Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok Bejelentkezés rss MagyarEnglish
   Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]

   A Dallamos Metal helyzete napjainkban. \
A Dallamos Metal helyzete napjainkban.
II. rész: JUDAS PRIEST, HAMMERFALL, SENTENCED
k-soft 2009. november 03. kedd (13:53:35)

A napjainkra már befutott és híres-hirhedt névvel rendelkező heavy metal zenekarokról és néhány lassabban de annál hatékonyabban feltörekvő újoncokról hoztam itt össze egy kis összegzést immár másodjára, hogy honnan is indultak, mivé is lettek és mikor voltak válságosabb illetve "csúcs" időszakaik...


A JUDAS PRIEST

Bizonyára ilyenkor sokunknak egyből a Painkiller zakatolós riffelgetős inditása ugrik be, és Halford mester hangja ahogy sikitja, hogy "Faster than a bullet, terrryfiing scream..." Hát igen, a Judas egyik legmeggyőzőbb és legmaradandóbb alkotása az a lemez, de vegyük csak az elejétől.
Eredeti felállás: Rob Halford ének; Ken KK Downing gitár; Ian Hill basszusgitár; John Hinch dob.
Alakulásuk 1973-ra tehető, és rájuk kenték még az angol heavy metal új nemzedékének elinditását. Sőt, az ő zenéjükre sütötték rá először, hogy "sátáni üzenetek". A tagcserék ellenében még ma is aktiv zenekar, bár pályályuk igencsak megkopott Rob Halford 1996-os kiválásától. Nevüket Bob Dylan The Ballad Of Frankie Lee And Judas Priest című protestsongjából kölcsönözték, alakulásuk helyszine Birmingham, az első tagok Downing és Hill voltak, 1974-ben kötöttek szerződést a Gull céggel, és itt ki is adták a két nagy klasszikust, a Rocka Rolla és a Sad Wings of Destiny cimü müveket. Az inditás jó volt, a stilus eleinte inkább hard rock volt, ami aztán heavy metallá csiszolódott. A Black Sabbath lekörözése után doboscserék hosszú folyamatán mentek keresztül, ami picit visszavett a nagy lendületből. Csak néhány név: Alan Moore, Simon Philips, Les Binks. A British Steel és a Stained Glass lemez hozta meg az amerikai áttörést, meg persze pár koncert a Led Zeppelin előzenekaraként.
A British Steel volt a csúcspont a történetükben, amerikában csak 1 millió elkelt belőle, a szinpadi megjelenésük pedig a rendkivül agressziv szegecsek-láncok-bőrszerkó volt, amit mostanra már megnyaltak a blackerek is. A gyors tempót és speed metal gitárjátékot ugyanakkor követhető, helyenként kellemes énekdallam aláfestésére használják. Rob Halford előadásmódja és hangja különös figyelmet érdemel, a rekedt középfekvésből képes a teljesen sima szopránba váltani.
Az együttes pályafutásában jól érzékelhető törést jelent a Turbo című lemez, amelyet a heavy metal hívei sokan "diszkósnak", könnyednek tartanak, és szerintem is egy nagy kalap bélsár az egész pocsékság, látszik hogy picit nyaralt a múzsa. Rajongóik közül számosan el is pártoltak az együttestől.
Az 1990-es Painkiller szintén biztos kereskedelmi siker volt. Rengeteg klasszikus Priest nóta hallható ezen a lemezen, mint a cimadó, az All Guns Blazing és a Hell Patrol. A karrierük második csúcsa.



