Nemrég kaptam meg a Sicitur Adastra új albumelőzetesét, a Still Unbroken EP-t. Akik netán még nem ismernék kis hazánk egyetlen melodeath zenekarát, azoknak most bemutatom őket, és ajánlom is sok szeretettel. A zenekar 2006-ban alakult Virág Tomi (Viri, a jelenlegi énekes/gitáros) és Dienes Zoli (DEE, ex-billentyűs) projektjeként. Aztán szép lassan teljes lett a zenekar: megtalálták basszerüket Feltóti Peti személyében, dobos posztra is egy magasan képzett férfiú került, Dudás Sanyi. Az immár négytagú csapat teljes gőzzel belefogott a zenélésbe, és nem is akármilyen úton indultak el. Kifejezetten az a progresszív, melodikus death metal volt a cél, amit külhonban a Children Of Bodom és a Norther neve fémjelez.

Itt engedjetek meg egy kis visszapillantást nekem. Egy évvel az alakulás után már turnéra indultak, és így jutottak el Kecskemétre. Az ominózus, 2007. máj. 26-ai koncerten ismerkedtem meg a zenekarral, és menedzserükkel. Mindez egy T.A.R.O.T (Tőserdei Amatőr Rockzenészek Országos Találkozója) fesztivál nevű, kis helyi rendezvény első napjának estéjén történt. Ők léptek fel utoljára, éjjel 2-kor, és már csak én és a barátnőm, valamint néhány strapabíróbb metalos lézengett a színpad előtt; a fiúk pedig kétségbe voltak esve, hogy senki sem fog tombolni a koncertjükön. Viri odajött hozzánk, és kedvesen meghívott, hogy ugyan álljunk már oda az első sorba. Összenéztünk a barátnőmmel, és azóta is hálát adok a sorsnak, hogy odaálltunk. Már az első hangok is lesokkoltak, annyira összeszedett és feszes produkciót nyújtottak. Egyszer csak gyűlni kezdtek az emberek, és a végén már voltunk vagy 30-an a színpad előtt. Eltelt a fesztivál 3 napja, és végig csak a Sicitur járt a fejemben. Innentől kezdve a mai napig első kézből értesültem minden hírről, tartottam és tartom ma is a kapcsolatot Feltóval (a bass master).

Az első EP-jük From My Spine címmel jelent meg 2007-ben, most pedig itt a második előzetes, a Still Unbroken. Három dalt találunk a korongon, melyek az I never change, Fading, és Virus címet viselik. Sok változás történt a zenekar háza táján a From My Spine óta: az egyik őstag, Dee, családi okok miatt kiszállt a zenekarból, és a szinti mögé Kővári Dániel állt be. Ezen kívül, eddig Viri nyomta szólógitáron, most azonban Kovács Gergő személyében új gitárhős van a poszton, így Viri áttért a ritmusgitárra, és ennek köszönhetően sokkal sűrűbb lett a hangzás. Ez tulajdonképpen egy északi hatásokat mutató, dermesztően éles death metal, amely szikárabb még a Bodom-témáknál is. De filmzenés hatásai miatt eddig olyan volt a Sicitur Adastra zenéje, mintha a Bodom jammelne a Dream Theater-rel; ekkor emlegették sokan, hogy „Bodom-kópia”. Egyesítették Alexi őrült gitártémáit Jordan Rudess szőnyegezős, filmzenés játékával. Ezt mára teljesen levetkőzték a srácok, ez a három szám már sokkal előrébb mutat, semhogy ezt rá lehetne sütni. Tény, hogy Viri hörgésmódja szinte teljesen ugyanolyan, mint Alexié, de a zene nem. Aki veszi a fáradtságot, és meghallgatja az EP-t, az hallani fogja, hogy nem erről van szó. Valahogy Siciturék zenéje epikusabb, teltebb, és még csak nem is próbálja utánozni a COB-ot. Szinte hallom, hogy még mindig van, aki ezek után is ráböki, hogy ez akkor is Bodom-kópia. Most már egyértelműen nem. Én a Bodomtól még nem hallottam olyan belassulásokat, mint a Fading c. szám középrészén. Gyönyörűséges, érzékeny, és mégis lendületes. Az I never change a kedvencem a három új közül: rögtön az első 5 másodpercben berobbannak a gitárok, és kezdetét veszi a zúzás. És amit külön kiemelek, az az új gitáros, Geri alakítása. Az I never change-ben olyan fülbemászó és emlékezetes gitározást mutat be, hogy öröm hallgatni. Én pl. most tettem be újra a dalt, talán tizedszer…? Ez egy hibátlan szám.

És most nézzük meg kicsit a ritmusszekciót is...Feltóti Peti az egyik legtehetségesebb basszer, aki ma a metal szcénában mozog, egyaránt öröm nézni és hallgatni őt a koncerteken. Nem az a fajta, aki majd elalszik gitározás közben. Ő tényleg odateszi magát és zenei tudását, ezzel téve le egy követ a csillagokba vezető út kikövezéséhez. Dudás Sanyi pedig a csendestárs, a géppuskalábú rasta man. Ez szerintem tömören leírja Sanyi kvalitásait. A zenekar neve pedig egy gyönyörű idézet Vergiliustól: „Így jutunk a csillagokba”- Sic itur ad astra. Amen.

http://www.myspace.com/sicituradastramusic