Indulni kell az álmok után
Mert úgy tunik nem jönnek el
Ismerünk itt már minden zugot
Kocsmát és nôt, hát menni kell
Nem elégít ki senki már
Hívnak új tájak, új folyók
Orült leszek, a tavasz bepörget
Hé erdôk, városok, én indulok
Megyek, két öklöm ronggyá rohadt zsebemben
A köpeny a vállamon már eszmévé szakadt
Szolgállak múzsám, menvén az ég alatt
Nem álmodott senki szebbet még
Itt ragadtunk, egy rohadt kis álom, roncsol a szürkeség
És úgy érzem néha, gyönge vagyok és nincs értelme menni még
De éled a tuz, éled a vágy, én hiszem, hogy valaki rám vár
Hát rakd zsákba cuccod te is, te vándor, meg ne állj, sarkunkban a halál |