Nevükhöz tartozik még a Priest...Live!!! koncertlemez, amelynek ismét nagy jelentősége volt a fejlődésben.
A 90-es évek nagy grunge-mozgalma meg a trendizős nirvanás zeneipar egyértelmű utalásokkal halálra itélte a heavy-metal műfajt, amelyik tulajdonképp a popzenét jelentette akkor jónéhány helyen, pl. angliában. (Erről bővebben az Iron Maidennél) A Judas lendületébe is nagy törést okozott ismét, nem ment már olyan jól, sokan kiégett öregeknek tartották őket.
1996-ban Rob Halford kivált a formációból (talán Bruce Dickinson példáját követve) és Trent Roznorral megalakította új együttesét a Two -t, de csak két év múlva jelentették meg első lemezüket Voyeurs címmel. Az újjászerveződött Judas Priest soraiba fogadta Tim "Ripper" Owenst, aki egy Judas Tribute-zenekar éléről szedtek össze, és 1998-ban debütáltak a Jugulator című, igazán jó zenét tartalmazó albummal. A zenekar Ripper fiatalos hozzáállásával újra tudott energikus koncerteket adni, mondjuk Ripper hamar meg- és átváltozott, a szegecselt bőrdzsekiből 2000-re, a Demolition lemez idejére Limpbizkit féle baseball sapka és póló lett. Ripper ezekután nem sokáig maradt a zenekarban, ugyanis Rob halford pár kevésbé sikeres és sikeres (Resurrection) szólólemez után 2004-ben visszatért. Azóta maguk mögött tudnak egy botrányosan rossz Summer Rocks koncertet és egy klisékre épülő lemezt, az Angel of Retribution-t.
Személy szerint nekem ez a zenekar nem tud már többet nyujtani, inkább szivesen ujragondolom azt a borzongást, amit a Painkiller okozott először. És most inkább nem részletezem azt, hogy mit okozott a lelkemben az a bizonyos SummerRocks koncert és az új lemez... Irjon róluk szépeket a Metal Hammer...


A HAMMERFALL

A fentebb is emlitett és általam igencsak szidalmazott grunge-mozgalom és a hasonló finom(szarsá)gok, mit a rap-rock meg nu metal miatt sajnos a heavy metal müfaj visszaszorult a föld alá, még a Maiden és a Priest is válságosan húzta ki ezt az időszakot. Aztán a nagy csendből, valahonnan a svéd kocsmák mélyéről kirobbant egy csapat, amelyik hozta a 80as évek tradicionális riffjeit, a seggig érő hajat, a dallamos éneket és mindazt a látványt, amit ez jelentett. Eleinte csak Oscar Dronjak és az In Flames gitáros Jesper Strömblad rakták össze a számokat, és az 1997-es Glory to the Brave debütalbum infoi szerint jesper dobolta fel az anyagot. Nos, a segitők között van egy Add. Drums: Patrik Johansson nevü emberke, ő volt a dobot püfölő egyén. A Hammerfall szekere beindult, a média is igényt tartott rájuk, hisz az eladási listák 38. helyén nyitottak, és bizony, ez mindenkit meglepett, főleg magát a zenekart. Azóta az énekes Cans merészen szólólemezekbe is belefogott, amelyek igen érdekes hangzást hoznak.
A Hammerfall megjelenése tulajdonképp felélesztett egy mocorgást a metalvilágban, amitől ujraéledt a heavy műfaj, és még a nagy elődökre is kihatott. A hitvallás ugyanaz maradt: igazi, klasszikus heavy metal, a nyolcvanas évek legjobbjainak szellemében. Az ilyesmi persze leginkább koncerten üt, ahol megvan az igazi kontaktus a közönséggel, ahol láthatjuk, ahogy a színpadon nyomják a fémzenét... Old school nyolcvanas évek, pirotechnikával, mindennel.
Azóta még jópár lemezt a közönségre szabaditottak, a Legacy of Kings-et másodjára, amely nem volt a legnagyobb dobásuk, harmadjára a Renegade-et, amely talán a legnagyobb dobásuk, negyedjére a Crimson Thunder és végül a Chapter V: Unbent, unbowed, unbroken cimüt, amire egy picit már lecsupaszodott a stilusuk, lassan már unalmas és monoton.



Az igazi rajongok mindig is hüek maradnak a Hammerfallhoz, 6. lemezük hamarosan napvilágot lát. A gitáros Oscar pedig őrült fanatikus, egy hammer interjúban Pokolgép CD-t kért kölcsön, amit aztán egy rajongótól meg is kapott. Full, mindent. Magyarországra is gyakran járnak, a bulijaik rendszerint teltházasak. Ők is egyenlőre tapossák az utat, keresik azokat a dolgokat, amelyek lendületet adnak, és mivel a heavy metal 2. nagy hullámának az élén lovagolnak, nem vagyon jutottak még mélyvölgybe, nem nagyon tört meg a lendületük. Mondjuk a videoklipjeikben feltünö szörnyek és gagyi csontvázak nem annyira biztatóak, a One Crimson Night koncert DVD viszont már tartalmas és látványos, hátránya, hogy svédül konferálnak és csöppet vicces az angol szövegek után egy ilyen "zsjunngört unntörgutööö ööö öö" féle bekiabálás.
Tehát a jól megtervezett arculat és minden rajongót megfogó klisé és páncél meg minden más teszi egyre feljebb a Hammerfallt a ranglétrán. Az idő majd megmutatja, mi lesz velük, reméljük a legjobbakat.


