Nagyon jól indult a szombati nap, de igen hosszúra sikeredett. Már délután 3 körül elkezdtük az alapozást az esti koncertre Rianával és Szapyval, aztán később csatlakozott Zoli (Hypothermia) barátunk is az otthoni sör/pálinka kombó eltüntetéséhez. Miután kiapasztottuk a készletet elindultunk a Total Metal Clubba. Eddig még nem voltam az új helyre költözött szórakozóhelyen, de így elsőre egészen bejövős a dolog. A koncerttermet és a kocsmát két külön - egyébként meglepően igényes - helyiségben rendezték be, aminek megvan az előnye és a hátránya is. Előnye, hogy aki beszélgetni szeretne, azt nem zavarja a zene hangereje, így nem kell akaratlanul üvöltözni egymással. Hátránya az, hogy az amúgy is gyér létszámú közönség - ha éppen úgy tartja kedve - egy cseppet sem érzékel abból, ami épp a másik teremben folyik. A kényelmes (vagy lusta) rockerek pedig a világ összes pénzéért sem emelnék fel a valagukat, hogy belekukkantsanak a 3 méterrel odébb zajló eseményekbe. Aki ezen az estén ezt tette, az bánhatja, főleg ha a thrash metal féle muzsikákat részesíti előnyben.

A szürkeállomány szétzúzását a Septicmen nevű várpalotai brigád kezdte, akik már '92- óta utaznak a zeneipar ingatag hajóján. Nekem már volt szerencsém hozzájuk és sosem csalódtam az előadásukban. Most is nagyon jó bulit csináltak. Zoli barátomnak a Monster című szerzeményük tetszett a legjobban, számomra pedig igazi meglepetésként hatott a Breaking The Law (Judas Priest) felturbósított verziója is, de a Kreator Golden Age-je helyett nyomhatnának valami mást, mert szerintem nem tartozik a legsikeresebb lemezek közé a német thrasherek Endorama című albuma. Persze nem mindig kell úszni az árral, de ha pl. egy Pleasure To Kill-t, Coma of Souls-t vagy Extreme Aggression-t tolnának, akkor sem kerülnének a slágerlisták élére, tehát az underground feeling az így is úgy is megmarad.

A gyöngyösi Beyond egy profi (nem túlzás) zenészekből álló csapat. Az egy órányi intenzív koncertjük egészen jól átmozgatta a maroknyi közönséget. A felhozatal nagyon kedvemre való volt. A régi zúzdák (Preparation Of Hell, Steps Of Death) mellett felsorakoztak az újabb szerzemények is a Holt lelkek és a Thrash lemezekről. A Lélekhullás egy nagyon jó nyitótéma, azonnal beindította a tisztelt egybegyűlteket. Az Emberi ördög (egyik nagy kedvenc) és a Félelem hóhérai tételeknél már nem kellett biztatni a rajongókat egy kis headbang-re, repkedtek a hajak, ahogy kell. A Nem volt még 17 című számnál pihenhettünk egy kicsit, de aztán újra bepörgött a gépezet az Ördög csak a jeledre vár, Gyilkos ár, Álom szellem, Porszem vagy ember szerzeményekre. A zenekar ismét a legjobb formáját hozta, Para teljesen szétizzadta magát és itt szeretném kiemelni Babu lenyűgöző gitárjátékát. Véleményem szerint sok "marhanagyarcú" ismert hazai és külföldi gitárvirtuóz mester elbújhatna mögötte. Hallottam olyan kérdést, hogy vajon ők miért nem tartanak ott, mint ahol pl. a Moby Dick? A kérdés jogos, hiszen mind tudásban, mind előadásmódban, mind korban megérdemelnék, de a hozzáálásuk az, ami igazán szimpatikus nekem. Nehéz manapság olyan zenekart találni, akik a nehézségek ellenére is kitart és nem adja fel! Na, őket hívják úgy hogy fanatikus, igazi zenészek!

A Thrash Inside bp.-i formációval is találkoztam már. Ők inkább a modernebb thrash/hc vonalat képviselik. A beállás alatt Gyuszi Slayer témákkal melegítette be az ujjait. Odaszóltunk neki, hogy ne csak részleteket pengessen, hanem szeretnénk egy számot tőlük végig hallani. Láss csodát, a fiúk - a műsorváltozás jogát fenntartva - meglepetésként a Raining Blood-al indították a darálást, óriási vircsaftot teremtve ezzel. A későbbiekben is jól dózeroltak a srácok csak az egyetlen zavaró tényező egy pandára festett, már igencsak felfokozott hangulatban lévő black metal fan volt, aki a színpadon folyamatosan léggitározva rontotta az összképet. Előadása felettébb sziporkázó, de annál fölöslegesebb volt! Köszönjük! Az egyébként is családias (kb. 25-30 főről leredukálódott 15-20 főre) hangulatú buli sajnos nekünk nem tartott túl soká, mert nem akartuk lekésni az interneten Milwaukee-ből élőben közvetített Vader koncertet, ezért elindultunk további teendőink intézésére. Bocs fiúk hogy a felénél otthagytunk benneteket, de mi már csak ilyen fotelrockerek vagyunk, de remélem, hogy sokszor összefutunk még!

Mindent összevetve én és a barátaim egy tökéletesnek mondható bulin vettünk részt, ami még jól is szólt! Aki pedig nem jött el, annak annyit, hogy legközelebb nyugodtan benézhetnek, mert igazán pazar a hangulat még akkor is, ha kevesen vagyunk! Nem kell félni a "szörnyű vérthrasherek"-től, nem harapjuk le senkinek a fejét! ...jó esetben...!


[Tovább a képekhez...]