Névtelen vándor, Kósza a nevem. Poros az arcom és a köpenyem.
Nincsen otthonom, nincsen senkim sem, házam a nagyvilág, társam
az Isten…
Szél, hegy, folyó, mutass utat! Szél, hegy folyó, völgy, erdő, mutass
utat-haza…
R
Nyugalmam hol lelem, ki mondja meg nekem?
Erőtlen, ráncos kezem ki szorítja meg?
Hol találom meg az elvesztett éveket?
Találok-e majd valakit,ki a szemem fogja le?...
Szél, hegy, folyó, mutass utat,
Szél, hegy, folyó, völgy, erdő, mutass utat-haza…
Jöjj vissza régi kor, mikor még szép volt a világ, mikor mindenki
láthatta még a másik mosolyát,
Óh, gyűlölöm ezt az időt, mert jajszó, szenvedés kíséri az embert,
ki egyre csak a sárba lép.
Szél,hegy,folyó…
R
Nyugalmam…
Szél,hegy,folyó… X2
R
Nyugalmam…
Szél,hegy,folyó… X2
R
Nyugalmam…
Szél,hegy folyó… X2
Angyalok
Megkérdezték tőlem, de felelni nem tudok,
Mert fogalmam sincsen róla, hogy hol laknak az angyalok.
Kerestem Őket én is, de házuk a végtelen,
És a véges világ nem enged el, csak ha dolgomat végeztem!
R
Felhőnjáró Vándor, ne szökjél előlem el,
Én egyet kérdeznék Tőled, nem baj, ha nem rögtön felelsz.
Távol van a közel, a csend hallkan mesél,
Lennék bár az égi társad, talán választ remélhetnék…
Vannak dolgok a földön, mikkel nem bír az értelem.
Mégis keressük, kiváncsiságunk tovahajt szüntelen.
Tudatunk nem hagy nyugodni, pedig elég a szív szava,
Bármerre csavargunk el, egyszer eljutunk haza!
R
Felhőnjáró…
Minden angyal készen áll, hogy visszatérjen a felhők fölé,
Onnan szórják a földre égi kincsüket a reményt.
Szárnyaikat lecsatolva,karjukat keresztbe fonva az út szélén csendesen várnak,hogy végre felvegye Őket a fény… |
