel felálló Edenbridge (ez persze ízlésfüggő, egy haverommal éppen arról beszélgettem, hogy az osztrákoknál a nőket csak az ételeik múlják alul, - sokat járok ki, tapasztalatból mondom ezt - amikor odajött hozzánk egy Edenbridge fan, és közölte, hogy szerinte milyen szépek az osztrák nők, utalva ezzel a közelünkben álldogáló Sabine-ra és a merch-pultos lányra) volt a főzenekar, de a gyakorlatban ez a cím egyértelműen az Alhanát illeti. Az osztrákok programja alatt eléggé szellős nézőtér az Alhana koncertje alatt zsúfolásig megtelt. Ez a Blue Hellben annyit jelent, hogy a harmadik soroktól hátrafelé csak az láthat valami a színpadi történésekből, aki legalább olyan magasra nőtt, mint a Nuclear Assault/Brutal Thruth basszusgitáros Danny Lilker. Mivel nekem ez nem adatott meg, ezért azt is csak elmondásból tudom, hogy a koncerten egy régi tag, a jelenleg a Damned Spirit Dance sorait erősítő Hídvégi Tamás is a billentyűk mögé állt néhány dalban. Mivel az Alhana két demó mellett csak egyetlen nagylemezt adott ki, ráadásul ezek közt is voltak átfedések, így aztán nem okozott számukra nehézséget, hogy pályafutásuk szinte valamennyi dalát eljátsszák a búcsúkoncerten. Az olyan közönség kedvencek, mint az Álomvilág, a Mágus, az Árnyékdal, a Zafír égen túl mellett a szokásos feldolgozások sem maradtak ki a programból, volt többek közt Breaking The Law és Bye Bye Beautyful is. A koncertet és egyben az Alhana pályafutását a Csillagszellő című dallal zárták le, amit sokan könnyekkel a szemükben hallgattak végig. Sajnálom, hogy nem léteznek többé, mert egy szimpatikus tagokból álló, igazán szerethető zenekar voltak. De a tagokat ismerve biztosak lehetünk abban, ha más zenekarokban is, de találkozunk még velük. Valahol, valamikor." - Winternight

Az utolsó buliját adó Alhana után az este egyik főzenekara az osztrák Serenity következett, akiket sajnos elég kevesen ismertek, habár nem először jártak már itthon.

"A szombat este másik főbandája a szintén a Napalm Records-nál dolgozó power metálos Serenity volt. Őszintén szólva nagyon vártam őket,mert 2 album meghallgatása után nagyon megtetszett zenéjük. Magával ragadó zenéjüket progresszív elemekkel is színesítik. Bár legutóbbi lemezükön (Fallen Sanctuary) hallható volt női vokál is, ők azt este kakukktojásának számítanak, hiszen nem női frontemberrel dolgoznak. Viszont jelenleg is együtt turnéznak az Edenbridge zenekarral Európa-szerte.

Sikerült a zenekarral összefutni a koncert előtt, akik nagyon szerények voltak, de annál közvetlenebbek. Elmondták plusz infóként azt, hogy 2010 elején napvilágot lát az új albumuk is, amit Ausztriában rögzítenek, de ne rohanjunk ennyire előre. Az utolsó albumaik eléggé komolyra sikerültek, mind zeneileg, mind megszólalásilag, ezért talán nem is volt véletlen, hogy egyik kedvenc zenekarukkal a Kamelot-tal is lehúztak már egy turnét. Nem is bízták a véletlenre a dolgot a fiúk, hamar belecsaptak a zenélésbe. Saját keverőst hoztak, akivel németül kommunikálva sikerült úgy húzogatni a gombokat, hogy tökéletesen szólt a motyó. Korrekt gitár sound, megfelelő arányok, szakított minden, mint állat, sőt a vokál témák is teljesen jól szóltak. Az este zenekarai közül a Serenity-nél nem volt egyedül női ének, de a Velatum klipjében szereplő hölgyike, beugrott hegedülni, pár nóta erejéig. A repertoár az utolsó 2 album 9 legjobb dala volt, melyeket rövid szösszenetekkel vezette át Georg. A közönség nagyon lelkes volt, amit a zenekar is értékelt, Georg, az énekes igazi showman és nagyban hozzájárult, hogy el is tudja adni a showt, ami egy ilyen zenekarral azért nem volt nehéz. Sajnos a végére már csak 1 ráadásra futotta, nagyon ajánlom, aki nem volt ott a koncerten izzítsa rá magát erre a zenekarra, mert elég nagy potenciál van még bennük, remélem legközelebb méltóbb körülmények között tudunk velük találkozni." - Shagrath

Egy kis ízelítőt itt megnézhettek a koncertből sikerült csinálni egy kis felvételt:

http://www.youtube.com/watch?v=GWBEohSd1KI
http://www.youtube.com/watch?v=yiNQZXaaFGo
http://www.youtube.com/watch?v=kRe3Pl576nM

A hazai színteret erősítette az Ideas is. A melodikus metal formáció 2008 végén jelentette meg Főnix/Phoenix címmel a dupla (magyar és angol nyelvű) lemezét.

