Jó ebédhez szól az Arany-nóta…Enyém lett a megtiszteltetés, hogy írhatok az új Dalriada anyagról, mely a beszédes Arany-album címet viseli. Már régóta követem a munkásságukat, tulajdonképpen a 2006-os Jégbontó album óta, amelyen olyan slágerek sorakoznak, mint a Védj meg, láng!, Téli ének, Árpádházi Margit balladája, és az akkori első Arany János-feldolgozás, a Szondi Két Apródja. Egymás után készítették a jobbnál egyre jobb lemezeket, és ez abban csúcsosodott ki, hogy most elkészült egy teljes egészében Arany-versekre épülő konceptalbum. Ezért vártam már nagyon, hogy kijöjjön az új lemez, mert nagyon szeretem Arany János műveit, a népies költészetet. Nagyon piszkálta a fantáziámat, hogy hogyan oldják majd meg az Ágnes Asszonyt, például. És tessék. Megkaptam

Első hallgatásra nagyon tetszett. Második hallgatásra még jobban tetszett. Harmadik hallgatásra azonban észrevettem azokat a nüansznyi kis hibákat, amelyek kár, hogy ott vannak, de sajnos ott vannak, és kénytelen vagyok megemlíteni őket. Eszméletlen sűrű és tömény a hangzás, és ez a legtöbb – a gyorsabb – szám(ok)nál nem is hátrány, hiszen ez a tipikus Dalriada, de például, amikor Laura egy finomabb, lassabb tempót kívánó szöveget énekel, elég zavaró, hogy két sávban is hallható a hangja, és a kettő látványosan eltér. Nem tudom, mit kívánt elérni ezzel a zenekar, de az biztos, hogy nem vált a dal javára. Ugyanis olyan érzést kelt, mintha a hölgynek nem lenne elég erős hangja, és meg kellene támogatni. Ettől még elismerem a tehetségét, és gyönyörű, népdalos hangját, de ez nem sikerült a legjobban. Nagyon hangulatos és nagyon magyaros lett a végeredmény, de néhol túlzásokba estek a népzenei betéteket illetően. Van, ahol nem illik a dalba, és az egész érzelgősnek hat. A gyorsabb nótákban viszont - pl. a Zách Klára – egyenesen remekel az egész zenekar. Szerintem ez az egész album csúcsa, merész, de nyerő ötlet volt első számnak tenni. A zene és a szöveg is egységben van….phűűű, gratulálok hozzá! A következő nóta a János Pap Országa. Ennek elsősorban a szövegére figyeltem fel, íme egy részlet, amely nagy igazságokat rejt, és érdemes megfontolni:

Ahogy pedig Ficzek András ezt énekli, az hatalmas. Mintha bizonytalan lenne a magas hangok kiéneklésében, de ez most direkt jól jön, illik a dal hangulatához. A többihez képest lassabb darab ez a szám, felelgetős énekkel Laura és András között, rengeteg érzelemmel, és kórussal, noha érezhető, hogy András hangja most nagyobb teret kapott. Ki is használja jócskán, az ember szíve is beléremeg, akkora érzelmi töltet van benne. Következőként megjelenik a Bor Vitéz, hogy magával ragadjon, és sírva vigadjunk együtt. Ezek után a sírva vigadásból már csak sírás marad, ugyanis következik Ágnes Asszony története, az első rész: Laura a kétségbeesettek hangján meséli el Ágnes asszony vesszőfutását. A kezdeti lassú, borongós tempóból átlépünk a blastbeatezős durvulásba, és ez egyre csak jobb lesz. Amikor véget ért az Ágnes Asszony II, azt hittem itt ájulok el, mert ennél jobb már nem is lehetett volna. Ide különösen illik a népzenei betét, amely a Fajkusz Banda tudását dicséri.

Eztán megint váltás jön, következik a Szent László, és utána végre, VÉÉGRE a Walesi Bárdok. Ezt a számot megváltoztatták már párszor, de hangsúlyozom, a mostani a legjobb. Eddig úgy éreztem, a Walesi Bárdok a Dalriada kísérleti nyula, mert folyamatosan ezen a dalon tesztelték az új ötleteket, csiszolták egyre jobbra, és most tessék, íme a tökéletes kompozíció. A II. részben az együtt éneklős rész csak dobkísérettel, Laura dudorászása, és végül a bombasztikus lezárás, ahonnan folytatódik a III.rész…ez maga a tökéletes Dalriada nóta. Összegezve, most örök érvényűt alkottak. Ez a lemez nagyon magyar, nagyon hallgatható, és nagyon szerethető. Olyan, mint a pirospaprika: lehet csípős, édes-nemes, az se baj, ha túladagoljuk egy kicsit. Hiszen köztudott, hogy sírva vigad a magyar. Pláne ha jó bor is van a közelben, és csípi a száját a paprika. Ez az album pontosan olyan, amit jó ebédhez ajánlok a hazáját (és egyik legnagyobb nemzeti költőjét) szerető metalosnak. Irodalomórán sem lenne utolsó szemléltető/halgattató eszköz, persze ez főként Arany János érdeme. Köszönet neki, és a Dalriadának!

http://www.dalriada.hu