Ami van, az nem lesz jövő
Nehéz esők jöttek el,
Tompák most az éjszakák,
Valaminek történnie kell.
Fülledt idő a lelkemen,
Nehéz súlyok a vállamon,
Sár a szívben, köd az agyban,
Nem ez vagyok.
Ez a jelen nem lesz a múlt,
Ez csak nyomtalan tűnik el.
Talán álom, talán élet,
De most menni, menni kell,
Míg az út elfogy alattam.
Hát hogy nyugodnék a sorsba,
Hogyha nem jön el az, ami volt,
Aki voltam.
Refr.:
Hát nézd! Te is a múltban élsz.
Hát nézd! Hát nézd!
Te is a múltban élsz.
Csak a múlt, ami visszahív,
Valami álmot kerget a vágy,
Én, csak én maradtam itt,
És senki más.
Üres órák, üres szívek,
De lelkem mélyén valaki áll.
Egy apró ember, aki fél,
Hogy örökre elhagyták.
Múltba mennék, ahol még éltem,
Ahol a vágyak is éltek még.
Ahol az voltam,
Akiben még ragyogott valami fény. |
