Lépked egy srác az őszi sárban
Arcába élesen fúj a szél
A sarokba vágná az életét
De a teste újra enni kér
A lelke mélyén jól tudja
Ő sem több a többinél
Egy nyomorult megtört senki
De ott áll a világ közepén
Ő nem tudja, hogy hol a határ
Csak azt érzi, hogy élni fáj
Csak az tartja benne a lelket
Hogy ez nem tarthat már túl soká
Lépked egy srác az élet sarában
Arcába vág minden nap
Hiába próbál felnézni
Az agya fáradtan elhallgat
Ezt a srácot mindennap látod
Ő az aki megvet téged
Ha ölni tudna a szemével
Rég rá fröccsent volna a véred
Egy reggel aztán a srác
Nem kel többé fel
Van még benne élet
De senkit nem érdekel |
