Visszabújtam a földbe,
Mert ez nem az a világ,
Ahol boldogan élhet bárki is,
Arcom legyen inkább
Fekete sár.
Ha valakinek még kellek,
Az úgy is eljön értem,
És felemel a mélyből
A szeretet erejével.
Elvisz majd magával,
Húzza halott lelkemet,
És letöröl rólam mindent,
Ami engem eltemet.
Csókkal mossa le vétkeim,
Végigsimítja arcom,
És nem engedi, hogy megtegyem,
Hogy befejezzem a harcom.
De minden álmom a fénybe húz,
De gyengeségem összezúz.
Csókkal mosd le vétkeim!
Simítsd végig az arcom!
És ne engedd soha, hogy megtegyem,
Hogy befejezem ezt a harcot!
Mondd, hogy túlélünk mi mindent,
És nem lesz több fájdalom,
Mondd, hogy kék ég lesz felettünk,
Nem sáros sírhalom!
Refr.:
Emelj fel a fénybe,
És tiéd leszek örökre!
Szerelmünk mindig fennmarad,
Végtelen időkre. |
