Eljött hát az idő, a végtelen idő a miénk lesz
S naphosszat nézhetem a szemedben tomboló lángokat
Kértem már az égiektől sokszor, hogy végre így legyen
Hogy veled keringve körbe járhassak édes táncokat
Képtelen lennék rá, hogy meséim tovább hazudjam
Képtelen lennék rá, hogy továbbra is eltitkoljam
Képtelen lennék rá ...
Hogy hirtelen még reménytelennek tunik az egész életem
Önsajnálatba menekülve bezárkóztam már
Hogy hirtelen még reménytelennek tunik, hogy ennél jobb legyen
Hatalmas önérzetemmel nem is gondoltam rá ...
Hogy jó lehet veled
Nézlek már, nézlek csöndben és el sem hiszem, hogy mögöttem
Minden magányos óra már
Érzem már, érzem a szerelmet, s remélem rettegésed mellett
Jut hely a szívedben talán |
