Árnyak - Álomtalan éj dalszöveg

Mikor a Hold árnyéka
A sötétbe feketén rajzol,
Itt ülök újra a füstben
És nézem az arcod, ahogy alszol.

Hogy éjszaka sírsz
És nappal sem mosolyogsz, fáj.
Ha segíthetnék, tudod
Én sem itt tartanék már.

Mindig megtalál,
Ami Benned is él…

Csak ülök a füstben,
Kezemben mérgek,
A homályban fények égnek.
És esküszöm annyira segítenék,
De nem érzem,
Hogy hol a lényeg.
Benned virágát bontja a fájdalom,
Annyira meggyógyítanálak,
De én is küzdök, 
Csak az vígasztal,
Hogy összetart minket a bánat.