Nincs erőm újra útra kelni,
Megmozdulni és járni,
Csak a falak ölelnek
És alszik a lelkem,
Csak fekszik a test és jelre vár,
De már
Régen nem szállni csak hálni jár,
Ha jár belém a lélek, félek,
Nem lesz ami megmozdít belül,
Hogy lépjek ki újra a fényre.
Nincs már, mi az útra hív,
Vagy szól, vagy vár, vagy felszakít.
Álom még, de várom még:
Felkelni és újra járni ahogyan rég, ahogyan rég.
Aki hívott az rég megkapott,
Ami engem hívott azon túl vagyok már.
Nem vonz az élet, a létem
Egy üres fegyver csak a füstje száll…
Tudod, volt itt már minden,
Méreg, füst és könny és kishalál.
De már
Nem lesz ami kivonszolhat az ágyból
Mert megtalál… |