A SENTENCED (R.I.P.)

Nos, hát most egy halott zenekarról lesz szó, és hát ez a finn Sentenced. Témáikban a kezdettől a halál, az elmúlás, a bosszú, a magány és hasonló vidám dolgok kaptak helyet, nem is beszélve a finn nemzeti sportról, az öngyilkosságról (Excuse me while i kill myself). A banda ki is nyirta magát, a The Funeral Album (Temetés) előtt meg is mondták, hogy ennyi, befejezték. Öröm az ürömben, hogy 2005-ben ezzel a lemezzel 3-szorosan nyertek a Finn Metalzenei Awards-on. A weboldalukra http://www.sentenced.org is egy Enter the Grave felirat engedi be a múltra kiváncsiakat.



A zenekar 1989-ben alakult, és 90-re kiadták a When Death Join Us... demót. ekkor még Tanelli Jarva volt a bassz/énekes, és erősen a dallamos death vonalát követték, főleg a későbi Amok (1995), amelyen Tanelli szinte énekdallamosan hörög, érzelmekkel teli és a füstös hangja egy alaphangulatot ad a lemeznek.
A következő lövésük a Down volt, amelyikre a korábbi sikerek fokozására beszerezték az amerikai focista méretü Ville Laihiala-t, akinek hangjában még több érzelem lakozott. Olyan mintha a Him-et megkevernéd Hetfieldel, és még megetetnél vele pár basszushúrt. A következő Frozen már teljes siker volt, mélypont a Crimsonnál volt, melyen a dallamosság végett a zenekar olyanokat majmol, mint a HIM és az Amorphis, de maradandót nem alkot a lemez. Viszont a következő 2001-es Cold White Light sokkal nagyobb egészt képez, hangulati kapcsokkal a számok között és őrülten penge hangzással a lemez egyből a finn listák élén startol. Igaz, hogy ha az ember kellőként rákattan, már-már sirni is tud a sok érzelemtől amit kelt benne a lemez, de 2001-ben nem voltak épp tele a finn folyók hullákkal. Ez köszönhető a poénos hozzáállásnak meg a számok között néha böfögésnek. Utolsó klipjükben egy koporsót cipelnek, amelyben az énekes cigizik és énekelget. De ugyanigy issza a vodkát és cigizik koncerten is.
A Funeral Albumig aztán 4 évet vártak a rajongók, és egyik hónapban arról jött hir, hogy jön az uj lemez, és gyerekkórul meg kanalak, meg vasalóhang meg hegedü meg minden lesz rajta. Aztán bumm, hirtelen ott volt a hir és nem lehetett mit tenni, vége volt. Néhány fesztivál, egy kurva jo lemez, és a Sentenced eltünt. Öngyilkos lett. Utolsó előtti koncertjüket a Szigeten tartották 2005-ben, és a furgonnal lassan távoztak, még mentek egy kört a főuton a rajongók előtt.
Sajnálatos vége lett, de megkapták amit megérdemeltek. Isteni jó zenekar voltak, még sose késő megszeretni a zenéjüket (mint pl. a Nirvana is tudott uj számot kiadni 2000-ben, hehew). Az Iron Maiden the Trooper feldolgozásért pedig külön kézcsók a koporsóban fekvőknek...

Legközelebb: IRON MAIDEN, SONATA ARCTICA, ELVENKING

>> Kategória cikkeinek listája
<< Vissza a cikkek főoldalára

   Értékelés \
A cikkre szavazat(ok):  7,83333333333.0 - 6 szavazat


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
   Üdvözöllek \

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!

[ Regisztráció ]
[ Elfelejtett jelszó? ]


   Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer


   Keresés : \


   Tagok kedvenc együttesei : \
1.Tankcsapda (5073)
2.METALLICA (4959)
3.Ossian (4141)
4.Pokolgép (3969)
5.Depresszió (3785)
6.Slipknot (3762)
7.Nightwish (3717)
8.Iron Maiden (3487)
9.Kárpátia (3480)
10.Road (3447)
[Tovább...]



Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat