Tartja még a Napot a Föld, összeér még a sár és a fény
A hosszú árnyékok között már ott bujkál a tél
Az elsô ködök ideje ez, nedves és szürke halál
Újra eljön a jeges szél, mint penge az arcomba vág
Úgy imbolyognak a szélben a fák, ahogy engem is ledönt a világ
Nekem az egész életem tél, sivár és hideg mint a jég
Szélbe fúrom az arcom, sikolyom felhôk fölött száll
Mert jobban vonz a sötét, mint egy félig szétrohadt világ
Lelkem tavaszát várom, ez a tél lesz a halálom
Elvisz magával érzem, együtt múlok el a fénnyel
De nem küzdök, már nincs jövôm, nem menekülök, nincs erôm
Vigyen, ha kell, csak ne fájjon, a többi nem érdekel
Fagyott az álmom, fagyott az arcom, betemetett a tél
Már más az álmom, más az arcom, elsodort a szél |
