Van, él, vár, fél, ugyanúgy és ugyanazt,
Mint én, mert az enyém,
Csak figyelek szememben minden rezdülést,
Hogy szilánkjaiból lesz-e egész.
Hogy mélység lesz-e a csók a testben,
Amit kerestem.
Refr.:
Még nincsen álmom, de megtalálom,
Csak a Remény ne múljon el!
Csak addig éljek, amíg el nem érem,
Aztán mosollyal tűnök el.
Éj, jel, érj el, legyen test, legyen vér,
Legyen örök harc, legyen testvér,
Mert létezik egy, aki fent tartja a Reményt
Magához hív, mint tavaszt a tél.
Legyen álmom, legyen halálom, hozza el a lét másik felét |