"A tatabányai Ideas 15 éves pályafutása alatt rengeteg tagcserén átesett már, ezen a fesztiválon is új felállásban láthattuk őket. Nyáron két alapító tag, a gitáros Zelizi László és a basszusgitáros Torma Misi is kilépett a zenekarból. Misi helyére Schlick Attila érkezett, aki a Scaffold-ból és az Astrodustból lehet ismerős a death metal rajongóknak. Új gitáros viszont nem érkezett, ezentúl egy gitárral áll majd színpadra a zenekar. Korábban már létezett ilyen felállásuk, akkor Tibcsi (aki amúgy a Cross Borns énekesnőjének férje) volt az, aki egy időre átment az Agregatorba. Brazil szappanoperákban nincsenek akkora kavarások (tagcserék, összefonódások) mint a tatabányai metal életben. Kun Anita énekesnő 2006-os belépése óta a zenei stílus is jelentősen megváltozott, a Gabó korszak progresszív, death-es hatású zenéje után a Nightwish-metal jelentette az új irányt. De ez csak felületes meghatározás, és inkább csak az operás ének miatt helyezhető a zenekar ebbe a skatulyába, nincs szó arról, hogy a finnek másolása lenne a cél. Ilyen nagy váltás után és férfi énekes hiányában a régebbi korszakok dalai teljesen kimaradtak a programból, és a már Anitával készült két magyar nyelvű anyag, az Ébredés és a Főnix dalaira koncentráltak. Az Ébredésről elhangzott többek közt az Angyal, a Béke és a Kegyetlen idők, a Főnixről a címadó, a Csak emlékezz rá, és a Kardok királya. A kezdeti időszak megilletődöttsége után Anita egyre jobb frontemberré vált, és a színpadi tapasztalat az élő teljesítményére is pozitívan hatott. (Az őszi közös turnén tanulhat majd tőle annak a zenekarnak az énekesnője, aki többéves folyamatos turnézás után is szinte félve lép színpadra, ahol összeszorított fogakkal, érthetetlenül és hamisan préseli ki magából a hangokat, ami azért nagyon sajnálatos, mert amúgy egy lemezen kifejezetten jó zenét játszó zenekarról van szó). A Főnix dalainál kicsit hiányzott a másik gitár, emiatt a lemezen hallhatónál szellősebbek voltak a dalok, de nem zavaró mértékben. A zenekar hamarosan őszi-téli turnéra indul két másik ismert zenekar társaságában. Aki egy Nightwish nyomdokain haladó, de azt a korábban megismert Ideas ízekkel és nagyon szép magyar szövegekkel ötvöző zenekart szeretne élőben látni, ne hagyja ki." - Winternight

Fellépett még a szimfonikus gót metálban utazó Velvet Seal, ők idén hozták ki a nagylemezüket Lend Me Your Wings címmel. A Deathstars, a Mandragora Scream, a Battlelore és Mortiis előtt is játszottak már, zenéjük is szoros kapcsolatban áll az említett csapatokéval.

"A kis színpad és egyben a fesztivál utolsó zenekara a Veil of Sin volt, Nagyatádról. A zenéjük alapján progresszív black metálként határozhatnánk meg őket, az ének viszont inkább a korai Theatre Of Tragedy-re emlékeztet. Annyi különbséggel, hogy Adrienn hangja operásabb Liv Kristin-nél. Külön élményt jelentettek az átkötő szövegek, nagyon kellemes beszédhangján szinte versekként mondta el ezeket az énekesnő. A demójukról elhangzott három dal is, a Twilight, a Child és a Mirror. A készülő nagylemezről is hallhattunk néhány tételt, a ráadásban pedig eljátszották kedvenc Dimmu Borgir dalomat, a Mourning Palace-t. Kicsit furcsa volt részben női énekkel hallani egy eredetileg tisztán black metal dalt, de egyébként teljesen jól nyomták." - Winternight

A Dharma orientális dark metalként aposztrofálja önmagát, zenéjében többek között az igényes modern metal keveredik a világzenével. Fellépéseik között igen vegyes összefonódások találhatóak. Így például koncerteztek már a Skyforger-rel, de sikerrel végigturnézták az országot a Road társaságában is. Ez önmagában is azt mutatja, hogy zenéjük igen széles skálán mozog.

A Cross Borns a hazai szimfonikus fantasy metal egyik legrégebben működő formációja, akik most nyár közepén jelentették meg új anyagukat A Fiú és a Sárkány címmel, 12 monumentális dallal.

