Most beszélj végre te,
És ne csak az indulat,
Hát szóljon végre az,
Ami igazán Te vagy,
Hát repülj végre kedves,
Ha már én nem lehettem a szárnyad!
És szárnyalj végre fent,
Hogy ne érjen sárba lábad!
Refr.:
Hát repülj végre kedves,
Neked a boldogság a dolgod,
Én majd távolról csodállak,
Te a mindenség jelét hordod.
Te törött szárnyú angyal,
Hát hogyne szeretnélek,
Mikor te vagy maga a Dal,
Mikor te vagy maga a lélek,
Tested isteni tánc- te vagy,
Hangod égi jelbeszéd,
Arcod tiszta, mint az éj,
Ott állsz világom tetején. |
