Mélyen szemembe nézni fél,
De érzem, ujja a vállamon,
Óvja láncaimtól magát,
Fél nagyon.
Tudom, én öltem meg belül,
Mert nem öleltem át,
Mikor értem sikoltott
Benne a vágy.
Refr.:
De nézd! Az a gyermek, akit szerettél
Otthonára vár,
Szememben laknak a szárnyaid,
Örökre már.
De nézd! Az a gyermek akit szeretsz
Ha benned otthonra talál,
Visszaadja a szárnyaid
Örökre már.
El nem árulna soha,
De most mint sebzett vad rohan,
Nehéz sárban gyönyörű lelke
Nem szabad.
Kedves! Visszatérni félsz,
De látod üres két kezem,
Hagyd, hogy én érintselek,
Ne a félelem!
Aki mindig melléd áll,
Aki többé nem fordul el,
Aki lelkedbe csillagot szór,
Az leszek. |