A Paradise Lost Gothic albuma óta nagy rajongója vagyok a több-kevesebb női éneket használó zenekaroknak, így aztán természetes volt, hogy a 13 ilyen zenekart (plusz egy kakukktojást, a Serenity-t) felvonultató Metal Ladies Night-on ott a helyem.

"Az első zenekar, amit végignéztem, a tatabányai Cross Borns volt, akik egy speciális programmal készültek a Metal Lady-k éjszakájára. Mivel ez egy női énekes rendezvény, ezért úgy döntöttek, a lemezen Somlói Feca által énekelt témák többségét ezúttal Patvaros Mária énekesnő adja elő. További érdekesség volt, hogy ezen a koncerten ismét felbukkant Jankó Gergő billentyűs, aki két évvel ezelőtt zenei nézeteltérések miatt szállt ki a zenekarból, de a barátság megmaradt, a nyáron megjelent új Cross Borns albumra is feljátszott néhány témát, és a mai koncerten is színpadra léphetett a régi zenésztársakkal. A program egy Gyűrűk urás dallal, a Bátrak diadalával kezdődött, majd jött az Álomföld nyitódala, az élőben évek óta nem játszott Vadak hívása. Harmadikként egy korai dal hangzott el, a Varázslat mestere, amely a zenekar megalakulásának 10. évfordulójára kiadott Halhatatlan vágyódás című dupla válogatásalbumról is ismerős lehet sokaknak. A zenekar legnagyobb slágere volt a következő a sorban, a Vadászat idejére az addig az előtérben sörözgető arcok közül is sokan bejöttek a terembe, hogy együtt űzzék a zenekarral az orkok hadát. A Kalandozás Középföldén albumról a már említett két dalon kívül elhangzott még a Tőr a sötétben és a Minas Tirith, amelyben Gergő megmutatta, hogy még mindig ő hazánk egyik legjobb billentyűse. Augusztusban jelent meg a Cross Borns kilencedik nagylemeze A fiú és a sárkány címmel. Erről is hallhattunk két dalt, a Manók táncát és a Déli tűz sárkányát. Igazi Cross Borns dal mindkettő, visszatérés a Kalandozások album zenei világához. A normál program utolsó dala a Cross Borns család és Szövetség kedvence, a közkívánatra két év szünet után újra elővett Leonardo álma volt, ami után természetesen nem maradt el a visszatapsolás, és a ráadásban megkaptuk még a Minas Tirith-t. Sajnos mostanában ritkán láthatjuk élőben a Cross Borns-t, de minden fellépésük nagy élmény, jó őket élőben látni." - Winternight

További fellépő csapatok voltak: a szintén szimfonikus metalos Overdream, valamint a fiatalos powerpopot, pop-rock-ot játszó Nova Prospect. Utóbbi csapat debütáló nagylemeze (Lépj ki az árnyékból) 2008 végén jelent meg, s felléptek már a Subscribe, valamint az Insane társaságában is.

"A nagyszínpad utolsó fellépője az Inseason zenekar volt, ahol a Meothys nevű 2003 környékén létező black metal zenekar énekesnője a frontember. Ha a fellépő zenekarok énekesnői közt szépségversenyt tartottak volna, akkor én egyértelműen Ágira adtam volna a szavazatom. A sok darkos, gothicos, dívás énekesnő után igazi felüdülés volt egy minden cicomától mentes, de igazán szép, és még az enyémnél is hosszabb hajú énekesnőt látni. A zene viszont már nem győzött meg ennyire. Képzeljünk el egy minden fogós témától és dallamtól megszabadított Fear Factory-t, és nagyjából megkapjuk az Inseasont. De itt talán még több az indusztriális elem. A Meothysban a durva ének mellett helyenként operás dallamokat is hallhattunk Ágitól, az Inseason-ben ennek nyoma sem maradt. Nem tudom, hogy ez az egyik netes metaloldal gothicos, női énekes zenéket ki nem álló fikagépe kritikájának hatására történt-e, én mindenesetre nem tartom ezt jó ötletnek, néhány dallam sokat dobna a zene élvezhetőségén. A gitárosok és az énekesnő mellett a zenekar tagja egy fura figura is, aki a dobok helyén elhelyezett pult mögött futkározott, a pulton elhelyezett számomra ismeretlen szerkezeteken gombokat csavargatott, és időnként egy mikrofonszerű valamibe belekiabált, iszonyatos, fület sértő hangon. 25 éve járok koncertekre, de ilyet korábban még sosem láttam. Én alapvetően szeretem a súlyos, durva, kompromisszummentes black és death metal zenéket, de az Inseason számomra túllépte az élvezhetőség határát, így aztán a koncertjük kétharmadánál átsétáltam a másik terembe." - Winternight

Az este másik szélsősége volt – legalábbis a stílus szempontjából - a gödöllői Inseason , akik önmagukat industrial/cyborg metalként jellemzik, s a Fear Factoryt, valamint a Static-X-et említik meg komoly hatásként. Hogy egy kicsit közelebb hozzunk mindenkit a megfejtéshez: a zene masszívan riffközpontú, s nagy mértékben von be pszichotikus női vokálokat, samplereket és digitális effekteket, beleértve magukat az ütemeket is. A Metal Ladies Night alkalmából egy ingyenes, háromszámos kiadvánnyal és brutális hörgésekkel/üvöltésekkel kedveskedtek a közönségnek.

