Már csak álomban látott kép,
De még mindig kereslek ébren.
De csak a nehéz csend marad.
Még a tested látom talán,
De az illatod megfagyott.
A haja száll, de szeme vak,
Ennyi mit az idő meghagyott.
Refr.:
Most hova lépsz? Hova is bújnál?
Hiszen bennem élsz te már.
Az, ami van,
Nézd ami lettem,
Üres otthonod.
Fakul a kép, de még szorul a szív.
Nehéz csöndet hagytál rám,
Romjaid alatt maradtam itt.
Még a tested látom talán,
De az illatod megfagyott.
A haja száll, de szeme vak,
Ennyi, mit az idő meghagyott. |