Fellépett még a gótikus, szimfonikus metalt játszó Icethunder, a félelmetesen eredeti, pszichedelikus folk formáció Virrasztók, valamint a sötét, romantikus gótikus black metal ügyes keverékét toló, a korai Theatre of Tragedy vonalán haladó Veil Of Sin és a szintén gót metalos Creatures Of Dawn.

"A régi falusi, a halottakat a temetés előtti éjszakán a halottasházban elbúcsúztató népszokást koncepcióul választó és a népszokás nevét felvevő Virrasztókról pár hónapja olvastam először a Metal Hammer-ban, annak hatására gyorsan letöltöttem a honlapjukról a demójukat, ami egy nagyon kellemes hallgatnivaló, de már akkor éreztem, igazán koncerten lesz majd hatásos ez a zene. Emiatt nagyon vártam a mostani fellépésüket, és nem ért csalódás. A blackmetalos módra hullasminkelt zenészek és a fehér ruhába öltözött énekesnő látványa már az első hangok felcsendülése előtt éreztette, hogy egy nem mindennapi koncertben lesz részünk. A korábbi koncerteken néha felbukkanó hegedűslány ezúttal nem lépett színpadra, a hegedű témák most cd-ről mentek. A sminkje és kopasz feje miatt kissé Alan Nemtheangára emlékeztető, tekerőlanton is játszó énekes Scrofa frontembernek is kiváló volt, előadásának köszönhetően szinte éreztük, ahogy a holtak ott sétálnak közöttünk. A zenéjüket leginkább folk metalnak nevezhetnénk, de azt teljesen egyéni módon adják elő. Nem hasonlíthatjuk őket sem a skandináv folk metal vonal zenekaraihoz, sem a zeneileg szintén inkább a skandinávokhoz közelálló, csak szövegeiben, énektémáiban magyaros Dalriadához. A zenei alap súlyos, néhol indusztriális metal, amit népi hangszerekkel díszítenek, erre jön Scrofa a Halottidéző durva éneke, (a másik két állandó tag Tomusin a Halottkísérő és Szkrobek a Halottlátó) és az igazi népies énekdallamok Papp Orsolyától. A halállal, elmúlással kapcsolatos dalokban sokszor bukkannak fel ismert népdal részletek, amiket teljesen sajátos módon tálalnak. Olyan dalok hangzottak el a koncerten, mint a Bánatmalom, a Bujdosó, az Estvéli ének, a Kaszás (ami előtt Orsi finom pálinkával kínálta a közönséget is, hogy közösen igyunk a halottakra emlékezve). A koncertjük, de számomra az egész este fénypontja a Basa Pista balladája volt, amelyben Rákóczi hősi halált halt hadnagyát idézték meg, nagyon élethűen, arra a néhány percre úgy érezhettük, valóban megjelent a teremben Basa Pista szelleme. Nemrég jelent meg a zenekar első nagylemeze, Az emlékezés órája címmel. Aki egy igazán különleges magyar folk metal zenére vágyik, mindenképpen szerezze be, és aki teheti, nézze meg őket legalább egyszer élőben." - Winternight

Egy kicsit szokatlanul hosszúra sikeredett ez a beszámoló,de elnézitek nekem hiszen 14 zenekar koncertjét nem lehet nyúlfarknyira hagyni.Kicsit talán hosszú volt ez az este, de a 14 fellépő eléggé különbözött egymástól ahhoz, hogy ne váljon unalmassá a sok női énekes csapat.

Idén még egy hasonló jellegű fesztivált rendeznek Budapesten, ahol a Leaves Eyes, a Stream Of Passion, az Elis, a Sirenia és az Atrocity lépnek majd fel. Akinek a Metal Ladies Night nem volt elég, annak ott a helye november 27-én a Dieselben.

Forrás és további info a zenekarokról:

http://www.myspace.com/edenbridge
http://www.myspace.com/serenitybandtyrol
http://myspace.com/ideasband
http://www.myspace.com/velvetseal
http://www.crossborns.hu
http://www.myspace.com/dharmaofficial
http://www.myspace.com/novaprospectband
http://www.myspace.com/inseasonmetal
http://www.myspace.com/virrasztok
http://www.myspace.com/icethunderband
http://www.myspace.com/veilofsinband